Giulia Farnese itáliai reneszánsz nemesasszony, VI. Sándor pápa szeretője és III. Pál pápa húga volt. A Farnese-családból származott, amely Parma és Piacenza környékén élt és játszott fontos politikai szerepet. 1489-ben, Orsino Orsinivel kötött házasságának kezdetén ismerkedett meg Rodrigo Borgia bíborossal, és a szeretője lett. Borgia 1492-ben VI. Sándor néven a pápai trónra lépett; kapcsolatát Farnesével ekkor is folytatta. Valószínűleg ennek köszönhetően lett fivére, Alessandro Farnese bíboros. Szépségéről volt híres, Rómában a Giulia la Bella (Szépséges Giulia) nevet kapta.
Származása A Farnesék a 14. század végén az észak-itáliai, etruriai Lazióban található falvak, Ischia di Castro, Farnese (vagy Farneto), Canino, illetve Caprarola és Capodimonte urai voltak. A helyi hagyomány szerint a család lombárd vagy frank származású lehetett. Lazióban már a középkor során éltek Farnese nevet viselő guelf (a német-római császárral szemben a pápát támogató) nemesek és hadvezérek, akiknek pontos kapcsolata Giulia családjával nem ismert.
A család első jelentős tagja Ranuccio Farnese (1390–1450) volt, aki az 1420-as és 1430-as években pápai szolgálatban állt parancsnokként és IV. Jenő egyik legkiemelkedőbb hadvezére volt, így jutott befolyáshoz, hatalomhoz és vagyonhoz. A gazdag és jó családból való Agnese Monaldeschi della Cervarát vette feleségül. Elsőszülött fiuk, Pierluigi (vagy Pier Luigi, 1420–1485) tovább növelte a család erejét, amikor elvette a sermonetai Giovanella (vagy Giovanna) Caetanit (vagy Gaetanit), egy ősi laziói család leányát. Giovanella Honoratus II Caetani († 1490) és Catarina Orsini leánya volt. A házasságból három fiú és két lány született, köztük Giulia.
Giulia Farnese gyermekkora egyben családja felemelkedésének időszaka volt, amikor befolyásuk lassanként egész Itáliára kiterjedt. Bátyja, Alessandro (később III. Pál pápa) volt az első, aki papi pályára lépett és Rómában tanult a katonáskodás vagy földesúri élet helyett. Legidősebb bátyja, Angelo (vagy Angiolo) örökölte a család címeit és földjeit és katonaként vett részt az itáliai politikában; Lella Orsinit vette feleségül. Nővére, Girolama Firenze egyik legbefolyásosabb férfijához, a Medicikkel szövetséges Puccio Puccihoz ment feleségül.
1487-ben Alessandro Farnese börtönbe záratta anyjukat, ezért VIII. Ince pápa az Angyalvárba zárta Alessandrót, aki onnan megszökött; a botrányos ügyet ezután elfelejtették.
A pápa szeretőjeként Házassága, kapcsolata kezdetei Borgia bíborossal 1489. május 21-én Farnese feleségül ment Orsino Orsinihez, Bassanello urához (1473 – 1500. július 31.), Ludovico Orsini és Adriana Mila fiához, akivel gyermekként jegyezte el apja. A vőlegény kancsalsága miatt kortársaitól a monoculus Orsinus („egyszemű Orsini”) gúnynevet kapta. Az esküvőt Camillo Beimbene (vagy Beneimbene) pápai jegyző celebrálta Rodrigo Borgia bíboros vatikáni alkancellár és más főpapok, illetve az Orsini-, Farnese- és Borgia-rokonság jelenlétében. A házassági szerződést egy nappal korábban, Borgia palotájában írták alá; Farnese háromezer aranyforint hozományt kapott, ami a korban jelentősnek számított. Az ötvenes évei végén járó Borgia bíboros beleszeretett a híresen szép tizenöt éves lányba, akit Rómában Giulia (la) Bellának, Szépséges Giuliának neveztek. bélyegkép|250px|VI. Sándor 1495 körül. Nem ismert, mikor kezdődött a szexuális kapcsolat Farnese és a bíboros között, de valószínűleg esküvője idején, mindenképpen az azt követő két éven belül. Alessandro Farnese egy 1494-es levele szerint Giulia és férje rendszeres nemi életet éltek, így nem valószínű, hogy a házasság csupán egy már létező törvénytelen kapcsolat fedezésére jött volna létre. Valószínűbb, hogy a bíboros akkor kezdett el vonzódni a fiatalasszony iránt, amikor rendszeresen látta őt rokona és bizalmas barátja, Adriana Mila palotájában (Mila Borgia katalán unokatestvérének, Pedro de Milának volt a lánya). Itt, az újonnan épített Santa Maria in Portico-palotában (amely a Santa Maria in Portico-templom bíborosának tulajdona volt) élt Farnese özvegy anyósa és Borgia törvénytelen leánya, a kilenc éves Lukrécia, akit Mila nevelt. Habár Farnese és férje eredetileg a bassanellói kastélyba vagy a Monte Giordanón található Orsini-palotába költöztek, Farnese hamarosan átkerült Mila palotájába, hivatalosan Borgia Lukrécia egyik udvarhölgyeként, ahol a bíboros szabadon látogathatta. Férje Bassanellóban maradt, vagy azokon a birtokokon élt, amelyeket a pápától kapott.
