Margaret Sanger, született Margaret Louise Higgins ír származású amerikai születésszabályozási aktivista, szexuális felvilágosító, író és ápolónő volt. Ő nyitotta meg az Egyesült Államok első fogamzásgátló klinikáját, megalapította a Planned Parenthood szervezetet, és meghatározó szerepet játszott az első fogamzásgátló tabletta kifejlesztésében. Sangert az amerikai születésszabályozási mozgalom egyik alapítójaként és vezetőjeként, illetve az úgynevezett első hullámos feminizmus jelentős alakjaként tartják számon.
Az 1900-as évek elején a fogamzásgátló eszközök, az abortusz és a születésszabályozással kapcsolatos irodalom az Egyesült Államok nagy részén illegális volt. New York City nyomornegyedeiben dolgozó ápolónőként Sanger gyakran kezelt olyan anyákat, akik kétségbeesetten próbálták elkerülni újabb gyermekek fogantatását, és akik közül sokan illegális, veszélyes körülmények között végzett abortuszokhoz folyamodtak. Sanger a feminizmus képviselője volt, és úgy vélte, hogy a nőknek joguk kell legyen eldönteniük, hogy akarnak-e gyermeket, és ha igen, mikor. Ez vezette ahhoz, hogy kampányt indítson a fogamzásgátlás legalizálásáért. A eugenikai mozgalom híveként azt vallotta, hogy a születésszabályozás csökkentené a „nem megfelelőnek” tekintett emberek számát, és javítaná az emberiség általános egészségi állapotát. Emellett hatással voltak rá a malthusiánus elképzelések is, amelyek a túlnépesedés káros következményeivel foglalkoztak. A fogamzásgátlás népszerűsítése érdekében Sanger beszédeket tartott, könyveket írt és folyóiratokat jelentetett meg. Szándékosan megszegte azokat a törvényeket, amelyek tiltották a fogamzásgátlókról szóló információk terjesztését, és nyolcszor letartóztatták. Aktivizmusa olyan bírósági döntésekhez vezetett, amelyek legalizálták a fogamzásgátlást; ezek közé tartozott egy olyan ítélet, amely lehetővé tette az orvosok számára a fogamzásgátlók felírását és kiadását, valamint egy másik – az 1965-ös, 1 évvel Sanger halála előtti Griswold kontra Connecticut ügy –, amely országosan legalizálta a vény nélküli fogamzásgátlást házaspárok számára. Sanger több tucat fogamzásgátló klinikából álló hálózatot hozott létre az országban, amelyek több százezer páciens számára biztosítottak reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat. Elterjedt közvélekedésekkel szemben Sanger ellenezte az abortuszt, és klinikái életében soha nem nyújtottak abortuszszolgáltatásokat. Több, családtervezéssel foglalkozó szervezetet alapított, köztük a Planned Parenthoodot és a Nemzetközi Planned Parenthood Szövetséget (International Planned Parenthood Federation). Az 1950-es évek elején Sanger meggyőzött filantrópokat, hogy támogassák Gregory Pincus biológust az első fogamzásgátló tabletta kifejlesztésében.
A kezdetek Sanger szülei ír katolikusok voltak, akik külön-külön emigráltak Írországból. Édesapja, Michael Hennessey Higgins családjával Kanadába vándorolt, majd 14 éves korában az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és 15 évesen dobosként csatlakozott az uniós hadsereghez az amerikai polgárháború idején. A hadseregből való leszerelése után orvostudományt és frenológiát tanult, de végül kőfaragó lett. Édesanyja, Anne Purcell Higgins családjával együtt a nagy ír éhínség idején emigrált az Egyesült Államokba. Anne és Michael 1869-ben házasodtak össze. Sanger Margaret Louise Higgins néven született 1879. szeptember 14-én a New York állambeli Corningben. Gyermekkorát egy mozgalmas háztartásban töltötte, ahol nagy hatással volt rá édesapja, aki szabadgondolkodó, szocialista és agnosztikus volt. 22 év alatt Anne Higgins 18 alkalommal esett teherbe, és 11 élve született gyermeke volt. 50 éves korában halt meg, amikor Margaret 19 éves volt. Két idősebb nővére anyagi támogatásával Margaret Higgins 1896 és 1900 között a Claverack College Hudson River Institute intézetében tanult, majd 1900 és 1902 között a White Plains Kórház ápolónőképzőjét végezte el. Miután ápolónőként végzett, 1902-ben feleségül ment William Sanger építészhez. Bár tuberkulózisban szenvedett, nyugodt életet kezdett élni Hastings-on-Hudsonban, és három gyermeke született.
