bélyegkép|250px|Az állomás bejárata A Lynton Village vasútállomás Lyntonban, Devonban és Angliában található, amelyet a Lynton and Lynmouth Cliff Railway, egy vízi hajtású sikló szolgál ki.
Eredet A két várost (akkoriban falvakat) elválasztó magas sziklák komoly akadályt jelentettek a gazdasági fejlődésben a 19. században. A terület távoli fekvése és a zord földrajzi adottságok miatt a falusiak a szén, a mész, az élelmiszerek és egyéb alapvető cikkek nagy részét a tengerre kellett szállítaniuk, amelyeket aztán teherlovakkal és szekereken kellett felszállítani a meredek dombon Lyntonba.
A sziklák a virágzó turisztikai iparnak is problémát jelentettek. A nyaralók 1820 körül kezdtek érkezni Lynmouthba lapátkerekes gőzhajókon Bristolból, Swansea-ból és más Bristoli-csatornai kikötőkből. Pónik, szamarak és hintók bérelhetők voltak, de a meredek lejtők miatt az állatok csak rövid ideig dolgozhattak.
Az első javaslatok egy sínalapúra, utasok és áruk szállítására alkalmas felvonóra 1881-ben születtek, bár ez az első terv gőzmeghajtású lett volna.
Építés A vízi hajtású vasutat George Croydon Marks (később Woolwich bárója ) tervezte, és főként üzlettársa, Sir George Newnes kiadó finanszírozta. Newnes, akinek egy nagy rezidenciája volt a közeli Hollerday Hillen, 1898-ban a Lynton és Barnstaple vasutat, 1900-ban pedig a Lynton városházát is támogatta.
Építési munkák – teljes mértékben a fizikai munkára támaszkodik – 1887-ben kezdődött és kevesebb mint három év alatt készült el. A vasút sziklafal tetején épült vasúti kocsikat használ, amelyeket liftként terveztek. A vasút két, egyenként 40 utas szállítására alkalmas kocsiból áll, amelyeket egy ~13 centimméteres, egyenként 40 utas szállítására alkalmas, folyamatos kábel köt össze. 1,676 m-es (6 láb) csiga a lejtő mindkét végén.
A víz ~13 centiméteres (127 mm) átmérőjű csövön keresztül jut be a West Lyn folyóból – amely több mint egy mérföldre található – a felső kocsi padlója alatti tartályokba. Mindkét kocsi kerekei között egy 700 birodalmi gallonos (3182 literes, illetve 841 amerikai gallonos) tartály található. Az alsó kocsiból addig engedik le a vizet, amíg a nehezebb felső kocsi el nem kezd lefelé haladni; a sebességet pedig mindkét kocsiban külön-külön egy fékező szabályozza.
A párhuzamos, 114,3 cm (3 láb 9 hüvelyk) nyomtávolságú sínek – amelyek a pálya közepén kitérnek egymás mellől, hogy a kocsik elhaladhassanak – 152,4 méteres szintkülönbséget hidalnak át 262,7 méteres pályahosszon. Ennek eredményeként a pálya átlagos emelkedése 1:1,724 (58%).
Műveletek Egy parlamenti törvény hozta létre a Lynmouth & Lynton Lift Company-t 1888-ban, és egy további törvény örökös jogokat biztosított a vállalatnak a Lyn-völgy vizére. A vasútvonalat 1890-ben, húsvét hétfőn nyitották meg, és azóta is folyamatosan használják. Magánvasút, és nem része a National Railnek. Az állomásnak két peronja, egy kávézója és rengeteg helye van a zsúfolt napokra. Gyakran járnak vonatok a Lynmouth-öbölbe.
Egy ilyen vonal esetében szokatlan jellegzetesség a Lynton állomás alatt, a North Walknál található, közúti bekötőúttal rendelkező megállóhely. Ezt nagyobb áruk szállítására használták (a kocsiszekrények levehetők, így sík raktér alakítható ki). A korai motorkocsikat így szállították fel a dombra. A 2006-os téli síncsere során a megállóhelyet széles körben használták hozzáférésre és anyagtárolásra. A vasút ma műemlékvédelem alatt áll.
Kategória:Anglia vasútállomásai Kategória:1890-ben megnyílt vasútállomások