Kortársak tanúsága szerint Mila és Farnese jó kapcsolatot ápoltak egymással, együtt fogadták a palotába érkező kérvényezőket, akik a három nőn (Borgia bizalmasán, szeretőjén és leányán) keresztül akartak hatást gyakorolni a nagy hatalmú bíborosra. 1493. novemberében Farnese már Borgia többé-kevésbé hivatalosan elismert szeretője volt. Egyetlen gyermeke, Laura 1492. november 30-án született és az Orsini vezetéknevet kapta, ám sokan úgy vélték, valójában a bíboros gyermeke. Laura Orsini apasága máig vitatott kérdés. 1493-ban Farnese részt vett Borgia Lukrécia és Giovanni Sforza esküvőjén: ő és sógornője, Lella Orsini (legidősebb bátyja, Angelo felesége) vezette be a menyasszonyt a szertartásra, majd részt vett a bíboros által adott szűk körű vacsorán is. Jelenlétét Giovanni Boccaccio is említette (aki Ferrara küldöttje volt) Madonna Giulia Farnesét, „akiről sokat beszélnek”. Ugyanekkor I. Ferdinánd nápolyi király a „pápa ágyasaként” hivatkozott rá, akiről mindenki pletykált.
A pápa szeretője 1494-ben Borgia bíborost pápává választották VI. Sándor néven. Kapcsolata Farnesével folytatódott, és a Santa Maria in Portico-palota informális udvartartássá alakult, ahol a pápa megpihenhetett vagy ünnepélyeken, vacsorákon, táncokon vehetett részt. „A legtöbben [azok közül], akik azon a téren [a pápánál] próbálnak előnyhöz jutni, ezen az ajtón [a Santa Maria in Portico ajtaján] haladnak át”, jelentette egy kortárs. A három nő, Mila, Farnese és Lukrécia gazdagságban és békében éltek, egymással és a pápával jó kapcsolatban. Sándor megosztotta velük az értékes ajándékokat, amelyeket külföldi diplomatáktól kapott. Giulia la Bella szépsége ekkorra Itália szerte legendássá vált. Kapcsolata a pápával megalapozta a Farnese-család római felemelkedését; Sándor bíborossá nevezte ki szeretője fivérét, Alessandro Farnesét, akit ezért „alsószoknya bíborosnak” csúfoltak, míg Giulia Farnesét a sponsa Christi, „Krisztus jegyese” gúnynévvel illették a pápával, Jézus földi képviselőjével folytatott viszonya miatt (általában az apácákat hívták Krisztus jegyeseinek, így a gúnynév Farnese és Sándor a vallás szabályaival szembemenő életvitelét hangsúlyozta).
Laura Orsini házassága már a kislány két éves korában élénk figyelmet élvezett. Mivel Farnese rokonsága egyértelműen a pápa lányának tartotta, számíthattak arra, hogy Sándor ugyanolyan nagylelkűen fog gondoskodni Lauráról, mint Lukréciáról. 1493 végén Alessandro Farnese a faenzai Astorre Manfredivel akarta eljegyezni Laurát; ennek kapcsán Lorenzo Pucci, Giulia Farnese sógorának fivére, így fogalmazott: „úgy hiszem, hogy ez a gyermek a pápa lánya, akárcsak Lukrécia … [Laura] a pápa gyermeke, a bíboros [Alessandro Farnese] unokahúga és Signor Orsini állítólagos leánya, akinek urunk [a pápa] három vagy négy kastélyt tervez adni Bassanello közelében. Továbbá, a bíboros azt mondja, hogy ha fivére, Angelo [Farnese] örökös nélkül marad, ez a gyermek fogja örökölni a birtokait, mert nagyon kedves neki, és máris erre gondol”. Lorenzo Pucci tisztában volt vele, hogy fényes előmenetelét Giulia Farnesének köszönheti, akivel szoros kapcsolatot ápolt. 1493 karácsonyán látta Laura Orsinit, akiről úgy vélte, „hasonlít a pápára, olyannyira, hogy igazán azt lehet mondani, az ő magvából származik”.
A család előmenetelük kulcsát látta Giuliában; nővére, Girolama így írt 1493. október 21-én férjének: „[m]ég mielőtt levelem elér hozzád, leveleket fogsz kapni Firenzéből, és megtudod, milyen javadalmak jutottak Lorenzónak [Girolama sógorának], és mindazt, amit Giulia biztosított a számára, és ez nagy örömet fog okozni neked”. Firenze városa Puccio Puccit, Girolama Farnese férjét küldte követként Rómába, abban reménykedve, hogy a pápa szívélyesen fogadja szeretője sógorát. Giulia Farnese maga is aktív szerepet vállalt családja politikájában, közbenjárt értük a pápánál és más hatalmasságoknál. 1493 októberében Sándort és legidősebb fiát, Cesare Borgiát meghívták a capodimontei kastélyba, a Farnese-székhelyre, ahol Giovanella Caetani családi összejövetelt rendezett.
Konfliktus a pápával 1494-ben a pápa engedélyt adott Lukréciának (aki továbbra is a Santa Maria in Portico-palotában élt), hogy meglátogassa férje székhelyét, Pesarót, ahova Farnese és Mila is elkísérte. A pápa talán a nyári járványok, főleg a pestis elől akarta biztonságosabb helyre küldeni a négy asszonyt (ekkoriban Lukrécia anyja, Vanozza de Cattanei, Sándor korábbi ágyasa is velük élt). Miután VI. Sándor érzelmes búcsút vett tőlük, kérve Farnesét, hogy mihamarabb térjen vissza, május 31-én indultak el udvartartásukkal, köztük Juana Moncadával, Farnese udvarhölgyével. Viharok és heves esőzés alatt, nehezen utaztak. bélyegkép|VI. Sándor Mária a Madonna előtt térdel, Pietro Facchetti másolata Pinturicchio eredetije után. Lehetséges, hogy Szűz Mária modellje Giulia Farnese volt.|balraJúnius 8-én érkeztek meg Pesaróba, ahol fényes ünnepségek fogadták Lukréciát. Különösen nagy érdeklődés övezte Farnese és egy másik híres szépség, Caterina Gonzaga találkozását; ennek köszönhető egy kortárs leírás Farneséről: „sötét színezésű, fekete szemű, kerek arcú [volt] és különös lelkesedéssel” viselkedett. Fenn maradt egy levél is, amelyet Farnese szeretőjéhez, a pápához írt és amelyben így fogalmazott: „az én minden boldogságom és jóllétem Szentségedtől függ, mert ahol az én kincsem, ott van az én szívem”. Válaszában Sándor utalt arra, hogy féltékeny valakire, akit Giulia szintén szeretett, valószínűleg a férjére: „azt kívánnánk, [hogy] amint ezt [hogy Farnese szebb Caterina Gonzagánál] tisztán látjuk, épp úgy kell neked teljesen és osztatlanul elköteleződni amellett, aki a világon mindenkinél jobban szeret. És amikor teljesen ráébredtél erre, ha eddig még nem tetted, tudni fogjuk, hogy olyan bölcs vagy, amilyen szép.” Ebben az időben egy velencei követ úgy írta le Farnesét, mint „egy rendkívül szép és értelmes, kedves és szelíd fiatal nő[t]”. Július elején azonban Farnese leveleket kapott családja capodimontei otthonából, és megtudta, hogy bátyja, a családfő Angelo Farnese, halálos beteg. A pápa kifejezett parancsa ellenére július 12-én hajnalban Adriana Mila társaságában elindult Capodimonte felé. Sándor nagy haragja gerjedt és szigorúan megrótta Lukréciát és annak férjét, amiért elengedték a két asszonyt. Farnese időben érkezett bátyja halálos ágyához, de Angelo halála után sem akarta elhagyni anyja házát, ahol nővére, Girolama és másik bátyja, Alessandro is jelen volt, annak ellenére, hogy a pápa folyamatosan követelte a jelenlétét Rómában. A stressz és a gyász hatására mind Farnese, mint Mila lázas beteg lett. Férje, Orsino Orsini eddigre megelégelte felesége házasságtörő kapcsolatát. Bassanellóba ment, és megüzente anyósának, sógorának és feleségének, hogy ha Giulia Farnese nem tér vissza hozzá, az egész világ számára nyilvánvalóvá teszi botrányos viszonyát.