Egy év törvényen kívül Sanger első akadályozója a nők fogamzásgátlásról való oktatásában a Comstock-törvény volt, amely megtiltotta a fogamzásgátlással kapcsolatos információk terjesztését. Stratégiája az volt, hogy szándékosan megszegje a törvényt, abban bízva, hogy az ebből kialakuló jogi konfliktus végül a törvény módosításához vezet majd. 1914 folyamán megpróbálta postán terjeszteni a havi rendszerességgel megjelenő The Woman Rebel című hírlevelének példányait. Ez inkább provokációnak szánt lépés volt, mint hatékony terjesztési módszernek, mivel a kiadvány legtöbb példányát nem postai úton, hanem aktivisták hálózatán keresztül juttatták el az emberekhez. A postai hatóságok a hét számból ötöt lefoglaltak, Sanger azonban folytatta a kiadást.
1914 augusztusában végül letartóztatták, amiért a The Woman Rebel példányait a postai rendszeren keresztül küldte. A tárgyalására várva megírta a 16 oldalas Family Limitation című röpiratot, amely részletesen ismertetett több fogamzásgátló módszert, foglalkozott a házasság és a szexualitás kérdéseivel, valamint bírálta azokat a férjeket, akik szexuális együttlét után elaludtak anélkül, hogy feleségüket orgazmushoz segítették volna. A letartóztatástól tartva több nyomda is visszautasította a röpirat kinyomtatását, végül azonban talált egy szocialista nyomdászt, aki vállalta a munkát. Ő titokban, éjszaka nyomtatta ki a kiadványt. A röpirat rendkívül népszerű lett: első kiadásából 100.000 példány készült, összesen 18 kiadást ért meg, és tizenkét nyelvre fordították le. Mivel tárgyalás esetén börtönbüntetés fenyegette, Kanadába menekült, ahol aktivistatársai hamis útlevelet készítettek számára, amely lehetővé tette, hogy 1914 novemberének elején Angliába hajózzon.
Sanger önkéntes száműzetésének nagy részét Angliában töltötte, ahol a brit malthusiánus gondolkodókkal – például Charles Vickery Drysdale és Bessie Drysdale – való kapcsolata segített neki pontosítani a fogamzásgátlás mellett szóló társadalmi és gazdasági érveit. Osztotta a malthusiánusok azon aggodalmát, hogy a túlnépesedés szegénységhez, éhínséghez és háborúhoz vezethet. 1922-ben visszatért Európába, hogy részt vegyen az Ötödik Nemzetközi Neo-Malthusiánus Konferencián, ahol ő lett az első nő, aki egy ülést vezetett. Emellett megszervezte az 1925-ben New Yorkban megrendezett Hatodik Nemzetközi Neo-Malthusiánus és Születésszabályozási Konferenciát. A túlnépesedés kérdése élete végéig foglalkoztatta.
Angliai tartózkodása alatt nagy hatással volt rá Havelock Ellis brit orvos, a Studies in the Psychology of Sex című többkötetes mű szerzője. Ellis hatására Sanger a fogamzásgátlási stratégiáját kibővítette azzal az érvvel, hogy a szexuális életnek stresszmentesnek és örömtelinek kell lennie, és átvette Ellis nézetét is, miszerint a szexualitás erőteljes, felszabadító erő lehet. Külföldi tartózkodása alatt Sanger több spanyol anarchistával is találkozott, köztük az aktivista Lorenzo Portet társaságában, akivel szenvedélyes viszonyt folytatott.
