V. Kallinikosz 1801–1806 és 1808–1809 között két alkalommal is Ökumenikus Pátriárka volt.

Élete A Kis-Ázsiában fekvő Mudanyában született. Kezdetben a Nikomédiai metropólia diakónusa volt, majd 1779-ben a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus fődiakónusává nevezték ki. 1780 októberében Adrianopolisz metropolitájává választották, 1792 szeptemberében pedig a Nikaiá-i metropóliába helyezték át.

1801. június 18-án választották meg először ökumenikus pátriárkává, egy nappal elődje, VII. Neophütosz leváltása után. Kortárs leírások szerint különösen irgalmas, ugyanakkor kissé lusta, naiv és korlátozott műveltségű ember volt. Ennek ellenére lelkes támogatója volt a görög oktatásnak. Ő építtetett egy új épületet Xirokréni (Kuruçeşme) városrészben, ahol a Patriarchális Iskola működött, amely később a „Nagy Nemzeti Iskola” (Μεγάλη του Γένους Σχολή) elődjévé vált. Ezt II. Szelim oszmán szultán támogatásának köszönhetően tudta megvalósítani. Emellett hozzájárult az Athosz-hegyi szerzetesi élet rendezéséhez is, több kolostor közösségi (kinobita) rendszerbe való átszervezésével, valamint határviták rendezésével több kolostor között (pl. Szimonosz Pétra, Eszfigmenu, Xenofón, Agiosz Panteleimon, Dionüsziosz, Konstantamonitu stb.). 1806. szeptember 22-én lemondott, miután politikai nyomás nehezedett rá a moldvai és havasalföldi fejedelmek részéről, akik V. Gergely visszatérését támogatták. Ezt követően a Boszporusz melletti Diplokionionba (Beşiktaş környéke) vonult vissza.

Alig 2 évvel később, 1808. szeptember 10-én ismét megválasztották ökumenikus pátriárkává, miután V. Gergely ismét lemondott. A hagyomány szerint visszatérését jelentős pénzösszeggel segítette elő, amelyet a nagyvezírnek, Mustafa Bayraktarnak adott. Rövid második pátriárkátusa alatt a jeruzsálemi Szent Sír-templom újjáépítésével foglalkozott, valamint kórház alapítását támogatta Burszában. 1809. április 23-án a Patriarchátus Szent Zsinata öregségre és betegségre hivatkozva leváltotta hivatalából.

Ezt követően ismét Diplokionionba vonult vissza, ahol élete hátralévő részét töltötte. Halálának pontos dátuma ismeretlen (talán 1812), Diplokionionban temették el.

Fordítás

Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Εγκυκλοπαίδεια «Υδρία», 1984, τόμος 30, σελίδα 173 Εγκυκλοπαίδεια Μείζονος Ελληνισμού Ιωσηφίδης, Γρηγόριος (1917). «Μακάριος Βαλασάκης, Μητροπολίτης Εφέσου». Γρηγόριος ο Παλαμάς Α: 753. Ανακτήθηκε στις 6 Μαΐου 2022.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1812-ben elhunyt személyek