I. Sámuel, görögösen Szamouél, világi nevén Szkarlatosz Hantzerisz , görög ortodox pap, egyházi író, kétszer töltötte be Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájának tisztségét, 1763–1768 és 1773–1774 között.
Élete 1700-ban született Konstantinápolyban, a Hantzerisz családban. Édesapja (Basa-) Jannakisz volt, a városi kereskedők képviselője, édesanyja Mariora Mourouzi. A Nagy Nemzeti Iskolában tanult, ahol görög, latin, filozófiai és egyházi ismereteket szerzett. Fiatalon, körülbelül 20–25 éves korában diakónussá szentelték, később II. Paisziosz konstantinápolyi pátriárka fődiakónusa lett. 1731 decemberében Derkoi metropolitájává választották. 32 éven keresztül szolgált itt.
1763. május 24-én Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává. Saját megítélése szerint ekkor már idős volt a tisztség betöltéséhez. Kortárs leírások szerint határozott, büszke és olykor kemény természetű volt, aki nem mindig követte szigorúan az egyházi szabályokat. Pátriárkai működése során jelentős figyelmet fordított a Patriarchátus pénzügyeire: csökkentette a kiadásokat, visszafogta az adománygyűjtéseket, valamint megszüntette a természetbeni egyházi hozzájárulások gyakorlatát. Emellett támogatta az oktatást, több iskola alapításával, és megerősítette a Patriarchátus tekintélyét. 1766–1767 között megszüntette a peći és ohridi érsekségek autonómiáját, és azok egyházmegyéit visszacsatolta a Konstantinápolyi Patriarchátushoz. A patriarchátusi pecsétet négy részre osztotta, amelyeket zsinati püspökök között osztott szét, erősítve a szinodális egyházkormányzást. Társadalmi kérdésekben bírálta a nők alárendelt helyzetét, valamint a hozomány és a kereskedelmi házasság gyakorlatát, továbbá zsinati határozattal pontosította a házassági akadályt jelentő rokonsági fokokat. Reformjai erős ellenállást váltottak ki, ami miatt 1768. november 5-én lemondásra kényszerült.
A Szent Athosz-hegyi Nagy Lavra kolostorába száműzték, ahol nehéz körülmények között élt és megbetegedett. 1770-ben visszatérhetett Therapia településre. 1773. november 17-én ismét pátriárkává választották. Második pátriárkai időszaka körülbelül egy évig tartott. Ekkor keményebb politikát folytatott a kollyvádi mozgalommal szemben. 1774. december 24-én ismét száműzték Khalké szigetére. Egészsége ott tovább romlott, és 1775. május 10-én halt meg, majd a Khalké szigetén lévő Szent Miklós-templomban temették el.
A hagyomány szerint kapcsolatban állt Roxandra Karadzsával. Unokaöccsei között volt V. Konstantin havasalföldi fejedelem, Alexander Hangerli, Moldva fejedelme, valamint Szamuel, efezusi metropolita. Írói tevékenysége jelentős volt, bár művei nem maradtak fenn: retorikai műveket írt, Démoszthenész beszédeinek összefoglalását, Platón műveinek kivonatait, valamint európai szerzők fordításait készítette.
Fordítás
Források Γεδεών, Μανουήλ (1885). Πατριαρχικοί Πίνακες: Ειδήσεις ιστορικαί βιογραφικαί περί των Πατριαρχών Κωνσταντινουπόλεως: από Ανδρέου του Πρωτοκλήτου μέχρις Ιωακείμ Γ' του από Θεσσαλονίκης, 36-1884. Κωνσταντινούπολη: Lorenz & Keil. Μπακούρος, Βασίλειος (1998). Ο Οικουμενικός Πατριάρχης Σαμουήλ Α΄ Χαντζερής ο βυζάντιος: ο βίος και το έργο του (1700-1775). Διδακτορική Διατριβή, Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ).
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Görög költők, írók Kategória:1775-ben elhunyt személyek