Falešići falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 26, közúton 40 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re nyugatra, a Ratiš és a Majevica-hegységek és a Moranstica valamint a Slanska folyók völgyei között, 300–400 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/doboj_13/dob_13.html Topografska karta Doboj 425-4-2 A táj hullámzó zöld dombokkal és termékeny talajokkal rendelkezik, amelyek támogatják a hagyományos mezőgazdaságot.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet eléri a 25–27 °C fokot. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet -2 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700–800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák465525Horvát00Jugoszláv10Egyéb15Összesen467530
Története Őskor Falešići annak a kereskedelmi útnak a mentén feküdt, mely Gornja Orahovicát összekötötte Srebrenikkel. A közeli Gornja és Donja Orahovica között fekvő Arnautsko brdo nevű magaslat fontos őskori és bronzkori lelőhely. A dombon az első leleteket 1954-ben jegyezték fel, amikor egy paraszt római pénzérmékből álló kincset szántott ki a földből. Néhány évtizeddel később Branko Vajić, oktató és régész is érdeklődni kezdett a lelőhely iránt. Vajić 1979 és 1983 között többször is ellátogatott az Arnautsko brdo helyszínére, ahol felszíni kerámialeleteket és információkat gyűjtött a helyiektől. Vajić unszolására 1981. május 31-én Branko Belić, a Doboj Múzeum kurátora-régésze látogatta meg a helyszínt, aki számos kerámialeletet gyűjtött, és arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban őskori lelőhelyről van szó, amelyet később, az ókorban laktak. Röviddel ezután a helyszínt Milica Kosorić, a tuzlai Kelet-Boszniai Múzeum munkatársa is meglátogatta, aki próbaásatást végzett. Az ekkor gyűjtött kerámiaanyagot megbízhatóan az őskori időszakra datálták.
Középkor A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék a középkorban is folyamatosan lakott volt. A szomszédos Gornji Moranjci Srebrenik község egyik legrégebben lakott települése, amelynek eredete a régészeti bizonyítékok alapján legalább a középkorig nyúlik vissza. A Greblje-dombon (a közelmúltban az erdősítés miatt Borik néven is ismert) található nekropoliszban számos sír található, amelyeket durván faragott kőemlékek jelölnek. Ez a lelőhely a középkortól a korai oszmán korig tartó települési folytonosságot bizonyítja, és egy Gračanicát és Tuzlát összekötő ősi karavánút mentén fekszik, elősegítve a regionális kereskedelmet.
A régió középkori nekropoliszai szinte rendszerint dombgerincek és lejtők magaslatain és fennsíkjain helyezkednek el, általában régi utak mellett. Nem ritkán a középkori temető közelében a nekropolisz régi muszlim temetőket vagy egyedi fülkéket is tartalmaz. Három kőfülke töredékei figyelhetők meg a Gornja Orahovicai Greblje nevű helyen, ahol korábban középkori sírok voltak. Ez a boszniai középkor és a kora oszmán kor közötti bizonyos folytonosságra utal. Ez a folytonosság egyébként megfigyelhető a régió sírépítészeti építészetében az oszmán uralom első évtizedeiben, amikor kőfülkéket emelnek, amelyek tömegükkel és méretükkel a stećakra emlékeztetnek. Néhány korai muszlim sír tájolása gyakran még tipikusan középkori, kelet-nyugati irányú. Ilyen található a szomszédos Donji Moranjciban is a Cifluk nevű helyen.
A késő középkorban az 1380-as években kezdődő oszmán betörések okozta politikai instabilitás közepette, a Boszniai Királyság uralma alatt a Majevica környékén, szétszórt mezőgazdasági települések voltak, amelyek a szántóföldi gazdálkodásra és az erőforrásokkal való gazdálkodásra összpontosítottak. Ezek a közösségek erdőirtással bővítették a szántóföldeket, 1481-re mintegy 50%-kal növelve a művelést, amit a helyi fából, a vasból és az ólomból származó bevételek is támogattak. A település periférikus földrajzi elhelyezkedése miatt azonban szüksége volt az olyan erődítményekre, mint a Srebreniki vár, amelyek stratégiai védelmet biztosítottak a számukra.
Az oszmán uralom Srebrenik 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A környező falvak kezdeti településmintáit a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A Srebreniket a tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz tartozó településen 44 háztartást és 217 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o. Az osztrák-magyar uralom egy új korszak kezdetét jelentette. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például a község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején Sladna a tengelyhatalmak megszálló erőivel és az usztasa rezsimmel szembeni partizán ellenállás gócpontjává vált. Az 1941 nyarán Majevicára átterjedő felkelést vidéki gerillaakciók, többek között szabotázs és lesből támadások jellemezték, amelyeket elsősorban az usztasa terror ellen lázadó szerb parasztok vezettek. A kommunista befolyás 1941 végére megnőtt, és olyan szervezett egységeket hozott létre, mint az 1. Majevica-dandár, amely hozzájárult a 17. kelet-boszniai hadosztály felállításához. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák települések lakóira.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderáció területénél maradt.
Nevezetességei 1983-ban egy gyönyörű, klasszikus bosnyák stílusú mecsetet építettek a településen. A négy oldalról csempével fedett mecset mellett pedig egy magas minaretet építettek egyetlen seferrel. A muszlim gyülekezethez Martevina, Brda, Ćahići, Fidaci, Omičevići, Zatorine és Žilići települések tartoznak.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései