Srebrenik város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. A középkori Szreberniki bánság székhelye.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 33, közúton 47 km-re északnyugatra, a Boszna-folyó jobb oldali mellékvize, a Tinja partján, 175-200 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/doboj_13/dob_13.html Topografska karta Doboj 425-4-2 Srebrenik városát Tuzla, Gračanica, Gradačac városai, a Brčkói Körzet, valamint Lukavac és Čelić községek határolják. A Tinja-folyó körülbelül 20 kilométer hosszan folyik át a terület közepén. A Tinja-folyó mentén halad a Tuzla-Orašje főút és a Brčko-Tuzla normál nyomtávolságú vasútvonal, valamint a Županja-Tuzla-Szarajevó főút. A Majevica-hegység a község keleti részén húzódik, legmagasabb csúcsa 917 méter. A község területe alapvetően dombos, mezőgazdasági termelésre alkalmas régióhoz tartozik. A Tinja folyó és mellékfolyói hajlamosak özönvízszerű áradásokra. Heves esőzések esetén a folyó és mellékfolyói mentén található mezőgazdasági területek és épületek elárasztódnak. A község felszíni jellemzője a komplex geológiai és tektonikus szerkezet, ami erózióhoz és földcsuszamlásokhoz vezet.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet eléri a 25-27 °C fokot. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet -2 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700-800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb5308894Bosnyák3052835951Horvát27521968Jugoszláv12033Egyéb11051362Összesen4089639678
A város népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb20Bosnyák45326228Horvát8790Jugoszláv3511Egyéb162333Összesen53046694
Története Őskor Amint azt a környék számos lelőhelyéről származó régészeti leletek is bizonyítják, a mai Srebrenik területe már az őskorban lakott volt. Különösen figyelemre méltó a Straža falu feletti Grabovik–Zaketuša lelőhelyen található őskori dombvidéki erőd, amelyet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánítottak. Kőkorszaki település maradványait találták a Gornji Hrgov-i Orman grad lelőhelyen, ahol kőkorszaki és újkőkorszaki kerámiák kerültek elő. A terület korai betelepülését egy késő bronzkori kincslelet is bizonyítja, amelyet Srebrenik területén találtak, és amely megerősíti, hogy a tágabb régió része volt az őskori Balkán kulturális és kereskedelmi folyamatainak.
Középkor A mai Srebrenik legősibb műemléke Srebrenik vára, melynek építési ideje nem ismert. Hiányoznak a tervszerű régészeti kutatások eredményei, de még ezek nélkül is bizonyos feltételezések merültek fel a régészeti irodalomban egy ősi erődítmény nyomairól. Az egyik állítás szerint Srebrenik várát egy korábbi időszakban hozták létre, melyre bizonyítékot a hegygerinc védőbevágásának vizsgálatában véltek találni a mai Srebrenik várának közvetlen közelében. 250px|bélyegkép|jobbra|Srebrenik vára
A vár létezésére vonatkozó, minden kétséget kizáró első említés Kotromanić II. István bosnyák bán 1333. február 15-én Srebrenik várában kelt oklevelében található, aki mint Hum ura a mai Pelješac-félszigettől a Kotori-öbölig terjedő földeket Raguza (a mai Dubrovnik) városának adományozta. 1363 szeptemberében I. Lajos magyar király hadsereget küldött a középkori Bosznia ellen, Kont Miklós nádor és Miklós esztergomi érsek, királyi kancellár vezetett. Ez a hadsereg a Boszna folyó völgyében haladt és betört Ozora területére, megostromolva az akkor jól megerősített Srebrenik várát. Az ostrom azonban kudarcot vallott, és a magyar hadsereg nagy veszteségek mellett kénytelen volt visszavonulni. Lajos király 1382-ben bekövetkezett halálával szinte semmi sem változott Magyarország középkori Boszniával kapcsolatos politikájában, különösen a Luxemburgi Zsigmond királyi trónra való jutásával, aki nem rejtette el szándékait a déli szomszéd felé. A király maga is számos katonai hadjáratot vezet, amelyek többnyire Ozora területén haladtak át, és az egyik ilyen hadjáratban 1393-ban Srebrenik erős várát meghódították. A vár végül csak 1405-től került magyar kézre, amikor egy újabb hadjáratban a Garai Miklós és Dénes, valamint a Szilágyi László vezette magyar sereg elfoglalta. Luxemburgi Zsigmond király 1422-ben a hozzá tartozó Barkaszád és Grabovec várakkal Garai János temesi ispánnak és feleségének, a Piast-házból származó Hedvig mazoviai hercegnőnek adta zálogba. Lányuk, Garai Dorottya 1428-ban II. Tvrtko bosnyák király feleségeként Bosznia királynéja lett. Az akkor már özvegy Hedvigtől 1430-ban a Tallóciak vették zálogba, és zálogjogukat 1438-ban Albert király is megerősítette. 1442-ben vagy 1443 elején a törökök átmenetileg elfoglalták, de 1444-ben Hunyadi János győzelmeinek köszönhetően visszakerült István Tamás bosnyák király birtokába. Fiától, az utolsó középkori bosnyák királytól, Tomásevics Istvántól 1463-ban ismét elfoglalta a török, de még 1464-ben visszafoglalta Mátyás király vezére Szapolyai Imre. Ettől kezdve a déli magyar határt védő Szreberniki bánság székhelye volt, egészen 1512-ig, amikor végleg az oszmánok kezére jutott.
Az oszmán uralom A srebrenik végül 1512-ben került oszmán uralom alá. Ezt követően a Zvorniki szandzsákon belül a Srekreniki náhije székhelye lett, majd később a Gradačak adminisztratív igazgatása alá került. Az oszmán közigazgatás megérkezésével a régi középkori város egy ideig megőrizte katonai jelentőségét, de az élet fókusza fokozatosan leereszkedett az erődből a Tinja mentén lévő városba és síkságokra, ahol kereskedelmi, kézműves és kommunikációs tevékenység alakult ki.
Az oszmán időszakban a Srebrenik a környező települések helyi közigazgatási és gazdasági központja volt. Bár már nem volt olyan politikai súlya, mint a középkorban, fontos pont maradt az északkelet-boszniai kisebb települések és kasabák hálózatában. Fejlődése a környező falvak, a kézművesség és a kisebb kereskedelem mezőgazdaságához kapcsolódott, míg maga az erőd fokozatosan elvesztette korábbi funkcióját, mivel katonai és közlekedési jelentősége megváltozott.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz tartozó akkori Srebrenik településnek 166 háztartása és 980 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 87. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó Donji Srebrnik településen 104 háztartást, 555 muszlim és 1 római katolikus, Gornji Srebrnik településen 124 háztartást és 646 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 86. o. Az osztrák-magyar uralom egy új korszak kezdetét jelentette. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. Ebben az időszakban kezdődött a város modern közigazgatási és infrastrukturális átalakulása. Az új városmag inkább a völgyben fejlődött ki, mint maga a középkori erődítmény mellett, ami megfelelt az új forgalmi és gazdasági igényeknek.
Srebrenik fejlődése szempontjából különösen fontos volt a közlekedés modernizálása. A Brčko–Tuzla útvonallal való kapcsolat lehetővé tette a város számára, hogy jobban integrálódjon a regionális áru-, személy- és közigazgatási áramlásokba. Ebben az időszakban rakták le a modern település későbbi fejlődésének alapjait, miközben az óváros elsősorban a terület történelmi és szimbolikus nevezetessége maradt.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, a város megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára. A 20. század folyamán Srebrenik egyre inkább a Tinja-völgy városi központjává fejlődött. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején a Trebava és Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) 16. rohamdandárjának csapatai között. 1944. május 18-án a német 13. SS-hadosztály részei megtámadták a 16. NOVJ dandár egységeit, melyeket Srebrenik irányába vetettek vissza. 1944. szeptember elején Tuzlában megalakult a Tuzlai Katonai Körzet Parancsnoksága, hat helyi parancsnoksággal, melyek közül az egyik Srebrenikben volt. Szeptember 4-én Srebrenikben NOVJ 11. dandárjának egységei megtámadták a német 13. SS-hadosztály egységeit, de kétnapi ádáz harc után sem sikerült az erődöt az erős ellenséges ellenállás miatt elfoglalni. Október 3-án a NOVJ egységei megtámadták a Srebrenikben állomásozó német egységeket. Október 31-én a NOVJ 3. hadtest 38. dandárjának csapatai kiűzték a német és csetnik csapatokat a Srebrenik és Gračanica közötti állásaikból.
A második világháború után Srebrenik modern városközpontja erősebb közigazgatási, oktatási és gazdasági funkciót kapott. A város történelmi súlypontja így végleg átkerült a középkori erődítményből az újabb városi területre. A szocialista időszakban Srebrenik önkormányzati központtá fejlődött a kézművesség, a kereskedelem, az oktatás és a feldolgozóipar megerősödésével. Kedvező elhelyezkedése a fontos közúti és vasúti útvonalak mentén gyorsabb gazdasági fejlődést tett lehetővé, mint az előző évszázadokban. A 20. század második felében a város és környéke a gyümölcstermesztés, különösen a szilvatermesztés fejlődéséről, valamint a kötöttáruk, bútorok, építőipari asztalosmunkák, matracok és ültetési anyagok ipari termeléséről volt ismert.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.