Az eucharisztia, eukharisztia, eukarisztia (avagy úrvacsora ill. oltáriszentség) görög eredetű szó (az eu ’jó’ és a kharisz ’kegyelem, kegyelmi adomány’ szavakból),Az Oltáriszentség tisztelete az új, harmadik évezredben, eucharisztikuskongresszus.huEgyik legjellemzőbb és szimbolikusan is legfontosabb momentumáról pars pro toto alapon nevezik az egész liturgikus aktust kenyértörésnek (fractio panis, artoklaszisz). keresztény szertartás, amelyen Jézusnak a kenyérről és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és ottani cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. Az eucharisztiát vagy úrvacsorát minden keresztény felekezet, a maga teológiai nézeteinek megfelelően, szentségnek tekinti.Magyarországon a református teológia és vallásgyakorlat a latin sacramentum szót használja a református hagyomány jellegzetes s-ező ejtésével sákramentum formában, nem pedig a szentség kifejezést. Ez azonban nem a kálvinizmusra mint olyanra, hanem kifejezetten csak a magyar szóhasználatra jellemző.
Az eucharisztia szónak több jelentése is van: egyrészt a kenyérrel és a borral végzett liturgikus cselekmény, ebből adódóan pedig – pars pro toto alapon – a katolikus és ortodox szóhasználatban az egész szentmise, illetve liturgia. Ebben az értelemben használva kis kezdőbetűvel írjuk. A hazai (és nemzetközi) protestantizmus (ideértve mind a református és evangélikus egyházat, mind az egyéb protestáns és neoprotestáns felekezeteket) az eucharisztikus szertartásra az úrvacsoraIlletve ennek idegen nyelvű megfelelői, az angol Lord’s Supper, a német Herrenmal stb. megnevezést használja. Másrészt az Eucharisztia – katolikus, ortodox és evangélikus hitvallás szerint – a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen lévő Jézus Krisztust is jelenti. Ebben az értelemben – mivel személyre utal – bevett szokás a nagy kezdőbetű használata, s ilyen értelemben szinonimája az Oltáriszentség.
Az áldozóostya "tiszta kenyér", egy adag tészta gyártása általában 40 l vízből és 25 kg búzalisztből történik. (Gluténérzékenység esetén kevesebb lisztet tartalmaz, vagy lehet akár borral is áldozni, ha a szervezet nem képes befogadni a glutént.)
„Ez az én testem…, ez az én vérem kelyhe…, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre…”„Hoc est enim corpus meum, hic est enim calix sanguinis mei…” bélyegkép|jobbra|400px|Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora
Nyelvi vonatkozások A görög ευχαριστία szó eredetileg hálaadást jelent. A jelentésfejlődés útja elég jól rekonstruálható az Újszövetségből: általános ’hálaadás’, ’szóbeli köszönetmondás’ jelentéséből kiindulva (Ef 5,4; Fil 4,6) előbb a hálaima, többek között a zsidó vallásban szokásos étkezés előtti hálaadó imádság (áldás) terminusa lett (1Kor 14,16; Jel 7,12), majd az úrvacsorai kehely és a kenyér megáldásakor mondott hálaadó imát (ποτήριον της ευχαριστίας, szó szerint: ’a hálaadás pohara/kelyhe’) jelölő szókapcsolatból jelentéstapadással nyerte végső „úrvacsora” jelentését immáron az egész aktus terminusaként.Lásd még Varga, ευχαριστία szócikk. Az egyházi latinba eucharistia formában került át. A görög χ hagyományos (azaz latinos) átírásának megfelelően a legtöbb magyar nyelvű teológiai és liturgikus szövegben az eucharisztia forma szerepel (részben magyarítva). A görögös formát előnyben részesítők manapság az ún. „népszerűsítő” átírás szerinti eukharisztia formát használják. Az utóbbi időben pedig mind elterjedtebb a magyaros ejtést rögzítő eukarisztia íráskép.A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 2006-ban kiadott Útmutató egyházi kifejezések helyesírásához c. szójegyzék az eucharisztia / Eucharisztia alakot közli.
Az eucharisztia a Bibliában jobbra|bélyegkép|270px|Ókeresztény szeretetvacsora (agape) ábrázolása Szent Callixtus katakombájában (3. század) A Biblia négy helyen írja le az eucharisztia alapítását. E négy változat a lényeges pontokon megegyezik, ugyanakkor a különbségeik világosan utalnak két különböző hagyományra.
