Svojtina település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 4, közúton 9 km-re északra, a Majevica-hegység lejtőin, 400-540 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_12/tz_12.html Topografska karta Tuzla 426-3-4 A területre enyhén hullámos domborzat jellemző, amely átmenetet képez a tágabb Drina-völgy földrajzi hatásai felé.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 800 mm.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák01Horvát15881Jugoszláv140Egyéb170Összesen18982
Története A középkor végéig Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. Svojtina térsége már az újkőkor óta lakott terület; a cölöpházak és a sókitermeléshez használt eszközök régészeti leletei arra utalnak, hogy a tágabb értelemben vett Tuzla környékén már több mint 7000 éve folyamatos volt az emberi jelenlét. Bár Svojtináról mint önálló faluról kevés konkrét írásos emlék maradt fenn, a település valószínűleg a középkorban – az 1180 és 1463 között létezett független bosnyák állam területén – jött létre kis vidéki faluként. Ebben az időszakban zajlott a szláv népesség megszilárdulása a helyi bánok és a Kotromanić-dinasztia királyainak uralma alatt, miközben Északkelet-Bosznia a királyság keleti határvidékét képezte, a szomszédos horvát, szerb és magyar államalakulatok hatásának kitéve.
A 15. század végi oszmán hódítás előtt a hasonló falvak korai demográfiai összetétele a kis, rokonságon alapuló, 50–200 lakosú közösségek regionális mintáit követte, elsősorban szláv parasztok, akik önellátó mezőgazdasággal foglalkoztak, és a Boszniai Királyság decentralizált feudális struktúrája alatt a helyi nemességhez kötődtek.
Az oszmán uralom Bosznia 1463-as oszmán hódítását követően a település területe a Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban. A 16. századi oszmán adóösszeírások (defterek) részletes adatokat szolgáltatnak e falvak háztartásalapú népességéről is, feltárva a keresztény és muszlim lakosok együttélését, akik mezőgazdasági tevékenységet folytattak, ugyanakkor határvédelmi (derbent) feladatok ellátása révén adókedvezményekben részesültek. A település ekkor még nem szerepel, valószínűleg a szomszédos Dokanj területéhez tartozott.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Solina községhez tartozó településen 14 háztartást és 92 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően Svojtina, mint a bosznia-hercegovinai Tuzla régió egyik kis faluja, betagozódott ebbe az új délszláv államba, ahol elsősorban a helyi mezőgazdasági közösségeket kiszolgáló mezőgazdasági településként funkcionált. Az 1920-as évek földreformja pedig a korábbi begluk birtokokat parasztcsaládoknak osztotta újra. A két világháború közötti időszakban a falu gazdasága szorosan kötődött Tuzla sóbányászat fellendüléséhez, ami a helyi munkások szezonális vándorlásához vezetett a Solana Tuzla művekbe, ahol a termelés 1930-ra évi 10 000 tonnánál is több mint 10 000 tonnára bővült, ami kiegészítő jövedelmet biztosított a bérmunka révén, kiegészítve az önellátó gazdálkodást.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban (1945–1992) az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta, amelyek a gépesített gabona- és zöldségtermesztésre összpontosítottak, míg az infrastrukturális fejlesztések magukban foglalták a falut Tuzlával összekötő utak aszfaltozását az 1960-as évekre, valamint a villamosítást az 1970-es évek elején. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében a település fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. Svojtina, mint Tuzla község egyik faluja, a Tuzla régióhoz tartozott, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa 824. számú határozata 1993. május 6-án biztonsági övezetnek nyilvánított, hogy megvédje a civileket a folyamatos ellenségeskedéstől. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Maga a település nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek, de sok helyi lakos vett részt Tuzla védelmében. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak, és megteremtve a béke és a megosztott közigazgatás kereteit a tuzlai régiót, beleértve Svojtinát is, integrálta a Bosznia-hercegovinai Föderációba. A programok elősegítették a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatérését, segítve a háború előtti többnemzetiségű struktúra helyreállítását Tuzlában, miközben a háborús károkat lakhatási kezdeményezésekkel és gazdasági segítségnyújtással kezelték.
Gazdaság Svojtina gazdasága ma tipikus boszniai falusi gazdaság. Mivel a település nagyon kicsi (2013-ban mindössze 82 lakosa volt), önálló ipara vagy jelentősebb vállalkozásai nincsenek. A megélhetés fő forrásai a mezőgazdaság (kisebb családi gazdaságokban kukoricát, búzát, zöldségeket és gyümölcsöt termesztenek), az állattenyésztés (szarvasmarha-, juh- és baromfitartás, elsősorban saját fogyasztásra, kisebb részben értékesítésre) és az erdőgazdálkodás (a környező dombvidék erdői miatt a tűzifa-kitermelés és a fakitermelés kiegészítő jövedelmet jelenthet). A munkaképes lakosság jelentős része a közeli Tuzlába jár dolgozni, ahol bányászat, energetika, vegyipar, kereskedelem és szolgáltatások biztosítanak munkahelyeket.
Infrastruktúra falut aszfaltozott helyi út köti össze Tuzla városával és a környező településekkel. Az autóbuszközlekedés korlátozott, ezért a lakosok többsége személygépkocsival közlekedik. A település csatlakozik a villamosenergia-hálózathoz, ívóvízellátása vezetékes rendszerrel biztosított, ipari terület vagy nagyobb üzem nincs.
Oktatás Az alapfokú oktatást, egészségügyi ellátást, postai és közigazgatási ügyintézést a közeli nagyobb települések – elsősorban Tuzla – biztosítják.
Kultúra A település a tuzlai Szent Péter és Pál római katolikus plébániához tartozó filiák (leányegyházak) egyike egy kis kápolnával. A kápolna a helyi temető mellett található, és a környék katolikus híveinek vallási központjaként szolgál. A legközelebbi teljes értékű plébániatemplom a tuzlai ferencesek Szent Péter és Pál-temploma.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései