bélyegkép|A Gabonavám-ellenes Liga találkozója az Exeter Hallban 1846-ban

A Gabonavám-ellenes Liga egy sikeres politikai mozgalom volt az Egyesült Királyságban. Célja a népszerűtlen gabonatörvény eltörlése volt, amely a brit mezőgazdaság védelmére vámot vetett ki az importált gabonára, ezzel megemelve a kenyér árát egy olyan időszakban, amikor a gyártulajdonosok a bérek csökkentésével próbálkoztak. A liga egy országos középosztálybeli szervezet volt, ami számos, nagy létszámot elérő rendezvényt szervezett abból a meggyőződésből, hogy a parlamentet csak a tömegek mozgósításával lehet meggyőzni a gabonatörvény visszavonására. A hosszútávú céljaik között szerepelt a feudális előjogok eltörlése is, ugyanis azokat a haladás akadályának, a jólét és a szabadság korlátjának ítélték.

A liga csak kis szerepet játszott a gabonatörvény eltörléséért vívott küzdelem utolsó fejezetében, amikor Robert Peel 1846-ban sikerre vitte azt. Azonban a mozgalom szerveződésének mintája a tömegdemonstrációk és a tömegeken alapuló nyomásgyakorlás politikai eszközének modelljévé vált, ami széles körben elterjedt az Egyesült Királyságban és más demokratikus nemzetek körében.

A gabonatörvény 1815-ben vámot vetettek ki az importált gabonára, ezt nevezték gabonatörvénynek. Az intézkedés valóban megemelte az élelmiszerárakat és ezzel a városi ellenzéki csoportok figyelmének központjába került, akik kisebb politikai hatalommal bírtak, mint a vidékiek. A gabonatörvény kezdetben tiltotta a külföldi gabona negyedegységenként (~12,7 kg) 80 shilling (=£4) ár alatti behozatalát, majd ezt később egy csúszó vámskála váltotta fel 1828-tól. Ez továbbra is megdrágította a gabona behozatalának árát, olyankor is, amikor az élelmiszer kevés volt. A liga volt a felelős, amiért a közvélemény és az elit a gabonatörvény ellen hangolódott. Egy nagy, utópista üzenetű nemzeti, középosztálybeli erkölcsi kereszteshadjárat volt. A fővédnöke, Richard Cobden – Asa Briggs angol történész szerint – egyszerre négy nagy probléma megoldását ígérte a törvény visszavonásával:

Értékesítési lehetőségekkel biztosítaná a termelő jólétét Az élelmiszer olcsóbbá válásával biztosítaná az általánosabb foglalkoztatottságot. Hatékonyabbá tenné az angol mezőgazdaságot a városi és ipari területek igényeinek serkentésével. A kölcsönösen előnyös nemzetközi kereskedelemmel a béke és a barátság új korszakát indítaná a nemzetközi kapcsolatokban.

E négy jótékony megoldás egyetlen akadályának az 'önző földbirtokosokat' gondolták.

A liga Az első Gabonavám-ellenes Egyesület 1836-ban állt fel Londonban, az országos Ligát azonban csak két évvel később, 1838-ban alapították meg a hasonló helyi egyesületek összefogásával. Az alapítók közé tartozott Richard Cobden és John Bright is: Cobden a szervezet fő stratégája, Bright pedig kiváló szónoka volt. Thomas Perronet Thompson a szervezet egy kiemelkedő aktivistája volt, aki röplapokon, újságcikkeken, levelezéseken, beszédeken és helyi találkozók végtelen szervezésén keresztül a közvélemény alulról induló mozgósítására specializálódott. A liga székhelye Manchester volt, és számos iparmágnás támogatta, különösen a szövetiparból.

A liga a brit abolicionisták több taktikáját átvette, megkísérelte a reform erkölcsi alapú szükségességének narratíváját is átemelni. Ezen taktikák közé tartoztak az érzelmi töltetű gyűlések és a gondosan kidolgozott röpiratok: egyedül 1843-ban kilenc millió példányt osztottak szét egy nyolcszáz fős személyzettel. A liga a gazdasági erejét és kampányerőforrásait is felhasználta a protekcionisták legyőzésére az előválasztáson azáltal, hogy a támogatóik számára negyven shillinges telekjogot juttattak, amivel választójoghoz segítették őket. Ez a stratégia aggodalmat keltett a toryk körében. Az egyik leglátványosabb országos erőbedobás az 1843-as salisburyi választáson történt: a liga jelöltjét legyőzték, nem voltak képesek meggyőzni a választókat a szabad kereskedelem előnyeiről. A politikai pártok ugyanis a nagyobb városokat célozták az 1830-as években a szabad kereskedelem ügyének támogatására. A liga azonban tanult a salisburyi esetből, amely ezáltal segített a politikai stratégiájuk átformálásában: ezt követően olyan választásokra koncentráltak, amelyeken jó esélyeket láttak a győzelemre.

Ennek ellenére a liga csak korlátozott mértékben tudott indulni a választási mandátumokért, és a szerepe az események utolsó fejezetében már nagyrészt csak a kedvező közvélemény kialakítása volt. 1845-ben a whigek vezetője, Lord John Russell a gabonavám teljes felszámolását vallotta a liga kielégítésének egyedüli módjának, miközben a tory vezető, Sir Robert Peel magánvéleményét is megnyerték Cobden érvei. A döntő pillanatban Peel a parlamentben általános választás nélkül elérte a törvény (fokozatos) hatályon kívül helyezését, Cobden és Bright tetszésére.

A Gabonavám-ellenes Liga ezt követően megkezdte önmaga feloszlatását. Az 1852-es tory győzelem nyomán elkezdődtek a liga újjászervezésének előkészületei a protekcionista erők figyelemmel kísérésére, és Cobden csak Disraeli miniszterelnök 1852-es költségvetését követően érezte befejezettnek a liga küldetését. A tagjainak nagy része a Liberális Pártban folytatta politikai karrierjét, a teljes szabadkereskedelmi gazdaság felállításának céljával.

W. H. Chaloner amellett érvel, hogy a gabonatörvény 1846-os hatályon kívül helyezése egy történelmi fordulópont, ami a szabad kereskedelmet emelte a 20. századi nemzeti gazdaságpolitika irányelvévé, és ami bebizonyította az ipari érdekek hatalmát a protekcionista mezőgazdasági érdekei felett. Állítása szerint a törvény hatályon kívül helyezése stabilizálta a búza árát az 1850-es és az 1860-as években; azonban más technikai fejleményeket vél a búza árának esése mögött 1870 és 1894 között.

Példa más lobbiszervezetek számára alt=Nyolcszögletes, a peremen bordázott és vörösre festett vonallal, belül plasztikus virágokkal, a bemélyített részen festett mezőgazdasági eszközökkel (sarló, rosta, vasvilla) és növényekkel (búzakalász, pipacs) díszített fehér kerámiatál gyermekek számára, rajta a Gabonavám-ellenes Liga mottójával: "Vámmentes kenyér, szabad kereskedelem" 1838–1846. A tárgy a londoni British Múzeumban található.|bélyegkép|Kerámia gyermektál a Gabonavám-ellenes Liga mottójával: "Vámmentes kenyér, szabad kereskedelem", 1838–1846. British Museum

A Gabonavám-ellenes Liga volt az első hathatós országos lobbiszervezet politikai fellépése, amelynek központosított irodája, bőséges anyagi támogatottsága, erős helyi és országos szervezete, valamint elszánt és azonos célra törekvő vezetése volt. Tagokat választatott az angol parlamentbe. Politikai eljárásmódjuknak sok eleme innovatív volt, míg másokat a rabszolgaság-ellenes mozgalomtól kölcsönözték. A későbbi reformmozgalmak mintaképévé vált.

A Gabonavám-ellenes Liga mintája a Lancashire Public School Association megalapításához vezetett, ami a szabad, helyi finanszírozású és igazgatású, szekuláris oktatásért kampányolt Lancashire-ben. Ez később egy nemzeti közoktatási mozgalommá emelkedett (National Public-School Association). Ez kevés sikerrel járt, mert a szekuláris (nem egyházi) oktatás megosztó kérdés volt még a radikális csoportokban is. Azonban segített elmozdítani a Liberális Párt addigi 'laissez-faire' politikai filozófiáját egy inkább intervencionalista irányba.

A. C. Howe történész amellett érvel, hogy a Gabonavám-ellenes Liga volt kétségtelenül a 19. század látszólag legsikeresebb politikai nyomásgyakorló mozgalma a lelkesedés, támogatás és a páratlan anyagi háttér megteremtésének tekintetében – annak ellenére is, hogy a történészeket megosztja a kérdés, hogy a liga valójában mekkora hatással volt Peel döntésére a gabonavámok eltörlésével kapcsolatban. Véleménye szerint a liga – bár nem teljesítette be potenciálját – megmutatta egy parlamenten kívüli középosztálybeli szerveződés képességét a politika átformálására, oly módon, hogy az tükrözze egy elszánt, vállalkozó szellemű politikusokból álló csoport arisztokrácia-ellenes célkitűzéseit. A liga közvetlenül csak átmenetileg alakította át a parlamenti politikát, mégis egy élénk és erős kötődés létrejöttéhez járult hozzá a brit politikai kultúrában, amelynek tárgya a szabad kereskedelem, amely hozzáállás a 20. században is éreztette hatását.

Kritikusai

Thomas Carlyle elutasította a felkérést a liga támogatására, annak ellenére, hogy maga is ellenezte a gabonatörvényt. R. S. Surtees 1845-ös, Hillingdon Hall című regényében kifigurázta a ligát. Kategória:Gazdaságtörténet Kategória:Politikatörténet