jobbra|bélyegkép|342x342px|Egy ábrázolása Johan Ludwig Lund festményén, a hívek Thornak mutatnak be áldozatot. A goði (többes számban goðar), vagy az izlandi nyelvben alkalmazott karakterek nélkül godi, a korai izlandi társadalomban betöltött hatalmi pozíció, rang vagy tisztség, amit magyarra általában nemzetségfőnek, néha törzsfőnöknek fordítanak. A szó az óskandináv nyelvben eredetileg a skandináv ősvallás papi tisztségét jelentette, etimológiailag az „isten” értelmű god szóból származott, „isten szolgája” jelentésben.
Etimológia A godi (goði vagy gothi) (többes számban goðar, nőnemű alakja gyðja; óészakiul: guþi) tisztségnév a goð - god: isten szóból származik.Byock, Jesse L. (1993). "Goði". Entry in Medieval Scandinavia, an Encyclopedia (szerkesztette: Phillip Pulsiano), 230–231 oldal. Garland: NY and London, . Valószínűleg Wulfila gót nyelvű bibliafordításában a „pap” jelentésű gudja innen ered, bár ennek megfelelő izlandi alakja a nem igazolt *gyði lenne.Icelandic-English dictionary, Richard Cleasby és Gudbrand Vigfusson (1874), 208 oldal. Skandináviában, a norvég Nordhuglo-i rúnakövön (N KJ65) megtalálható északi alapnyelven, gudija formában,Svéd nemzeti enciklopédia (Nationalencyklopedin), 1992."N KJ65", Lena Peterson; Lennart Elmevik; Henrik Williams (2020-12-03). Scandinavian Runic-text Database (2020) Uppsalai Egyetem. valamint a későbbi óészaki guþi alakban három dán rúnakövön: a DR 190 Helnæs, DR 192 Flemløse 1 és DR 209 Glavendrup rúnakövek.Klaus Düwel (2008). "Runen als Phänomen der oberen Schichten", Studien zu Literatur, Sprache und Geschichte in Europa. 69 oldal. Van néhány helynév, például a svédországi Södermanland tartományban található Gudby, amely valószínűleg ebből a szóból ered.Elof Hellquist. (1966). Svensk etymologisk ordbok. C.W.K. Gleerups förlag, Lund. 308 oldal. Ezen kívül nincsenek további fennmaradt emlékek, kivéve Izlandot, ahol a goðar történelmi jelentőségű fogalom lett.
Történelem Skandinávia szárazföldi része A tisztség létezésére a skandináv szárazföldön csak néhány rónakő utal. A körülbelül i. sz. 400-ból származó norvég Nordhuglo-kő, úgy tűnik, a címet szembeállítja a mágiával. A feliratban szerepel az óészaki nyelvű gandr szó, majd utána ez következik: ek gudija ungandiz, ami lefordítva azt jelenti: „Én, gudija vagyok, akire nem hat a varázslat” vagy „aki nem foglalkozik varázslattal”.Terje Spurkland (2005). Norwegian Runes and Runic Inscriptions, 49 oldal. A három dán kő mindegyike Fyn szigetéről származik. A korai vikingkori Helnæs-i és Flemløse 1-es kövek nem adnak részleteket a guþi tisztségéről, de megemlítenek egy Roulv nevű guþit, akinek a neve két másik rúnakövön is megjelenik: az elveszett Avnslev-i kőn és a Flemløse 2-es kőn. A 10. század elejéről származó Glavendrup-kő a kifejezést egy helyi méltóságra alkalmazza, aki kapcsolatban állt egy vé-vel, azaz egy vallási épülettel. Így egyszerre kötődik világi és vallási magasabb réteghez.
„Ragnhildr állította ezt a követ sápadt Alli emlékére, a szentély papja [goða], a szentély kíséretének tiszteletreméltó þegnje.”
— a Glavendrup rúnakő felirata.Lena Peterson; Lennart Elmevik; Henrik Williams (2020-12-03). "DR 209". 2020, Uppsalai egyetem.
Izland A korai skandináv társadalmakban pogány papi tisztséget jelentő szó az izlandi honfoglalás után kapott új jelentőséget, mivel az új hazában a korabeli skandináv államoktól eltérően nem voltak sem királyok, sem pedig más feudális méltóságok, mint a jarl (angolul earl, magyarul kb. gróf). Izlandon ez volt az egyetlen társadalmi vezetői rang. A szigetre érkező honfoglalók egyes nagyobb csoportjainak vezetői a letelepedés után is megőrizték irányító funkciójukat. Népes családjukkal, a munka mellett fegyvert is viselő kíséretükkel valamint esetleg korábbi viking portyákon szerzett rabszolgáikkal érkeztek Izlandra, ott jelentős területet foglaltak és eredményesen gazdálkodtak. Egyesek közülük kiemelkedtek a többi nemzetségfő, családfő közül. Ők szabták meg területük viselkedési szabályait (az óskandináv és viking hagyományok alapján), ők szervezték meg a hagyományos vallás isteneinek tiszteletére a szertartásokat, és ilyen „szolgáltatásaik” fejében adókat szedtek híveiktől, a különálló gazdaságok családfőitől. Ez az adószedés is erősítette a goði gazdasági helyzetét és hatalmát.
Az izlandiak letelepedését a Karoling Birodalom kialakulásával együtt megjelenő, új, autokratikusabb norvég királyi hatalom elleni ellenállás ösztönözte Széphajú Harald király idején. A királyt ekkoriban még továbbra is választották, de a feudalizmus ezen új formájában már a király gyakorolta a választók kinevezésének és leváltásának jogát (jarl, vagy earl, és herszir). Az izlandi szabadállamban a „goðorð” néven ismert goði-rendszer megőrizte a régi, alulról felfelé építkező struktúrát. Izland telepeseinek nagy része különböző örökletes jogokkal és címekkel rendelkezett Norvégiában és más származási helyeiken; így gyakorlati okokból kiegyenlítették a korábbi megkülönböztetéseket, amelyek az Alþingiban szavazati joggal rendelkezőkre vonatkoztak. Amíg a pápai interdiktumot ki nem hirdették a teljes nidarosi érsekségre – amelyhez az izlandi Hólar és Skálholt egyházmegyék is tartoztak –, az izlandi goðaroknak is közös szavazati joguk és bizonyos választási jogkörük volt a püspököket illetően.
Az izlandi goðarokról szóló legmegbízhatóbb források a „szürke liba törvényeknek” nevezett óizlandi törvénygyűjtemény, a Landnámabók és a Sturlunga-saga. Izland benépesítése után a hofgoði nevű tisztségviselő általában egy, a körzetében gazdag és tekintélyes férfi volt. Neki kellett fenntartania a közösségi termet, azaz a hofot, ahol a közösségi vallási szertartásokat és ünnepségeket tartották. Azt a területet, amelynek élén egy godi állt, goðorðnak nevezték, ez a szó kizárólag izlandi forrásokban fordul elő. Kezdetben számos független goðorð jött létre, mígnem 930 körül az Alþingi égisze alatt egyesültek. 964-ben rögzítették a rendszert, amely 39 goðorðot ismert el. A goðarok világi vezetői szerepét jól mutatja, hogy a szó a höfðingi (főnök) tisztség szinonimája volt. Az idő múlásával, és különösen 1000 után, amikor Izlandon bekövetkezett az áttérés a kereszténységre, a kifejezés elvesztette minden vallási jelentését, és hűbérúr vagy főnök értelemben kezdték használni a szigeten. Egy goðorðot, aza birtokot meg lehetett vásárolni, meg lehetett osztani, el lehetett cserélni vagy meg lehetett örökölni. Ha egy nő örökölt egy goðorðot, a vezetést egy férfire kellett átruháznia. A tisztséget sok tekintetben magántulajdonként kezelték, de nem számított adókötelesnek, és a „szürke liba-törvényekben” „hatalomként, nem pedig vagyonként” (veldi er þat en æigi fe) határozzák meg; mindazonáltal a sagákban a goðarokat gyakran úgy ábrázolják, mint akik elvárják, hogy szolgáltatásaikért fizessenek nekik.
A goðit hajdan választották, az izlandi letelepedés idején azonban már ez a rang többnyire öröklődött, viselői a gazdagabb, nevesebb nemzetségfők körül kerültek ki. Kötelességük volt az embereinek az érdekeit képviselni, a békességet fenntartani, helyi ügyekben bíráskodni, a rászorulók, betegek, öregek ellátásáról gondoskodni. A goði alattvalói urukat maguk választották, elméletileg bárki kinyilváníthatta az ország bármely más területén letelepedett goðihoz való tartozását.
A goði évente több alkalommal összehívta híveit a szükséges döntések meghozatalára, az új szabályok, törvények megvitatására és elfogadására, valamint a meglévő szabályok megsértőinek szankcionálására. A goði elnökölt a helyben, saját maga által összehívott gyűléseken, majd az ottani embereivel – a „gyűlésbelijeivel” – vonult az országrész-gyűlésekre, illetve 930 után az alþingi éves népgyűlésére, ahol általában Izland minden goðija megjelent. Az izlandi első „köztársaság”, a Bernáth István által „néphatalomnak” nevezett formáció kezdetén idején mintegy 40 goði volt a szigeten.
Az izlandi szabadállam idején a goði vagy goðorðsmaður („goðorð-ember”) feladatkörébe tartozott a helyi közgyűlések – a tavaszi várþing és az őszi leið – éves megszervezése. Az országos Alþingi nevű parlamenti közgyűlés során a a goðik a Lögrétta, a közgyűlés törvényhozó testületének szavazati joggal rendelkező tagjai voltak. Amikor a 960-as években bevezették a negyedéves ítélkezéseket, a goðarok feladata lett az Alþingi bíróságon a bírák kijelölése. Amikor a 11. század elején fellebbviteli bíróságot hoztak létre, ennek a bíróságnak is ők jelölték ki a bíráit. Ezen felül néhány formális és informális végrehajtói feladatot is ellátottak, például a törvényen kívüliek vagyonának elkobzását. Központi szerepet játszottak továbbá a vagyon újraelosztásában is: lakomákat rendeztek, ajándékokat osztogattak, kölcsönöket nyújtottak, vendégszeretetet tanúsítottak, valamint meghatározták a behozott áruk árát és segítettek azok elosztásában. Az Ingólfur Arnarson – az első skandináv, aki állandó telepes lett Izlandon – leszármazottainak goðorðját vezető személynek az volt az ünnepélyes feladata, hogy minden évben megszentelje az althinget, és őt allsherjargoði-nak („mindenki goðija”) nevezték.Gunnar Karlsson: goðamenning. A godi követőit þingmennnek hívták. Minden olyan szabad földbirtokosnak, aki bizonyos mennyiségű vagyonnal rendelkezett, kötelessége volt csatlakoznia egy godihoz, bár szabadon választhatta, melyikhez – a goðorð ugyanis nem volt földrajzi egység. A godi segítette követőit abban, hogy ügyeiket a bíróság elé terjesszék és jogaikat érvényesítsék, a þingmennek pedig cserébe fegyveres erőt biztosítottak a godi számára a viszályaihoz, és végrehajtották a bírósági ítéleteket.
A goði tisztségét a későbbiekben már el is lehetett adni, meg lehetett osztani, illetve egy személy egyre több korábbi goði tisztségét és befolyását gyűjthette magához. Izland függetlenségének elvesztése előtt ez a hatalom már csak néhány nagy család kezébe összpontosult.
A 13. századra már az összes goðorðot öt vagy hat család irányította, és gyakran olyan tisztségviselők alatt egyesültek, akiket a modern kutatásokban storgoðar-ként („nagy goðar”) vagy storhöfðingjar-ként („nagy főnökök”) emlegetnek. Ezek a goðar-ok a regionális, néha pedig az országos hatalomért küzdöttek, és alkalmanként arra törekedtek, hogy a norvég király hűbéresei legyenek. Az intézmény akkor ért véget, amikor a főbb goðarok 1262–1264-ben hűséget fogadtak IV. Haakon norvég királynak, aláírva az ősi szövetséget, és a norvég korona eltörölte a goðorð-rendszert.
Eredetileg 36 goðorð volt Izlandon, mindegyik országnegyedben 9. Ezek a következők voltak:Lúðvík Ingvarsson (1986–87). Goðorð og goðorðsmenn (izlandi nyelven), Egilsstaðir, Izland.
A keleti-fjordi negyedben: a Goðorð Hofverja í Vopnafirði, a Goðorð Krossvíkinga, a Goðorð Þrymlinga (más néven Goðorð Njarðvíkinga), a Goðorð Hrafnkelsniðja, a Goðorð Fljótsdæla, a Goðorð Hofverja í Álftafirði, a Goðorð Hrollaugsniðja, a Goðorð Freysgyðlinga (más néven Goðorð Svínfellinga) és a Goðorð Leiðylfinga. A déli negyedben: Dalverjagoðorð, Goðorð Hofverja á Rangárvöllum (más néven Oddaverjagoðorð), Goðorð Hlíðverja, Flóamannagoðorð, Goðorð Mosfellinga (más néven Goðorð Haukdæla), Ölfusingagoðorð, Allsherjargoðorð, Lundarmannagoðorð és Reykhyltingagoðorð. A nyugati-fjordi negyedben: Gilsbekkingagoðorð, Stafhyltingagoðorð, Mýramannagoðorð, Rauðmelingagoðorð (más néven Hítdælagoðorð), Þórsnesingagoðorð, Hvammverjagoðorð (más néven Snorrungagoðorð), Reyknesingagoðorð, Dýrfirðingagoðorð és Vatnsfirðingagoðorð. Az északi negyedben: Víðdælagoðorð, Vatnsdælagoðorð, Æverlingagoðorð, Goðorð Sæmundar hins suðreyska, Goðdælagoðorð, Goðorð Höfða-Þórðar, Esphælingagoðorð, Þveræingagoðorð és Reykdælagoðorð. 965-től további három goðorð csatlakozott az északi negyedhez: a Möðruvellingagoðorð (más néven Fljótamannagoðorð), a Ljósvetningagoðorð és az Öxfirðingagoðorð.
Északi újpogányság