Abafi Lajos (közismert írói álneve), polgári neve: Aigner Lajos (Nagyjécsa, 1840. február 11. – Budapest, 1909. június 19.) magyar irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész, a magyarországi szabadkőművesség történetírója. 230px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben. 2004 óta védett sírja a Nemzeti sírkert része Életpályája 1850–1853 között a Stieber-féle kereskedelmi iskola tanulója volt Temesváron. 1854-1868 között könyvkereskedő-segéd Temesváron, Pozsonyban, Pesten és több német városban. 1868-1896 között Pesten önálló üzlete volt. 1859-től számos történeti, irodalomtörténeti és könyvészeti munkát írt. A Kisfaludy Társasághoz külföldről benyújtott pályamunkája, amely a ballada elméletéről szólt, dicséretben részesült. 1869-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert Az elégiáról című művével. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja.
1878-ban egyik alapítója volt a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületének, amelynek alelnöke, elnöke és hivatalos lapjának szerkesztője lett. Szerkesztette a Magyar Könyvészet-et (1869–1870), a Magyar Könyvesházat (1875–1890), kiadta a Nemzeti Könyvtár (1878–1890) című könyvsorozatot. A Figyelő (1876–1890), a Corvina (1878–1894), a Rovartani Lapok (1895–1899) szerkesztője, 1884-ben megindította a Hazánk című történelmi folyóiratot. Széles körű tevékenységére és munkabírására jellemző, hogy saját művein kívül kb. 3500 ívnyi kéziratot szerkesztett. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott. 1896-ban feladta üzletét, 1901-ben a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályán vállalt laboránsi állást.
A lepkészet története Magyarországon című munkája az egyetlen, az addig ismert magyar vonatkozású lepkészeti tevékenységeket összefoglaló mű. 1905-től egyre inkább betegeskedett, ismétlődő agyvérzés miatt elveszítette beszélő-, majd látóképességét; 1909-ben meghalt. A halotti anyakönyvbe állami tisztviselőként jegyezték be.
Szabadkőműves pályafutása Abafi (családi nevén Aigner) Lajost 1870-ben vették fel a Corvin Mátyás páholyba, s még ugyanabban az évben legény, majd mester fokra emelték. Páholyában a könyvtárnok, titkár majd a főmesteri posztot is betöltötte, 1896-ban a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy szövetségtanácsának tagja lett. 1900-ban fedezett (kilépett) a páholyból.
Legnagyobb teljesítménye a magyarországi szabadkőművesség történetének feldolgozása volt, amelyet a Festetics család dégi kastélyában őrzött dokumentumok alapján végzett el és írt meg németül és magyarul, s amely mű ma alapvető forrásmunka ezen a területen.
Jegyzetek
Főbb művei
Titkos társulatok Temevárott I.-II. kötet https://real-j.mtak.hu/4091/1/MagyarTortenelmiTar_1884_32_3_07.pdf
A Rózsa-rend; Fraternitas Mercurii Hermetis, Onga, 2020
Fordításai Vetter Antal emlékiratai (Országos Széchényi Könyvtár kézirattára. Quart. Hung 3030) (A német eredetiből fordította Abafi-Aigner Lajos)
További információk
Források
Kategória:1840-ben született személyek Kategória:1909-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar biológusok Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar bibliográfusok Kategória:Magyar nyomdászok Kategória:Magyar entomológusok Kategória:Magyarországi szabadkőművesek Kategória:Magyarországi németek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek