Az újlatin (vagy román) népek azok a népcsoportok, amelyek a Római Birodalom egykori területein élő latin nyelvű lakosság és a helyi őslakosok, illetve a népvándorlás kori törzsek keveredéséből alakultak ki, és valamilyen újlatin nyelvet beszélnek. bélyegkép|Az újlatin nyelvek földrajzi elterjedése az egész világon

Történetük Ókor: A romanizáció

Az újlatin népek történetének alapja a Római Birodalom terjeszkedése és az úgynevezett romanizáció folyamata volt. Az i. e. 3. század és az i. sz. 2. század között Róma uralma alá hajtotta az egész Földközi-tenger medencéjét. A meghódított területeken (különösen Hispania, Gallia, Dacia és az Appennini-félsziget régióiban) a helyi őslakos kelta, ibér, dák, illír, és etruszk népesség fokozatosan átvette a római kultúrát, az életmódot, a jogrendszert és a latin nyelvet. A hivatalos irodalmi nyelv mellett a mindennapi érintkezésben a vulgáris latin (népi latin) vált általánossá, amely a későbbi újlatin nyelvek közvetlen őse lett.

Középkor: Az újlatin népek etnogenezise

A Nyugatrómai Birodalom bukása és a népvándorlás kora gyökeresen megváltoztatta Európa etnikai térképét. A birodalom egysége felbomlott, a különböző régiók elszigetelődtek egymástól, és különböző germán, szláv, valamint ázsiai törzsek szállták meg őket:

• Nyugati újlatin terület: Galliában a germán frankok, Hispaniában a vizigótok, Itáliában pedig az osztrogótok és longobárdok telepedtek le. A hódító germán elit lélekszáma azonban elmaradt a romanizált lakosságétól, így idővel beolvadtak a helyi többségbe. Nyelvük és kultúrájuk ugyanakkor tartós nyomot hagyott, hozzájárulva a modern francia, spanyol, portugál és olasz nép elkülönüléséhez.

• Keleti újlatin terület: A balkáni és dunai provinciákban a romanizált lakosság a 6. századtól kezdve hatalmas szláv népességáradattal szembesült. A latin nyelvű lakosság egy része a hegyekbe húzódott vissza (belőlük alakultak ki később az arománok és a románok ősei, a vlachok), és évszázadokon át tartó együttélésben élt a szláv törzsekkel, ami jelentősen befolyásolta a kultúrájukat és a nyelvüket.

A 9. századra a vulgáris latin regionális nyelvjárásai már annyira eltávolodtak egymástól, hogy önálló nyelvekké – és ezzel párhuzamosan önálló identitású újlatin népekké – váltak. Ezt jelzi az első újlatin nyelvű emlék, a 842-es Strasbourgi eskük is.

Újkor: Globális elterjedés és a latin-amerikai nemzetek

A 15. század végétől a nagy földrajzi felfedezések új fejezetet nyitottak az újlatin népek történetében. Az Ibériai-félsziget két nagy tengeri hatalma, a Spanyol és a Portugál Királyság gyarmatosította Közép- és Dél-Amerika (a mai Latin-Amerika területét).

A spanyol és portugál hódítók, az európai bevándorlók, a túlélő indián őslakosok, valamint az Afrikából áthajózott rabszolgák évszázados biológiai és kulturális keveredése révén teljesen új, újlatin nyelvű és kultúrájú nemzetek jöttek létre, mint például a mexikóiak, kolumbiaiak, argentinok és a portugál nyelvű brazilok. Észak-Amerikában a francia gyarmatosítás hagyott tartós újlatin nyomot, amely a mai napig él a kanadai Québec tartományban.

Legújabb kor: Nemzetállamok és modern identitás

A 19. század a nemzeti ébredés kora volt Európában, amely az újlatin népek számára is elhozta a modern nemzetállamok megalakulását. Ekkor jött létre a politikai egységesülés révén a modern Olaszország és Románia, míg Franciaország, Spanyolország és Portugália megszilárdította modern nemzeti kereteit. A 20. század az újlatin népek közötti kulturális és politikai együttműködés megőrzésére jött létre a Latin Unió nevű nemzetközi szervezet, amely a közös római és újlatin örökséget ápolja.

Csoportosításuk

Az újlatin népeket (vagy román népeket) elsősorban az általuk beszélt újlatin nyelvek földrajzi és nyelvészeti tagozódása alapján csoportosítjuk. E csoportok az ókori Római Birodalom vulgáris latin nyelvét beszélő, elbaltiasodott vagy romanizált népcsoportok közvetlen nyelvi utódai.

Spanyolok

A spanyolok egy dél-európai újlatin nemzet és népcsoport, nyelvük a spanyol nyelv. Legtöbbjük Spanyolország állampolgára, de világszerte jelentős a diaszpórájuk.

Portugálok

A portugálok egy délnyugat-európai újlatin nép az Ibériai-félszigeten, nyelvük a portugál nyelv. Legfontosabb kulturális jellemzőik a mély történelmi gyökerek, a tengerész hagyományok és az élénk nemzeti büszkeség.