A legrégebbi szövegtanú Pálnak a korinthoszi gyülekezet számára 55-ben írott levele. Pál nem elrendeli az eucharisztia ünneplését, hanem úgy hivatkozik rá, mint bevett gyakorlatra. A szöveg arra enged következtetni, hogy keletkezésének időszakában a kenyér és a bor színe alatt történő áldozás mintegy keretbe foglalta a hívők szeretetlakomáját. Lukács, aki Pál tanítványa volt, evangéliumában ugyancsak ezt a vonalat követi.
Pál szerint
Lukács szerint
Az evangéliumát Pálnál több évvel később összeállító, péteri hagyományokat követő Márk, valamint az ő evangéliumát alapul vevő Máté leírása olyan gyakorlatot feltételez, amely szerint a szeretetlakomát követően került sor az eucharisztia ünneplésére.
Márk szerint
Máté szerint
János szerint thumb|200px|Krisztus az eucharisztiával (16. századi spanyol festmény, Budapest, Szépművészeti Múzeum) thumb|200px|right|Kenyértörés János evangéliumának egész 6. fejezete az eucharisztiáról szóló tanítás. Ugyanakkor feltűnő, hogy a szinoptikusokkal szemben nem említi az eucharisztia alapítását. Az elbeszélés ugyanazon pontján a lábmosás története szerepel, amely viszont a szinoptikus anyagban ismeretlen. Számos szerző ezt azzal magyarázza, hogy a szinoptikus evangéliumok elkészülte után bő 20–30 évvel író János már nem tartotta szükségesnek az alapítás elbeszélését, helyette egy szimbolikus cselekedet leírásával rá akart mutatni az eucharisztia egy lényeges aspektusára, nevezetesen Jézus szeretetből fakadó önmegalázására.Lásd például Boulad, 136–139. o.
Az eucharisztia a kereszténység egyes ágainál Az alábbiakban felekezetenként csak a dogmatikai, liturgiai, illetve morális szempontból lényeges vonásokat emeljük ki; a részletes tárgyalást lásd az egyes fejezeteknél jelzett fő szócikkekben!
Dogmatikai vonatkozások A keresztséghez hasonlatosan az utolsó vacsora megünneplése is valamennyi keresztény felekezet életében jelen van valamilyen formában. Teológiai alapállásuk függvényében azonban más és más jelentőséget tulajdonítanak az utolsó vacsorának és az eucharisztiának. A különféle keresztény felekezetek a hitbeli különbségektől függően a kultikus lakomát eltérően értelmezik: más-más részleteit, vonatkozásait hangsúlyozzák, különféle magyarázatokkal szolgálnak.
Katolicizmus és ortodoxia A katolicizmus és ortodoxia közül a reformáció idején a katolicizmus kényszerült bele, hogy az eucharisztiára vonatkozó tételeit pontosan definiálja. A Tridenti zsinat az eucharisztiával kapcsolatban számos dogmát alkotott. Ugyanakkor e két nagy irányzat között (noha liturgikus gyakorlatuk látványosan különbözik) az eucharisztiával kapcsolatban nincs tanbeli különbség.
Jelentősége Mind a keleti, mind a nyugati kereszténység úgy tekinti az eucharisztiát, mint a hét szentség egyikét. A II. vatikáni zsinat a culmen et fons kifejezéssel méltatja: az eucharisztia a keresztény élet csúcsa és forrása.
Áldozat E hit egyik sarokpontja az, hogy az eucharisztia bemutatása valódi áldozati cselekmény. A kereszténység egyetlen áldozatot ismer el: Jézus Krisztus golgotai keresztáldozatát. Az eucharisztia nem új áldozat, hanem a múlt egy konkrét pontján történő egyetlen véres áldozatnak a jelenben vérontás nélkül való megjelenítése. A Tridenti Zsinat terminológiája szerint az eucharisztikus ünneplés (katolikus elnevezéssel: szentmise) egyrészt memoria (ráemlékezés) a hajdani eseményre, de több annál: repraesentatio, vagyis tényleges megjelenítés, amelynek révén a mai hívő is részesül a kereszthalál gyümölcseiben (applicatio).
A golgotai, illetve az oltáron történő áldozati cselekmény azonos, mert azonos az áldozat fő bemutatója (Jézus Krisztus), illetve tárgya (Jézus teste és vére, ill. személye).
A két áldozat ugyanakkor különbözik is egymástól, mivel a kereszten vérontással (cruente) történt, az oltáron vérontás nélkül (incruente), továbbá a kereszten Jézus egyedül mutatta be az áldozatot, az eucharisztiában az in persona Christi (Jézus személyében) cselekvő pap, illetve a hívek közreműködésévelLásd például SC 48. mutatja be.
