A sötétfejű berkihangya (Leptothorax muscorum) a bütyköshangyaformák alcsaládjába tartozó, Eurázsiában honos hangyafaj.
Megjelenése A berkihangya dolgozójának testhossza 2,5−3,2 mm. Alapszíne vörösessárga, fejének eleje és potroha sötétbarna (de ismert közép- és dél-európai elterjedésű világosbarna változata is), csápbunkója világosbarna vagy barna. Testét rövid szőrözet borítja. Szemei kicsinyek. Rágója széles, hatfogú, ebből kettő csúcsfog. Állkapcsi tapogatója 5-ízű, ajaktapogatója 3-ízű. Fejtetője enyhén homorú. Fejpajzsa elöl nyelvszerűen előrenyúlik. Homlokléce rövid, homlokbarázdája nincs, a homlokmező elmosódott. Csápja 11-ízű, az első és a 3 utolsó ostoríz hosszabb a szélességénél, az utóbbi 3 csápíz bunkót alkot. Tora karcsú, az elő- és középhát varrata hiányzik. Áltorszelvényén tüske található, melynek hossza akkora, mint az alapjának a szélessége. A potrohnyél kétízű, mindkettőn nagy bütyök található. Az első bütyöknek igen rövid nyele van; a második felülnézetben hátrafelé keskenyedő. Az első potrohszelvény elöl kivágott. Lábszárán csak fekvő szőrök találhatók.
A királynő 2,5−3,8 mm-es, alapesetben szárnyakkal rendelkezik. Gyakoriak a kis termetű (microgyn) és a dolgozókra hasonlító (ergatogyn) alakok. Toruk és potrohuk nagyobb a dolgozókénál.
A hím hossza 3,7−4,5 mm. Színe fekete, lábaik barnák vagy sötétbarnák. Feje kicsi, a fejpajzs közelében nagy, kidomborodó szemek láthatók. Csápja 12-ízű, fonál alakú, az első ostorfa sokkal rövidebb, mint a második. Csápnyele nem hosszabb, mint az ostorízek, kivéve az elsőt. Rágója fog nélküli. Középhátán Mayr-féle barázda látható. Áltorszelvénye tompa sarkú. Mindkét nyélbütyök teteje finom-hálózatos skulptúrával borított. Első lábpárán ritkább, rövid, fekvő szőrök sorakoznak. Szárnyán (akárcsak a királynőén) egy hosszú nyitott vagy rövid zárt sugársejt, egy könyöksejt és egy korongsejt található.
Elterjedése Eurázsiában honos, a Pireneusoktól Mongóliáig; az Appenninektől Közép-Skandináviáig. A Brit-szigetekről hiányzik. Magyarországon ritka, a hegvidékek és a Kisalföld lakója.
Életmódja Száraz, déli fekvésű hegyi réteken, lejtőkön él, a vizes élőhelyeket kerüli. Fészkét kövek alatt, korhadó fatörzsekben néha az avarban létesíti. Gyakran más, nagyobb fajok bolyaiban vagy mellette fészkel. Kolóniái kicsik, néhány tucat dolgozóból és egy vagy két királynőből állnak. Gyakoriak a királynő és a dolgozó közötti átmeneti alakok. A dolgozók ritkán vadásznak (csak jóval kisebb és ártalmatlan ízeltlábúakra), főleg elhullott állatokat, magvakat gyűjtenek. A levéltetveket nem gondozzák aktívan. Nem agresszívak, más hangyákkal kerülik a konfliktust. Júniustól szeptemberig rajzik. A megtermékenyített királynő önállóan vagy hangyafaj fészkébe költözve alapítja kolóniáját.
A rabszolgatartó martalóchangya gazdafaja lehet.
Kapcsolódó cikkek Magyarország hangyafajainak listája
Források Somfai Edit: Hangya alkatúak - Formicoidea Fauna Hungariae XIII. kötet Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 Leptothorax muscorum AntWiki Leptothorax muscorum GBIF
Kategória:Hangyák Kategória:Rovarfajok