Aya Nakamura mali-francia énekesnő, dalszerző.
Pályafutása
Aya Nakamura 1995-ben született a mali Bamakóban, ötgyermekes család első gyermekeként. Édesanyja griot-játékos, költő és énekesnő volt,A griot (ejtsd: grio) nyugat-afrikai történetmondó, zenész, költő és társadalmi krónikás. A 13. századi Mali Birodalomból származó örökletes hagyomány őrzői felbecsülhetetlen szerepet játszanak a családfák, a törzsi történelem és a kulturális hagyományok szóbeli átörökítésében. aki később Ayát is arra biztatta, hogy énekeljen. Gyerekkorában Nakamura családja Franciaországba költözött és Aulnay-sous-Bois-ban telepedett le. Nakamura először a divatvilágban szeretett volna dolgozni, de később otthagyta az egyetemet, hogy énekesi karriert folytasson. Művésznevét egy televíziós sorozat nyomán vette fel, amelyben az egyik főszereplőt Hiro Nakamurának hívták.
2014-ben jelent meg első dala, a „Karma”, a Facebookon. Áttörését 2015-ben érte el a „Brisé” című dalához készült videoklippel, amely több mint 13 millió megtekintést kapott. Ezt követte az együttműködése Fababy rapperrel: a „Love d’un voyou est”. A dal egyben az első slágerlistás sikere volt Franciaországban is, ahol bekerült a top 10-be.
2017-ben jelent meg debütáló albuma, a „Journal intime”, amely a hatodik helyet érte el a francia slágerlistán.
2018-ban kiadta a „Djadja” című kislemezét. A kislemez nemcsak Franciaországban, Belgiumban, Svájcban és a frankofón Afrikában és Hollandiában is jól volt jól fogadva, a kislemezlista élére került. A videoklipet 2019-ben több mint 313 millióan nézték meg. 2018. augusztusában kiadta új kislemezét, a „Copines”-t.
2019. januárjában Nakamura megkapta a Music Moves Europe Tehetségdíjat, ami az európai újoncokat ismeri el.
2024-re a világ egyik leghallgatottabb francia nyelvű előadóművészeként tartották számon. Ezért a 2024-es párizsi olimpiai játékok megnyitóünnepségén kellett volna fellépnie, ami felháborodást és rasszista megjegyzéseket váltott ki a szélsőjobboldali politikusokból. Egy nagy sikerű előadáson hat táncos és a Garde Républicaine zenekar kíséretével elénekelte „Pookie” című dalát, amelyet Charles Aznavour „For Me Formidable” című dalával rakott össze, majd áttért volna a „Djadja” című slágerére.
A Le Figaro Nakamurát megosztó személyiségként jellemezte. Különösen a dalszövegei váltottak ki nagy vitát az országban. Az ellenzői úgy vélik, hogy a szleng használata leértékeli a francia nyelvet, például a szélsőjobboldali kommentátor és politikus, Éric Zemmour, „idegen nyelvnek” nevezik dalszövegeit. A nyelvészek hajlamosak megvédeni munkásságát, amelyet francia költészet és dalszerzés tágabb hagyományának részének tekintik. Maga Nakamura csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy folyamatosan arra kérik, hogy magyarázza el dalszövegei jelentését, és úgy véli, hogy ez összefüggésben lehet a nőgyűlölettel.
Diszkográfia
Albumok 2017: Journal intime 2018: Nakamura 2020: Aya 2023: DNK 2025: Destinée
Díjai 2018: W9 D'OR − Most Lstened Female Artist 2018: Music Moves Europe Talent Awards − Public Choice Awards (France) 2020: NRJ Music Awards − Francophone Female Artist of the Year 2021: Apple Music Awards − Artist of the Year (France) 2023: The Future Awards Africa − Prize for Music (függőben)
Jegyzetek
Források https://www.radiofrance.fr/radiofrance/podcasts/selection-aya-nakamura https://www.journaldesfemmes.fr/people/personnalites/3175646-aya-nakamura-age-vie-privee-mere-infos/ https://www.radiofrance.fr/personnes/aya-nakamura
Kategória:Francia énekesek Kategória:1995-ben született személyek Kategória:Élő személyek