Ćojluk falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 21, közúton 35 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re kelet-délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, 250-440 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_9/tz_9.html Topografska karta Doboj 426-3-1
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlagos hőmérséklet 27 °C. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet -4 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700-800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, de júniusban valamivel több, januárban valamivel kevesebb csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák167130Horvát00Jugoszláv00Egyéb10Összesen168130
Története Az oszmán uralom Srebrenik várának 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és a terület et a Zvorniki Szandzsákba integrálták. A település török eredetű neve kis falut, telepet jelent. Az 1512-es, 1533-as és más korai boszniai oszmán összeírásokban Srebrenik és környéke szerepel, de Ćojluk nem. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a falu ekkor még nem létezett önálló adóegységként, vagy más településhez tartozott. A település biztos létezésére csak későbbi forrásokból lehet következtetni; egy levéltári dokumentum alapján a 18. század elején már bizonyosan fennállt. Érdekesség, hogy a helyi mecset építésének dátuma körül vita van: egyes források 1566–1567-et említenek, mások 1666-ot. Ha az 1566-os dátum hiteles, akkor maga a vallási központ korábbi lehet, mint a falu első biztos írásos említése. 1604-es összeírás volt utolsó nagy, részletes boszniai oszmán defter, amely a Boszniai Szandzsák nahijéit (járásait) és falvait sorolta fel. Mivel Ćojluk név itt sem szerepel, a helytörténeti kutatások inkább arra utalnak, hogy a település ekkor még új vagy más néven nyilvántartott településrész lehetett. A helyi mecset délkeleti falán egy táblát helyeztek el, amelyre a felújítási év (1971) mellett az 1666-os évszámot, a mecset építésének évét faragták. Ćojluk idős helyi lakosainak emlékei szerint ez a tábla a korábbi tarich másolata, amelyet szerintük éppen alatta temettek el a mecset háremében a mecset 1971-es felújítása során.
Ćojluk és a környező falvak településeit a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.
A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság ebben az időszakban elsősorban boszniai muszlimokból, horvátokból és szerbekből állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A közeli Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A Srebrenik környéki terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt maradt. Az olyan falvak, mint Ćojluk, amelyek a főbb frontvonalaktól távol helyezkedtek el, korlátozott közvetlen harcokkal szembesültek, de a lakosság jelentős része a háború alatt is helyben maradt, bár a térségben menekültek is megjelentek. A faluból számos férfi csatlakozott a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadseregéhez és több családot közvetlenül érintett a háború.
Oktatás A faluban nincs önálló, nagyobb oktatási intézmény, ezért a gyermekek jellemzően a közeli Srebrenik vagy a környező települések általános iskoláiba járnak. A település vallási és kulturális életében jelentős szerepet játszik Ćojluk történelmi mecsete és a hozzá tartozó mekteb, amely már a 16. században is létezett.
Kultúra A térség legfontosabb kulturális emléke a falu mecsete, amely a környék egyik legrégebbi mecsete. A források szerint a 16. század második felében (1566–1567 körül) épült, és évszázadokon át nemcsak vallási, hanem közösségi és oktatási központként is szolgált. A mecsetet Bosznia-Hercegovina nemzeti műemlékké nyilvánították.
Nevezetességei A település mecsete, mely közvetlenül Srebrenik várának falai alatt áll, 1566-ból származik. A mecsetet a „Carica” forrás közelében építették, amelyet a hívek nagy része ma is a mecset szerves részének tekint. Az eredeti térszervezési koncepció szerint az egyterű, kontyolttetős, fa minarettel rendelkező mecsetek típusába tartozik. Tömör tölgyfából épült, a falakat eredetileg vályogtéglákból építették, amelyeken két sor ablak volt farácsokkal. A mecset belsejében egy fa minber és tömör tölgyfa ajtók találhatók, korát pedig a belső falakon található számos hiteles vakufnév és az udvarán található régi, fülkés sírkövek is bizonyítják. Az épületet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánították.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései