Obodnica Donja (1955-ig Obodnica Muslimanska) település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 8, közúton 15 km-re északra, a Majevica-hegység lejtőin, 400-550 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_12/tz_12.html Topografska karta Tuzla 426-3-4 A tájat hullámzó dombok és völgyek alkotják, amelyek erdőknek és nyílt legelőknek adnak otthont, így jelentősen hozzájárulnak a térség gazdag természeti sokféleségéhez. A környezetet a dombvidékről lefutó kisebb patakok hálózata, valamint a kontinentális Balkánra jellemző lombhullató erdők foltjai jellemzik. A terület földtani adottságai a tágabb Tuzlai-medence geológiai viszonyait tükrözik. Donja Obodnica földrajzi elhelyezkedése önmagában is azt a benyomást kelti, mintha a település alatti talaj besüllyedt volna a Vodice, Mujčinova žila és Šarovac dombok közé.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb01Bosnyák1056938Horvát00Jugoszláv410Egyéb678Összesen11031017
Története 1463 után az Bosznia oszmán meghódítása következtében csaknem négy évszázadon át az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott. Ebben az időszakban a környék mezőgazdasági jellegű maradt, kisebb falvak hálózatával.
Obodnica falut először 1528-ban említik írásos oszmán dokumentumok, az akkori Jasenicai náhije részeként, a Zvorniki szandzsákban. Az iszlám felvételének folyamata ezen a területen meglehetősen korán megkezdődött. Ez a folyamat jelentősen befolyásolta a lakosság etnikai összetételét is.
Az 1533-as népszámlálás szerint Obodnica 61 házból állt, amelyek közül 6 muszlim és 55 nem muszlim volt, 4558 akcse jövedelemmel, és Ahmed bég zvorniki szandzsák bég birtokához tartozott. A 16. század közepén a település Mehmed han zvorniki szandzsákbég birtokához tartozott. 1548-ban Obodnicának 59 háza volt, amelyek közül 4 muszlim, 54 nem muszlim volt. A település éves bevétele 13 101 akcse volt, amely főként szőlő (5100) és búzatermesztésből (3296) származott. Három malmot tartottak nyilván. Az 1604-es összeírás szerint Obodnicának 65 háza volt, 2 muszlim és 63 nem muszlim. A bevétel 16 198 akcse volt, amely főként búza (5040), zab (2400) és szőlő (2000) termeléséből származott. A településnek még mindig három malma volt. A település közelében számos független birtok volt található.
A 18. század közepén Obodnica addig egységes településének területét Donja és Gornja Obodnica különálló településeiként kezdték emlegetni, valószínűleg a lakosság felekezeti szerkezetének differenciálódása miatt. A település felső részén, a Majevica-hegy lejtőin, túlnyomórészt újonnan letelepedett katolikus lakosság élt, míg az alsó, szelídebb, a Velika Tinja-völgyben fekvő részén régi muszlim lakosság volt.
Pavel Dragičević atya 1742-es jelentései szerint a soli plébániára, amelyhez akkoriban Obodnica katolikus része is tartozott, 102 katolikus élt, Obodnicán 9 katolikus házban.Franjevački samostan Tuzla Breške (hozzáférés: 2017. május 25.)
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Obodnica községhez tartozó településen 67 háztartást és 416 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A Tuzla közelében az 1950-es évek elején létrehozott mezőgazdasági gépgyár a térség termelőszövetkezeteit látta el gépekkel. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt.
Gazdaság A múltban e régió lakosságának fő gazdasági tevékenysége a mezőgazdaság volt, amelyet a külterjes gazdálkodás jellemzett. A mezőgazdasági növények közül a kukoricát és a búzát termesztették a legtöbbet, kisebb mennyiségben pedig a zabot és az árpát. A kukoricát nem vetették monokultúrában, de mellette más növényeket is vetettek, például babot, tököt. Az ipari növények közül len termesztése történt. Ebből vásznat készítettek, amelyet mindennapi ruhák, nevezetesen nadrágok, pelenkák, ingek készítéséhez használták. Minden háztartás saját szükségletére vetett búzát. Tavasszal vetették el, és nyáron aratták le, amikor beérett. Ma már senki sem termeszti ezt a növényt.
Az állattenyésztés ősidők óta fejlődött. A lakosság kizárólag saját szükségleteire tartott haszonállatokat. A múltban, akárcsak ma, az állatállomány alapja a szarvasmarha és a juh volt. Átlagosan minden háztartásban a múltban 10 szarvasmarha és 10-20 juh volt. A múlt század vége felé érezhető volt az állatállomány csökkenése. Ma már szinte minden háztartásban van egy vagy több szarvasmarha.
Oktatás Az iskolát 1953/1954-ben építették, és a breškei iskola fiókiskolájaként működött, az oktatás az általános iskola negyedik osztályáig tartott. A tanulói létszám csökkenése miatt az 1990-es években bezárták. A háború alatt és közvetlenül utána a kitelepítettek elhelyezésére szolgált. Ma üresen áll.
Kultúra A településen található olvasótermet az 1990-es évek végén építették, és a lakosság különféle tevékenységeinek és rendezvényeinek helyszínéül szolgál.
Nevezetességei A mecset Donja Obodnica falu központi részén található, tőle balra pedig Doknje és Tuzla, valamint Gornja Obodnica felé vezet az út. A mecsettől az út egyik oldala Avdibašićivel, majd Dragunjával és Tinjával köti össze a települést. A tuzlai iszlám közösség majlisának adatai szerint a mecsetet ezen a helyen 1900 körül építették. Terméskőből épült, fatetővel fedték, a kontyolt tető jobb oldalán egy fa minarettel. Ebben az állapotban volt 1961-ig, amikor alapos felújításon esett át. A mecset kevesebb mint két év alatt épült fel. Hivatalosan 1963-ban nyitották meg. A gyülekezet növekvő igényei és egy nagyobb, funkcionálisabb mecset iránti igény miatt 2000. augusztus 21-én építési bizottságot választottak egy új mecset építésére. A régi mecsetet 2000. október 11-én lebontották, és ugyanazon a helyen egy új, 12×9-es téglalap alakú alaprajzú mecsetet építettek. Hivatalosan 2003. augusztus 17-én nyitották meg.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései