IV. Mátyás az alexandriai kopt ortodox egyház 102. pápája és Szent Márk székének pátriárkája volt 1660 és 1675 között.
Élete A későbbi pátriárka Matta el-Meeri (Meer-i Máté) néven volt ismert. Jámbor keresztény családban született Meer városában, az Ashmunain körzetben, a Quszkám-i egyházmegyében, amelyet El-Muharrak néven is ismertek. Szülei vallásos, igazságos, irgalmas és jólelkű emberek voltak. A város tehetősebb lakói közé tartoztak, nagy kiterjedésű földbirtokokkal és állatállománnyal rendelkeztek. Születésekor a Girgisz nevet kapta. Szülei különösen közel álltak hozzá, és két testvérével ellentétben nem kötelezték mezőgazdasági munkára vagy az állatok gondozására. Gondos és szeretetteljes nevelésben részesült, és idejét főként olvasással, valamint a Szentírás tanulmányozásával töltötte. Olyan mély tudásra tett szert, hogy képes volt a szent könyvek jelentését és értelmét elmagyarázni azoknak, akik nehezen értették azokat. Felnőttként lemondott a világi életről, és belépett a Szkétiszi sivatagban található Szűz Mária-kolostorba, amelyet Deir Baramosznak (vagyis a „Rómaiak kolostorának”) neveznek. Hat évig élt ott. Egy látomásban szüleit látta, akik szomorúak voltak, mert hírek hiányában azt hitték, hogy meghalt. Ekkor szerzetestársai tanácsára visszatért szülővárosába, Meerbe, ahol szülei nagy örömmel fogadták, hogy életben van. Mivel szerették volna magukhoz kötni, házasságot akartak számára rendezni, de amikor egy barátjától véletlenül megtudta szülei tervét, megszökött, és visszatért a kolostorba. A szerzetesek nagy örömmel fogadták visszatérését. Szerzetesként Isten szolgálatának és a lelki életnek szentelte magát. Később a kolostor papjává szentelték. Életét szigorú aszkézis jellemezte: hosszú éjszakai virrasztásokkal, imádságokkal, hódolattal és gyakori térdhajtással töltötte idejét. Böjtjei különösen szigorúak voltak; napnyugtától a következő nap napnyugtájáig böjtölt, télen pedig két egymást követő napon át is tartózkodott az ételtől. Ezt az életmódot egész életében folytatta jámborsága és lelki törekvései részeként.
Amikor VI. Márk pápa, a kopt egyház 101. pátriárkája elhunyt, a püspökök, papok és világi vezetők új pásztort kerestek az egyház számára. A sivatagi és kolostori szerzetesek segítségét kérték a megfelelő személy kiválasztásában. A szerzetesek Girgizst ajánlották. Amikor azonban arra kérték, hogy menjen Kairóba (Miszr), ő visszautasította a pátriárkai tisztséget. Emiatt a hatóságok katonákat küldtek érte, akik elfogták és Kairóba vitték. Eközben Kairó lakói egy másik jámbor papot, Jánost kívánták pátriárkává választani, ezért vita alakult ki a két jelölt között. A kormányzó mindkettőjüket elfogatta és negyven napra bebörtönözte. Mivel a konfliktus nem oldódott meg, a püspökök úgy döntöttek, hogy sorshúzással választanak a közösség előtt. A kormány katonái ugyancsak sorshúzást tartottak a hivatal épületében. Mindegyik alkalommal Girgizs neve került ki. A hagyomány szerint egy éjszaka a kormányzó katonái egy égő gyertyát láttak lebegni Girgizs feje fölött a börtönben, ezért úgy döntöttek, hogy őt nevezik ki pátriárkának. A hosszú konfliktus után az egész kopt közösség örömmel fogadta megválasztását.
Girgizst 1660. december 6-án, vasárnap szentelték Alexandria pápájává és Szent Márk székének pátriárkájává (a kopt naptár szerint 1377. Hathór 30-án), IV. Mehmed oszmán szultán uralkodása alatt. (Egyiptom ebben az időben az Oszmán Birodalom része volt.) Felszentelése nagyszabású ünnepség keretében történt. Amikor a Haret Zeweila-i pátriárkai cellában elfoglalta hivatalát, szigorú, de igazságos ítéleteket hozott a házassági, családi és egyházi ügyekben. Szelíd és alázatos emberként ismerték, nem kereste a dicsőséget vagy a nyilvánosságot. A hagyomány szerint soha nem ült székre a templomban, hanem az istentisztelet végéig mellette állt. Gondot viselt az özvegyekre, árvákra és foglyokra, valamint támogatta a kolostorok szerzeteseit szükségleteik kielégítésében. Nagy tiszteletet tanúsított a kolostorok és templomok iránt, és egyszerű életmódot folytatott, hasonlóan a sivatagi szerzetesekhez. IV. Mátyás volt az utolsó kopt pápa, aki a Haret Zeweila-i pátriárkai cellában lakott, mivel felszentelése után, 1660-ban a pátriárkai székhelyet áthelyezte a Haret el-Rúm negyedbe.
Pátriárkasága idején az egyház békét és nyugalmat élvezett. 1671-ben azonban súlyos pestisjárvány sújtotta Egyiptomot, amely sok ember halálát okozta. Két etióp ortodox metropolitát is felszentelt: II. Khrisztoszoloszt, aki 1665 és 1672 között töltötte be tisztségét Faszilidész etióp király uralkodása alatt; I. Shenudát, aki 1672 és 1694 között volt Etiópia metropolitája I. Yohannész idején.
Amikor IV. Máté érezte, hogy közeledik halála, elment a kairói pátriárkai sírokhoz, és a hagyomány szerint így szólt: „Nyisd meg kapuidat, és fogadj be engem, hogy igaz testvéreimmel lakhassam.” Visszatérése után megbetegedett. Halála előtt összehívta a püspököket és papokat, és rájuk bízta Krisztus nyájának gondozását. Egy közeli kolostor apátnőjét is magához hívatta, és rábízta minden vagyonát, kérve, hogy adja át utódjának, mivel javai az egyház tulajdonát képezték. 1675. augusztus 15-én (a kopt naptár szerint 1391. Meszrá 16-án) hunyt el békében, magas kort megérve. 76 éves volt, és 14 évig, 8 hónapig és 9 napig töltötte be Szent Márk trónját. Az ókairói Szent Mercurius (Abu Szeifein)-kolostor templomának pátriárkai sírboltjában temették el. Halála után a pátriárkai szék hét hónapig betöltetlen maradt.
Fordítás
Források François Clément, Nicolas Viton de Saint-Allais, Jean-Baptiste-Pierre Jullien de Courcelles, L'art de vérifier les dates des faits historiques, des inscriptions, et autres anciens monuments […], vol. 3, Paris, 1818 (lire en ligne [archive]), partie 2, p. 499 The Departure of St. Mattias IV (Mattheos), 102nd Patriarch of Alexandria. [archive]
Kapcsolódó szócikkek Kopt pápák listája
Kategória:Kopt ortodox egyház Kategória:Kopt pápák Kategória:1675-ben elhunyt személyek