Thea Gabriele von Harbou (Tauperlitz, 1888. december 27. – Nyugat-Berlin, 1954. július 1.) német forgatókönyvíró, regényíró, filmrendező és színésznő. A Metropolis (1927) című sci-fi filmklasszikus forgatókönyvírójaként és az azt megalapozó 1925-ös regény írójaként emlékeznek rá. Von Harbou forgatókönyvíróként együttműködött Fritz Lang filmrendezővel, a férjével, a némafilmről a hangosfilmre való átmenet időszakában.
Fiatalkora, családja és iskolái Thea von Harbou 1888-ban született a bajorországi Tauperlitzben (ma Döhlau része), egy kisnemes és kormánytisztviselő családban, ami kifinomult kényelmet biztosított számára. Gyermekként egy kolostorban nevelték, magántanárok, akik több nyelvet, valamint zongorát és hegedűt tanítottak neki. Csodagyerek volt.
Első művei, egy magazinban megjelent novella és egy magánkiadásban megjelent verseskötet, a művészetről alkotott felfogásra összpontosítottak, olyan témákra, amelyeket egy tizenhárom éves lány részéről szokatlannak tartottak. Kiváltságos gyermekkora ellenére von Harbou a saját megélhetéséért küzdött, ami apja rosszallása ellenére színésznővé tette.
Regényírótól forgatókönyvíróig 1906-os debütálása után von Harbou találkozott Rudolf Klein-Rogge színésszel, és az első világháború alatt feleségül ment hozzá. 1917-re Klein-Roggéval Berlinbe költöztek, ahol von Harbou írói karrierjének építésére szentelte magát. Vonzónak találta az epikus mítoszok és legendák írását, nyíltan nacionalista hangvétellel. Egy történész szerint: „Regényei hazafiasak és erkölcsileg erősítőek lettek, áldozatra és kötelességtudásra buzdítva a nőket, miközben a haza örök dicsőségét hirdették”.
Első szorosabb kapcsolata a filmművészettel akkor történt, amikor Joe May német rendező úgy döntött, hogy adaptálja a Die heilige Simplizia című regényét. Ettől a pillanattól kezdve „szépirodalmi munkássága lelassult. Rövid időn belül Németország egyik leghíresebb filmírójává vált, nemcsak a Fritz Langgal való partnersége, hanem F. W. Murnau, Carl Dreyer, E. A. Dupont és más német hírességek forgatókönyveinek írása miatt is”.
Testvére, Horst von Harbou az Universum Filmnél dolgozott fotósként, és szorosan együttműködött Theával és Fritz Langgal számos leghíresebb produkciójukon.
Kapcsolata Langgal Thea von Harbou első együttműködését Fritz Langgal közös érdeklődés jellemezte India iránt. Miközben Lang a Thea Hindu síremlék (Das indische Grabmal, 1918) című regényének adaptációján dolgozott, Joe May megbízta Langot, hogy segítsen neki a forgatókönyv megírásában és a produkciós részletek kidolgozásában. Erich Kettelhut Harbou képességeit méltatva így emlékezett vissza: „Nemcsak kollégái szerették, hanem ugyanolyan kreatív erő, ugyanolyan rendkívül motivált és zökkenőmentesen hatékony volt, mint a férje. Szerető személyisége kulcsfontosságú volt a professzionális csapatmunkában. Von Harbou azon képessége, hogy a legrosszabb helyzetekben is elérje az embereket és kompromisszumot találjon, létfontosságú erőforrás volt.”
Von Harbou és Lang ebben az időszakban viszonyt kezdtek; Harbou 1920-ban elvált Klein-Roggétól. A Dr. Mabuse der Spieler ("Dr. Mabuse, a szerencsejátékos") sikerét és Lang első feleségének halálát követően a pár 1922-ben összeházasodott. Egy forgatókönyvön dolgoztak, a Die Nibelungen (1924) című filmen, amely tükrözte német származásuk iránti büszkeségüket, és erősítette von Harbou hírnevét filmíróként. Ismertté vált arról az egyedülálló szokásáról, hogy a forgatás során végig ugyanazt a ruhát viselte, még akkor is, amikor késő esténként meleg ételt főzött a stábnak. A vendégek, amikor meglátogatták a pár lakását, emlékeztek arra, hogy Harbou minden háztartási és társadalmi feladatot magára vállalt. Az 1920-as évek Németországának szegénységében Harbou aktívan részt vett a stábja élelmezésének beszerzésében, ahogy egy barátja emlékezett: „Még az UFA-t is rá tudta venni, hogy állja a költségeket, így a stáb ingyen kaphatta az ételt... Órákon át állt ott a huzatos fészer durva padlóján, és nem bánta, ha a többi nővel együtt kellett krumplit hámozni vagy zöldséget mosni. Ilyen volt az áldozathozatal szelleme.”
Von Harbou gyakran fejlesztette forgatókönyveit egész estés regényekké, melyek megjelenését a film bemutatójával egy időben időzítették, bár ez a Metropolis (1927) esetében nem így történt. von Harbou központi szerepet játszott a Metropolis elkészítésében, és ez eposz jelentőségűvé vált. A regény és a forgatókönyv megírása, valamint a Metropolis egyértelmű erkölcsi befejezésének kidolgozása mellett felfedezte Gustav Fröhlich-et, aki Freder Fredersen főszerepét játszotta.
Következő jelentős együttműködése Langgal az M – Egy város keresi a gyilkost (M – eine Stadt sucht einen Mörder, 1931) volt, egy gyermekgyilkosról szóló film. A filmet a pontosságra való rendkívüli odafigyeléssel írták. Langot és von Harbout lenyűgözték a düsseldorfi szörnyetegként ismert Peter Kürtenről szóló híradások az 1920-as évek végén. Újságcikkeket használt fel a forgatókönyv kidolgozásához, és „rendszeres kapcsolatot tartott fenn az Alexanderplatzon lévő rendőrkapitánysággal, valamint hozzáférést kapott a berlini rendőrség kommunikációjához és titkos kiadványaihoz”. A forgatókönyvre visszaemlékezve von Harbou titkára, Hilde Guttmann később azt mondta: „Sok más filmkéziratot láttam, de soha sem olyat, amely összehasonlítható lett volna az M kéziratával. Két írógépszalagot ragasztottak össze, hogy három színt kapjunk: egy feketét és pirosat, a másik kéket. Az operatőri munkát és az akciót feketével, a párbeszédeket kékkel, a hangot pedig, ahol szinkronizálták, pirossal gépelték”. Harbou nem kapott elismerést az M forgatókönyvírójaként.Stevens, Dana. "Writing, Scratching, and Politics from M to Mabuse." Qui Parle 7.1 1993 (63)
Részt vett a politikában is, csatlakozott a Németországban az abortuszt bűncselekménnyé nyilvánító 218. paragrafus elleni kampányhoz.Petro, Patrice. Joyless Streets: Women and Melodramatic Representation in Weimar Germany. New Jersey: Princeton UP, 1989 (26) Egy 1931-es tömegtüntetésen ezt mondta: Fő célunk a terhesség megelőzésének egy új formájának megtalálása, és ezáltal a teljes 218-as paragrafus szükségtelenné tétele. A bekezdést azonban azonnal törölni kell, mivel a nők erkölcsileg már nem ismerik el. Ez már nem törvény. Új szexuális törvénykönyvre van szükségünk, mert a régit férfiak alkották, és egyetlen férfi sincs abban a helyzetben, hogy megértse egy nő gyötrelmét, aki egy olyan gyermeket hord, akiről tudja, hogy nem tudja megetetni. Ez a férfi pszichológiából származó törvény, amely a nőt gyermekvállalásra kényszeríti, még ha nem is szándékosan, alkotmányos alsóbbrendűséget teremt a nőknek a férfiakkal szemben, ami védőbástyául szolgál a nők gazdasági és politikai életben való részvétele ellen.
Válás Röviddel azután, hogy összeházasodtak, Langnak szokásává vált nyíltan fiatalabb nőket keresni, de ennek ellenére boldog párként mutatkoztak be, olyan elégedett otthonnal, amely az átlagember számára egy kis egzotikus művészeti múzeumnak tűnt volna. Aztán, a Dr. Mabuse végrendelete (Das Testament des Dr. Mabuse) forgatása során Lang felfedezte von Harbout Ayi Tendulkarral, egy nála 17 évvel fiatalabb indiai újságíróval és diákkal az ágyban.
Miután Lang és von Harbou válása 1933. április 20-án jogerőre emelkedett, a pár lassan elvesztette a kapcsolatot egymással. Röviddel a válás után von Harbou és Ayi Tendulkar titkos házasságot kötöttek, mivel a náci állam nem engedélyezte, hogy egy közéleti személyiség, aki ilyen beosztású, sötét bőrű indiaival házasodjon össze.Laxmi Tendulkar Dhaul, In the Shadow of Freedom: Three Lives in Hitler's Germany and Gandhi's India, Zubaan Books, 2013
Náci uralom alatt Miután Adolf Hitler náci pártja 1933-ban hatalomra került, a német filmipart elkezdték propagandacélokra felhasználni. Von Harbou lojális volt az új rezsimhez, és belépett a pártba. 1934 körül saját kezdeményezésére két filmet írt és rendezett, a A fehér nővért (Elisabeth und der Narr) és a Hanneles Himmelfahrt-ot, de a rendezői munka nem volt kielégítő számára, és ez idő alatt is termékeny forgatókönyvíró maradt. „Egy olyan rezsim alatt, ahol minden film 'államfilm' volt, Thea von Harbou mintegy huszonhat filmhez szerzett írói elismerést, miközben számtalan másikhoz – köztük egy maroknyihoz, amelyek vitathatatlanul nemzetiszocialista világnézettel rendelkeztek – nyújtott stáblista nélküli segítséget.”
Amikor 1939-ben kitört a háború, Tendulkart kénytelen volt elhagyni Németországot, és házasságuk véget ért. Von Harbou áldásával udvarolt, majd feleségül vett egy indiai nőt, aki 1953-ban meglátogatta von Harbout.
A második világháború után
A náci Németország veresége után Thea von Harbout 1945 júliusától októberéig egy britek által működtetett internálótáborban tartották fogva Staumühle-ben. Bár sokan állították, hogy jelentős náci szimpátiát érzett iránta, von Harbou azt állította, hogy csak azért csatlakozott a náci párthoz, hogy folytassa férje segítségét az indiai bevándorlóknak Németországban. Lang életrajzírója, Patrick McGilligan ezt írta: „Állítása szerint a kormány nevében végzett közvetlen munkája teljes egészében önkéntes hegesztésből, hallókészülékek készítéséből és sürgősségi orvosi ellátásból állt. Valójában érdemérmet kapott két légitámadásban történt embermentésért.” A börtönben rendezett egy Faust-előadást, szabadulása után pedig Trümmerfrauként (törmeléktakarító nőként) dolgozott 1945-ben és 1946-ban.
Halála Von Harbout élete vége felé magas vérnyomás, migrén és idegfájdalom gyengítette, bár továbbra is írt vagy diktált az ágyából. Miután 1954 júniusában díszvendégként részt vett Az éjféli vándor (Der müde Tod, 1921) című film vetítésén, elesett és súlyos belső sérüléseket szenvedett a csípőjén. 1954. július 1-jén, öt nappal később, hatvanöt éves korában meghalt a kórházban.
Halála után néhány évvel Lang rendezte a Das indische Grabmal (1959) című filmet, amely von Harbou egyik regénye alapján készült.
Filmei (válogatás) Egy magányos sír (Der Leidensweg der Inge Krafft), rendezte: Robert Dinesen (1921, Thea von Harbou ötlete alapján) Das Haus des Dr. Gaudeamus, rendezte: Friedrich Fehér (1921, a Das Haus ohne Tür und Fenster című regény alapján) A hindu síremlék, 1. rész A tulvilág vándora és 2. rész Az eschnapuri tigris), rendezte: Joe May (1921, a Das indische Grabmal című regény alapján) Az eschnapuri tigris és A hindu síremlék, rendezte: Richard Eichberg (1938, a Das indische Grabmal című regény alapján) Az eschnapuri tigris és A hindu síremlék, rendezte: Fritz Lang (1959, a Das indische Grabmal című regény alapján) Der steinerne Reiter, rendezte: Fritz Wendhausen (1923, Thea von Harbou ötlete alapján) A Nibelungok, (Die Nibelungen, 1924) Metropolis, rendezte: Fritz Lang (1927, a Metropolis című regény alapján) Kém (Spione), rendezte: Fritz Lang (1928, a Spione című regény alapján) A Hold asszonya (Frau im Mond), rendezte: Fritz Lang (1929, a Die Frau im Mond című regény alapján) Dr. Mabuse végrendelete (Das Testament des Dr. Mabuse, 1933), rendezte: Fritz Lang
Művei (válogatás) Das indische Grabmal, 1918 Metropolis, 1925 (a Gutenberg-en) Frau im Mond, 1928
Magyarul megjelent Halhatatlanok szigete (Die Insel der Unsterblichen) – Légrády Testvérek, Budapest, 1929 · fordította: Balogh Barna A Hold asszonya (Frau im Mond) – Váczi Dezső, Budapest, 1929 · fordította: Metropolisz (Metropolis) – Multiverzum, Budapest, 2025 · · fordította: Tarcsa Zoltán
Jegyzetek
Források
Fordítás
További információk
Thea von Harbou (isfdb.org) Metropolis, e-könyv
Kategória:1888-ban született személyek Kategória:1954-ben elhunyt személyek Kategória:Német írók Kategória:Német sci-fi-szerzők Kategória:Német forgatókönyvírók Kategória:Német színésznők Kategória:Német nők Kategória:NSDAP-tagok