Jelenlét thumb|right|200px|Eucharisztia ünnepélyes felmutatására, kihelyezésére szolgáló monstrancia Az eucharisztiára vonatkozó katolikus/ortodox hit másik sarokpontja: Jézus valóságosan jelen van az eucharisztiában. Jézus utolsó vacsorán elmondott szavait nem jelképesen, hanem szó szerint kell értelmezni: az a „valami”, amit a kezébe véve felmutatott, valóban az ő teste és vére volt. A megismétlésre való felszólítás pedig implikálta azon hatalom átadását, hogy „az ő emlékezetére” cselekvő keresztény közösség ne csupán a gesztusok szintjén, hanem tartalmilag legyen képes ugyanezt megismételni.
A Tridenti Zsinat definíciója szerint Jézus az EucharisztiábanEbben és a hasonló esetekben a nagy kezdőbetűt a személyes vonatkozás indokolja. vere (valóban), realiter (valóságosan) és substantialiter (lényegileg) van jelen. Vagyis az eucharisztikus kenyér és bor nem „olyan, mintha”, hanem ténylegesen Jézus Krisztus teste és vére, vagyis a meghalt és föltámadt Jézus személyesen, isteni és emberi természetének teljességével.
A zsinat kijelenti, hogy a jelenlét magyarázatára alkalmas a transsubstantiatio (átlényegülés) műszó. E kifejezés a szubsztancia–akcidens kategóriákkal igyekszik leírni a történést. Eszerint Jézus teremtő szavára a kenyér és a bor szubsztanciája megszűnik, és helyükre Jézus testének és vérének szubsztanciája kerül, miközben a kenyér és bor akcidensei (vagyis mindaz, ami érzékileg tapasztalható belőlük) változatlanok maradnak. A folyamat eredménye, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van a kenyér és a bor „színe alatt”. Újabb keletű megfogalmazással szómatikus-szubsztanciális jelenlétről is szokás beszélni.
A valóságos jelenlétre vonatkozó további hittételek Mind a kenyér, mind a bor színe alatt, azok legkisebb részében is a teljes Krisztus van jelen.DS 1653 A valóságos jelenlét (az átváltoztatás után) a színek kiosztása előtt és az eucharisztikus cselekmény után is igaz.DS 1654 (Katolikus templomban a térdhajtás nem „általában a templomot”, hanem a tabernákulumban őrzött, az Eucharisztiában jelen lévő Jézust köszönti.) Az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust imádás illeti meg.DS 1656 Az Eucharisztia létrehozója csak felszentelt áldozópap lehet.DS 1752
Protestantizmus
Egységes eucharisztia-tanról a protestantizmus esetében – annak eredendően decentralizált és pluralista volta miatt – nem beszélhetünk. A reformáció kora óta létrejött számtalan felekezet mindegyikének megvan a saját tanítása az eucharisztiáról, és az úrvacsora valamilyen formában a vallásgyakorlat lényeges részét képezi. Általános érvénnyelAz „általános érvénnyel” kitétel arra utal, hogy a listába szedett megállapítások általános alanya esetenként problematikus: számos kivétel előfordulhat, akár egész felekezetek, akár egyes felekezeteken belüli gyülekezetek tekintetében. a következő megállapításokat lehet tenni róluk:
Az eucharisztiát kultikus lakomának tekintik. Az úrvacsora nem állandó eleme az istentiszteletnek; többnyire csak nagyobb ünnepeken kerül rá sor. Az úrvacsora szertartásának részét képezi Jézus alapító szavainak („szereztetési igék”) felidézése. Az úrvacsorát nem tekintik áldozatnak. Tagadják az átlényegülést és a szómatikus-szubsztanciális jelenlétet. Ebből adódóan az úrvacsora kiosztása után megmaradt kenyeret és bort nem őrzik és nem tisztelik (de sok helyen elzárva tartják, és nem használják fel más célra). Az úrvacsorát két szín alatt osztják ki. Az úrvacsorát általában felszentelt lelkipásztor osztja, aki nem áldozópap, mert a protestantizmus szerint az áldozópapság kora Krisztus egyetlen, főpapi önmagát áldozásával lejárt.
A protestáns történelmi egyházak abban is egyetértenek, hogy az eucharisztia valamilyen módon kegyelmet közvetít és Jézushoz kapcsolja a hívőt. Arra, hogy ez hogy történik, a 16. századi reformátorok különböző magyarázatokat adtak.
Luther Márton és követői szerint az eucharisztia vételének pillanatában Jézus valóságosan jelen van, de a kenyér és bor szubsztanciája eközben nem szűnik meg („companatio”).