John Leslie Rothes 7. grófja és Rothes első és utolsó. hercege , Rothes és szintén főnemesi családból származó feleségének, Anne Erskine-nek legidősebb fia volt. Mivel törvényes férfi utód nélkül halt meg, a hercegi cím kihalt.

Fiatal kora John Leslie anyja tízéves korában meghalt, apja következő évben bekövetkezett halálakor pedig örökölte a főnemesi címet. John Lindsay, Crawford gondjaira bízták, akinek leányával eljegyezték. A háborúk miatt neveltetése nagyon elhanyagolt volt. Burnet szerint „semmiféle neveltetési előnye nem volt, semmiféle műveltsége, külföldön sem járt, benne minden pusztán természetes adottság volt”.

A köztársaság alatt Az elsők között volt azoknak a főnemeseknek a sorában, akik felkeresték II. Károlyt, amikor az 1650-ben a Bredából visszatért. December 20-án az egyik fife-i lovasezred ezredesévé nevezték ki. A király scone-i koronázásán ő vitte az államkardot. A skót hadsereg részeként David Leslie ezredével Angliába ment, ahol az 1651. szeptember 3-i worcesteri csatábanAz 1651. szeptember 3-i worcesteri csatában II. Károly skót–királypárti hadserege ütközött meg az Oliver Cromwell vezette angol parlamenti hadsereggel Worcester városánál, miután Skóciából Angliába tört be, hogy visszaszerezze apja trónját. A csatát Cromwell megnyerte, a királypárti hadsereg megsemmisült, sok vezető fogságba esett, pedig menekülni kényszerült, és végül külföldre távozott. Hosszú távon ez volt az angol polgárháború utolsó nagy csatája, megszilárdította a köztársasági–protektorátusi rendszert. csak 1660-ban, a restaurációkor térhetett vissza a trónra. fogságba esett. Szeptember 18-án a londoni Tower zárták.. mozgásszabadságát London városától számított tíz mérföldre terjesztették ki. súlyos biztosíték ellenében engedélyt kapott arra, hogy üzleti ügyben három hónapra Skóciába menjen., hasonló engedélyt kapott 1653-ban és 1654-ben is. 1654–1655-ben engedélyezték számára, hogy hat hónapig Newcastle-ben tartózkodjon. 1656–1657. újra engedélyt kapott Skócia felkeresésére, állítólag Elizabeth Murray, Dysart grófnője befolyásának köszönhetően. 1658 januárjában azonban Cromwell az edinburgh-i várba záratta, hogy megakadályozza a párbajt Morpeth vikomtjával, akit féltékennyé tett, hogy Leslie udvarolt a feleségének, a következő decemberben szabadon engedték.

A király visszatérte után Amikor 1660-ban ismét visszatért Bredából, Leslie ismét felkeresse a királyt. Amikor Skóciában megalakult az új kormányzat, a tanács elnökévé nevezték ki, Sir George Mackenzie szerint „az összes szemben álló párt közös beleegyezésével”. Néhány évig élvezte a király bizalmát, és hűségesen végrehajtotta a király parancsait. Hiányos neveltetése ellenére „készséges ügyességgel kezelte az ügyeket”, Mackenzie szerint pedig „elméjének ravaszsága mindenkit arra kényszerített, hogy keresse a barátságát”.

1661. június 1-jén a Court of SessionSkóciában a legfőbb bírósági tisztség a Lord President of the Court of Session volt, aki az Edinburgh-ben székelő Session Court, Skócia legfelsőbb polgári bíróságának vezetője volt. bírájává nevezték ki, és a kincstár biztosává tették. 1662-ben Londonba ment, hogy igazolja John Middleton, Middleton eljárásait, és sürgesse az episzkopális egyházkormányzat azonnali bevezetését. Amikor Fife zsinata ugyanebben az évben olyan folyamodvány előkészítésével foglalkozott, amely törvényben kívánta megerősíteni saját egyházkormányzatát, Rothes a király nevében feloszlatta a zsinatot, és felségárulás terhe mellett megparancsolta a lelkészeknek, hogy távozzanak.

Middleton bukása után, 1663-ban őt nevezték ki utódjául a június 16-án Edinburgh-ban összeült parlament lordfőbiztosává, de a közfelfogás szerint az őt elkísérő John Maitland, Lauderdale 1. hercege kezében összpontosult a tényleges hatalom. Ugyanebben az évben apósát követte a lordfőkincstárnoki tisztségben, feleskették Anglia titkos tanácsának tagjává, kinevezték a testőrség egyik csapatának kapitányává, valamint a skóciai haderők tábornokává. Glencairn grófjának halála után Sharp érsekJames Sharp vagy Sharpe (1618. május 4. – 1679. május 3.) a Skót Egyház lelkésze volt, aki 1661 és 1679 között érsekeként szolgált. A restauráció utáni skót episzkopális egyházkormányzat egyik vezetője. Az episzkopalianizmus, vagyis a püspökök általi egyházkormányzat támogatása szembeállította a presbiteriánus egyházkormányzatot pártoló köreivel. Kétszer kíséreltek meg merényletet ellene, a második az életébe került. ajánlására a titkos pecsét őrévé is kinevezték, „amíg a király megfelelő személyt nem választ”. Ugyanezen év október 14-én biztosnak jelölték egy tervezett országos zsinatra, amely azonban soha nem ült össze. A következő év novemberében nagy pompával körutat tett a nyugati országrészben, a királyi testőrség kíséretében, hogy kikényszerítse a covenantisták elleni üldöző intézkedéseket.

Élete utolsó évei, hercegi cím Burnet szerint fokozatosan engedte, hogy az ügyeket Sharp irányítsa, ő maga pedig „átadta magát az élvezeteknek”. Jelentős botrányt okozott azzal, hogy szeretőjét, Lady Anne-t, Huntly márki nővérét, magával vitte országjárásaira. Végül Lauderdale közbenjárására 1667. április 16-án minden tisztségétől megfosztották, de októberben vigasztalásul élethossziglan lordkancellárrá nevezték ki.

York hercegének közbenjárására Rothes hercegévé, Ballinbreich márkijává, Leslie grófjává, Lugton vikomtjává, valamint Auchmutie és Caskiebery lordjává emelték, a címek öröklését férfi örököseire korlátozva. Mértéktelen alkoholfogyasztása azonban teljesen aláásta egészségét, és sárgaságban meghalt a Holyrood házban. Éjjel, nagy pompával temették el az edinburgh-i Szent Egyed-katedrálisban, de testét később a fife-i Leslie-be vitték át. A temetési menetet metszet örökítette meg. Rothesnak két lánya volt: Margaret, Rothes 8. grófnője és Christian.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Kategória:Skót hercegek Kategória:1630-ban született személyek Kategória:1681-ben elhunyt személyek Kategória:Skót politikusok Kategória:A skót parlament tagjai