Az amerikai híradások arról számoltak be, hogy a fogamzásgátlás támogatottsága növekszik, ezért Sanger 1915 októberében visszatért Angliából, hogy szembenézzen a tárgyalással. Nem sokkal az 1915 decemberére kitűzött tárgyalás előtt ötéves leánya, Peggy meghalt tüdőgyulladásban, amelyet egy bentlakásos iskolában kapott el. Sanger vádalkut ajánlottak fel, de visszautasította, mert a tárgyalást arra akarta felhasználni, hogy kiálljon a nők azon joga mellett, hogy saját testükről maguk dönthessenek. Az ügyész végül ejtette a vádakat, mert nem akarta, hogy Sangerből mártír váljon. 1915 elején Anthony Comstock erkölcsrendészeti politikus egy titkos megbízottja megkérte Sanger különélő férjét, Williamet, hogy adja át neki a Family Limitation egy példányát. William eleget tett a kérésnek. Bíróság elé állították és elítélték, majd 30 nap börtönbüntetést kapott. Az ügy ugyanakkor felhívta a figyelmet a fogamzásgátlás kérdésére mint polgári szabadságjogi problémára.
Egy mozgalom kezdete Európában több ország liberálisabb politikát folytatott a fogamzásgátlással kapcsolatban, mint az Egyesült Államok. Amikor Sanger 1915-ben meglátogatott egy holland fogamzásgátló klinikát, ott találkozott a pesszáriumokkal (méhen belüli helyzetben alkalmazott fogamzásgátló eszközökkel), és meggyőződött arról, hogy ezek hatékonyabbak, mint azok a kúpok és hüvelyöblítések, amelyeket korábban az Egyesült Államokban terjesztett. A pesszáriumok az Egyesült Államokban a Comstock-törvény miatt általában nem voltak elérhetők, ezért Sanger és más aktivisták Európából kezdték behozni őket, megszegve ezzel az amerikai törvényeket.
1916. október 16-án Sanger megnyitotta az Egyesült Államok első családtervezési és fogamzásgátló klinikáját New York City Brooklyn városrészének Brownsville negyedében. Nem talált orvost, aki csatlakozott volna a személyzethez, ezért nővérként dolgozó húgát, Ethel Byrne-t kérte fel az egészségügyi feladatok ellátására. A klinika megnyitása után kilenc nappal Sangert letartóztatták, mert fogamzásgátlással kapcsolatos röpiratot adott át egy titkos rendőrnőnek. Miután óvadék ellenében szabadult, tovább segítette a nőket a klinikán, egészen addig, amíg a rendőrség másodszor is le nem tartóztatta. A klinika egy hónap működés után végleg bezárt, amikor a rendőrség arra kényszerítette a tulajdonost, hogy mondja fel Sanger bérleti szerződését. Sangert és húgát azzal vádolták, hogy New York állam törvényeit megsértve fogamzásgátlókat terjesztettek. 1917. január 29-én kerültek bíróság elé. Byrne-t elítélték, és 30 napos munkatábori büntetést kapott, ahol éhségsztrájkot kezdett. Kényszertáplálásban részesítették; ő volt az első nő az Egyesült Államokban, akivel ezt egy éhségsztrájk során megtették. Tíz nappal később – miután Sanger megígérte, hogy Byrne többé nem fogja megszegni a törvényt – húgát kegyelemben részesítették. Sangert szintén bűnösnek találták. A tárgyaló bíró nem fogadta el azt az érvelését, hogy a nőknek joguk van élvezni a szexuális életet anélkül, hogy aggódniuk kellene egy nem kívánt gyermek fogantatása miatt. Enyhébb büntetést ajánlottak neki, ha megígéri, hogy többé nem szegi meg a törvényt, de ő ezt visszautasította, és kijelentette: „Nem tudom tisztelni a törvényt úgy, ahogyan az ma létezik.” Ügyvédje akarata ellenére inkább 30 napos munkatábori büntetést választott az 5000 dolláros pénzbírság helyett. Az első fellebbezést elutasították, de egy későbbi bírósági eljárásban – miután Sanger letöltötte büntetését – a fogamzásgátlási mozgalom jelentős győzelmet aratott: 1918-ban New York legfelsőbb bírósága olyan döntést hozott, amely lehetővé tette, hogy New York államban az orvosok fogamzásgátlókat adhassanak ki.