Katalánok

A katalánok Spanyolország északkeleti részén, elsősorban Katalónia autonóm közösségében élő, sajátos nyelvvel és kultúrával rendelkező újlatin népcsoport. Lélekszámuk Katalóniában meghaladja a 8,2 millió főt, de jelentős közösségeik élnek a szomszédos Valencia és a Baleár-szigetek régiókban, valamint Franciaország déli részén (Roussillon) és Andorrában is.

Galiciaiak

A galiciaiak, egy önálló sajátos kultúrával és nyelvvel rendelkező újlatin nép Spanyolország északnyugati részen. Jelentős történelmi és kulturális sajátosságokkal bírnak, amelyek megkülönböztetik őket a többi spanyol régiótól.

Aragóniaiak

Az aragóniaiak egy Északkelet-Spanyolországban elő újlatin nép, akik etnikailag különálló nép a spanyoloktól, de nagyon szorosan kötődnek a spanyol nemzethez és kultúrához.

Franciák

A franciák elsősorban Franciaország túlnyomórészt francia nyelvű újlatin állampolgárai és lakói, akik osztoznak a közös francia kultúrában, történelemben és nyelvben. A modern francia nép történelmileg különböző kelta (gall), római, valamint germán (frank) népcsoportok keveredéséből alakult ki az évszázadok során.

Vallonok

A vallonok Belgium déli részén, főként Vallónia régiójában élő, elsősorban francia anyanyelvű újlatin népcsoport, akik a flamandok és a németek mellett az ország három fő etnikai közösségének egyikét alkotják. Lélekszámuk nagyjából 3,5–4 millió főre tehető, és kulturálisan, valamint nyelvileg szoros szálak fűzik őket Franciaországhoz.

Okcitánok

Az okcitánok egy újlatin nyelvű, történelmi népcsoport, akik főként Franciaország déli részen, valamint kisebb részében Spanyolországban és Olaszországban élnek.

Olaszok

Az olaszok mediterrán, dél-európai újlatin nép, akik híresek gazdag, kulturális örökségükről. Az olaszok az ókori rómaiak legfőbb és legközvetlenebb leszármazottai.

Szárdok

A szárdok, az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén elő újlatin népcsoport. A sziget lakói egyedülálló kulturális identitással, sajátos hagyományokkal és kiemelkedő élettartammal rendelkeznek.

Szicíliaiak

A szicíliaiak Szicília szigetének újlatin nyelvű, sajátos identitással rendelkező népcsoportja, amely hivatalosan Olaszország állampolgára, de történelmileg és kulturálisan markánsan elkülönül az észak- és közép-olasz lakosságtól.

Korzikaiak

A korzikaiak (vagy korzok) a Földközi-tengeren levő Korzika sziget újlatin nyelvű népcsoportja, akik jogilag Franciaország állampolgárai, de erős, önálló nemzeti és kulturális identitással rendelkeznek.

Rétorománok

A rétorománok (vagy rumancok) egy elsősorban Svájc délkeleti részén, Graubünden kantonban élő újlatin nyelvű etnikai kisebbség. Ők alkotják a modern Svájc legkisebb őshonos nyelvi közösségét, és nyelvük az ország egyik hivatalos államnyelve.

Ladinok

A ladinok egy észak-olaszországi Alpokban, a Dolomitok völgyeiben élő rétoromán újlatin népcsoport, amelynek tagjai a latinból származó ladin nyelvet beszélik.

Friuliak

A friuliak egy önálló újlatin nyelvvel, kultúrával és történelemmel rendelkező őshonos népcsoport Olaszország északkeleti részen.

Románok

A románok egy újlatin nyelvet beszélő európai népcsoport, akiknek a száma világszerte nagyjából 24-25 millióra tehető. Legnagyobb részük, körülbelül 17 millió ember Romániában él, de jelentős történelmi kisebbségeik és modern kivándorló közösségeik találhatóak a környező országokban és Nyugat-Európában is.

Moldávok

A moldávok Moldova és a környező régiókban élő keleti újlatin népcsoport, akik nyelvi és kulturális szempontból szoros kapcsolatban állnak a románokkal. Identitásuk és történetük hosszú ideje megosztó kérdés a román, illetve az orosz és szovjet hatások ütközőzónájában.

Arománok

Az arománok egy keleti újlatin nyelvet, az arománt beszélő balkáni újlatin népcsoport. Őshonosak a déli Balkán-félszigeten (főként Görögország, Albánia, Észak-Macedónia és Bulgária határvidékén), de jelentős diaszpórájuk él Romániában.

Meglenorománok

A meglenorománok egy történelmi újlatin vlach népcsoport, akik a déli Balkánon, főleg az észak-görögországi Moglena régióban és Észak-Macedóniában élnek.

Isztrorománok

Az isztrorománok az újlatin román népcsoportok nyugatabbra szakadt, veszélyeztetett újlatin nyelvű és kulturális csoportja.