Barcza Szabolcs (Budapest, 1944. január 28. – Budapest, 2021. február 21.) magyar geofizikus, csillagász, szakíró. Munkássága a változócsillagok fotometriai vizsgálatára, a csillaglégkörökben lejátszódó egyes atomfizikai folyamatok vizsgálatára, valamint a földi légkörfizika és az üvegházhatás sugárzáselméleti vizsgálatára irányult.
Életpályája
Barcza Szabolcs 1944. január 28-án született Budapesten. Édesapja Barcza Gedeon sakkmester, édesanyja Bányai Erzsébet volt. Református családi háttérből származott, amely későbbi világszemléletére és filozófiai érdeklődésére is hatással volt.
Pályafutása során geofizikusként és csillagászként dolgozott. Tudományos érdeklődése kezdetben a pulzáló változócsillagok fizikai paramétereinek meghatározására irányult. Később a légkör sugárzásfizikai modelljeivel és az üvegházhatás elméleti leírásával foglalkozott.
Tudományos munkássága 1967-ben szerzett geofizikus diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán. Az 1966/67-es tanévben demonstrátorként dolgozott az ELTE Csillagászati Tanszékén. 1967. július 1. és 2012. július 1. között a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének — későbbi nevén Csillagászati, majd Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének — munkatársa volt. Pályafutása során asszisztensként, tudományos segédmunkatársként, tudományos munkatársként, majd tudományos főmunkatársként dolgozott. 1978-ban szerezte meg a fizikai tudományok kandidátusa címet. 2013 és 2016 között a soproni Geodéziai és Geofizikai Intézet külső munkatársa volt.
1984-ben címzetes egyetemi docensi kinevezést kapott az ELTE Csillagászati Tanszékére. 1970 és 2015 között oktatott az egyetemen: 1970–1990 között a ‘‘Szeminárium a csillagászat legújabb eredményeiből’’, 1984–2015 között pedig a ‘‘Csillaglégkörök fizikája’’ című asztrofizikai tárgy előadója volt.
A hazai tudományos közéletben aktív szerepet vállalt. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csillagászati Szakcsoportjának 1972 és 1980 között titkára, 1981 és 1985 között elnöke volt. Emellett tagja volt az MTA Csillagászati Bizottságának is.
1972 és 1973 között tíz hónapon át a Deutscher Akademischer Austauschdienst ösztöndíjasaként dolgozott Kielben, a Christian-Albrechts-Universität Institut für Theoretische Physik und Sternwarte intézetében, Albrecht Unsöld professzor vezetése alatt. 1986-ban, 1987-ben és 1990-ben Heidelbergben dolgozott vendégkutatóként a Physikalisches Institut és a Max-Planck-Institut für Kernphysik meghívására. Kutatásai ekkor a semleges müonikus hélium és a tárológyűrűk elektronhűtési szakaszának fizikájára irányultak, különös tekintettel a Schrödinger-egyenlet speciális megoldásaira.
2007 és 2009 között összesen 36 megfigyelési éjszakát kapott a Tenerife szigetén működő IAC80 távcsőre, ahol új módszerét tesztelte RR Lyrae típusú változócsillagok távolságának és tömegének meghatározására a Navier–Stokes-egyenlet alkalmazásával.
2013 és 2016 között a soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetben az üvegházhatás sugárzáselméleti értelmezésére dolgozott ki modellt.
Elismerések 2022-ben a 2011 QR66 jelű kisbolygót róla nevezték el, és az 549663 Barczaszabolcs nevet kapta. A kisbolygó mintegy másfél kilométer átmérőjű, és körülbelül 3,7 év alatt kerüli meg a Napot.
Jegyzetek
Források HUN‑REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet– Dr. Barcza Szabolcs emlékére Nagykovácsi Krónika – Dr. Barcza Szabolcs nevét viseli a 2011 QR66 kisbolygó
Kategória:1944-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Budapestiek Kategória:Magyar csillagászok Kategória:Magyarok, akikről kisbolygót neveztek el Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók