A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. A récefélék kinézetükben hasonlítanak a lúdformákra, de egyes ismertetőjeleik inkább az Anas nem tagjaira emlékeztetnek. Tudományos neve a franciából latinosított tadorna.
A természetben két élesen elkülönülő populációja létezik, amelyek más életkörülményekhez alkalmazkodtak. Európában inkább a partokon, Ázsiában a sós és a félsós sztyeppei vizek környékén találhatók. Mindezek ellenére nem különböztetik meg a két populációt külön alfajként.Janet Kear (Hrsg): Ducks, Geese and Swans. Oxford University Press, 2005, , S. 420
Előfordulása A bütykös ásólúd, Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában költ. Élőhelye Európában az Atlanti-óceán partjain Bizkaiaig, továbbá a Balti-tenger és a Kaszpi-tenger partjáig terjed. Kisebb költőtelepek találhatók a Földközi-tenger nyugati részén.Bauer et al., S. 74 A Kárpát-medencében alkalmi fészkelő. Az ázsiai populáció folyók, mocsaras területeken él és a sztyeppei és félsivatagi tavakat is benépesíti. Elterjedési területe Törökországtól és a Fekete-tenger északi partjától Közép-Ázsián át egészen Mongóliáig és Észak-Kínáig terjed. Az elterjedési terület déli pereme Iránon és Afganisztánon át húzódik.Janet Kear (Hrsg): Ducks, Geese and Swans. Oxford University Press, 2005, , S. 421
A bütykös ásólúd Európában költöző madár, majdnem kizárólag éjjel húz. Telelőhelye Európától Észak-Afrikán keresztül Kínáig terjed, elsődlegesen a Balti-tenger déli partjait részesíti előnyben, amennyiben nem fagy be a Watt-tenger; a brit partok, és Franciaország, Spanyolország és Portugália atlantiszi partjai, és a Földközi-tenger keleti és nyugati partjai. Az atlantiszi partokra költöznek Németország, Hollandia, Belgium és Franciaország fiatal bütykös ásólúdjai, míg az öreg madarak inkább a Balti-tenger déli partjait kedvelik, ha az nem fagy be. Az ázsiai populáció nagy része a Kaszpi-tenger partjaira vonul. Kisebb részük Észak-Afrikába, Irakba, Pakisztánba, Észak-Indiába, Bangladesbe és Dél-Kínába vándorol.
A többi réceféléhez hasonlóan a bütykös ásólúd szárnytollai egyszerre hullanak ki, így a madár egy hónapra röpképtelenné válik. Ezért védett és táplálékban gazdag területekre kell húzódniuk. Ezek közül a legjelentősebb a Weser és az Elba torkolata közötti nagy homokhátság, és Trischen, egy schleswig-holsteini madárvédelmi sziget. Egész Európából ide gyűlnek a költésben részt vett madarak. Még Camargue környékéről is a déli Balti-tengert keresik fel.Bezzel, S. 113
A vedlés csúcspontján, augusztus közepén akár 100 000 bütykös ásólúd is tartózkodhat a nagy homokhátságon.Klaus Janke/Bruno P. Kremer: Das Watt: Lebensraum, Tiere und Pflanzen, Franckh, Stuttgart 1990, , S. 94Gooders und Boyer, S. 20 Az első csapatok júniusban érkeznek, és főként fiatal, még nem ivarérett, második életévüket élő madarak érkeznek. Tizennégy nap múlva érkeznek a költő párok, akik fiókáikat magányos öregek felügyeletére bízzák. A lehető legrövidebb utat választják, így az atlantiszi brit partokról érkező példányok keresztülszelik Nagy-Britanniát, és akár 800 méter magas hegyeket is átrepülnek.
Az első bütykös ásóludak augusztus közepén hagyják el a vedlőterületet. Szétoszlanak a Watt-tenger környező területein, vagy visszatérnek a költőterületekre. Sokan azonban tavaszig a Balti-tenger déli részén maradnak. A nagy homokhátság azért jó vedlőterület, mert sok nagy homokpad található, amelyek alacsony vízálláskor kiemelkednek, és azért, mert még vihar idején is sok sekély vízfelület marad, ahol elegendő táplálék található, és nincsenek ragadozók.
Élőhelye Az európai populáció főként lapos homokpartokon, dagálykor elárasztott területeken és folyópartokon található. Ritkán fordul elő meredek vagy sziklás partokon. Költeni az öblöket, lagúnákat, folyótorkolatokat keresik fel, és csak kivételesen szaporodnak a szabad partokon. Szárazföldek belsejében a nagy tiszta tavakon és a vízszűrő csatornákon is megtelepszik.Martin Flade: Die Brutvogelgemeinschaften Mittel- und Norddeutschlands – Grundlagen für den Gebrauch vogelkundlicher Daten in der Landschaftsplanung. IHW-Verlag, Berlin 1994, , S. 544 Táplálékot főként dagálykor elárasztott területeken, iszappadokon keresi a folyótorkolatoknál vagy a sekély vizű lagúnákban. Az ázsiai populáció az európaitól eltérően a szárazföldi tavakon telepszik meg, és leginkább a sztyeppei, a sós és a félsós vizű tavakat kedveli, mivel vedlés idején nem távolodik el messze a költőhelyektől.Rutschke, S. 323
Megjelenése Fiatalok thumb|Fiatal bütykös ásólúd
Már nagyon fiatalon is kontrasztos, feketésbarna-fehér a tollazatuk. Fejtetőjük, válluk, combjuk oldala feketésbarna. Hátukon egy nyak körül kezdődő, a fartőmirigyig húzódó csík fut végig. A vörös ásólúd fiókáitól a szeme körüli sötét folt különbözteti meg. A frissen kelt fiókák csőre halvány kékesszürke alapjánál rózsaszínes beütéssel, és sárgásbarna tojásfoggal rendelkezik. Lábuk és úszóhártyájuk olajbarna. A röpképesség elérésének idejére a fiatal madarak csőre rózsaszín, csak a felső káva csúcsa világosszürke. Lábuk szürkés rózsaszín, lábszáruk és úszóhártyájuk kifejezetten rózsaszín.Collin Harrison und Peter Castell: Field Guide Bird Nests, Eggs and Nestlings, HarperCollins Publisher, überarbeitete Auflage von 2002, , S. 68
A még nem ivarérett bütykös ásóludak fejük tetején, nyakuk felső részén és hátukon barnásszürkék. Homlokuk, arcuk egy része és törzsük alsó része fehér. Könyöktollaik külső evezője sötétszürke, ami tojókon gyengébben, a hímeken erősebben vörösesbarnával keveredik. Első felnőttkori tollazatukban már erősen hasonlítanak ivarérett társaikhoz, de szárnyukon még láthatók szürke tollak, és a hímek bütyke is kevésbé kifejezett. Ivarérett madarak thumb|Tollászkodó tojó thumb|Hím nyugalmi ruhában
Teljes hossza 58-67 centiméter, a szárnyfesztávolsága 110-133 centiméter, testtömege 800-1450 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A két nem tollazatának színe megegyezik, de a gácsér a csőre tövén élénkvörös bütyköt visel. Testtömege változékony. A Kaszpi-tenger déli partján egy februári mérés szerint a hímek testtömege 830 és 1500 gramm között ingadozott, 1180 grammos átlaggal. A tojók testtömege 562 és 1085 gramm között változott, és 813 grammos átlaguk sokkal könnyebb volt a hímekénél. Alakja a lúdformákéhoz hasonló, de kontrasztos tollazata miatt a faj összetéveszthetetlen. Színezete távolról a kanalas récére emlékeztet, ám mérete, lábának hossza, testtartása és rövid csőre miatt tőle is könnyen elkülöníthető.
A hímnek nászruhájában a feje és a nyakának elülső része enyhén fényló zöldes fekete. Válltól indulva oldalt egy szürkésfekete szalag fut hátra. Melle körül és hátának fejhez közelebbi részén széles vörösesbarna szalag húzódik végig. Mellétől a hasáig egy újabb fekete szalag húzódik végig. A többi toll nagyrészt fehér.
A kézevezők tollai és a karevezők tollainak belső zászlói alapjuknál fehérek, a többi részük fekete, míg a karevezők külső zászlói erős bronzzöld fényűek.Roy Brown, John Ferguson, Michael Lawrence, David Lees: Federn, Spuren und Zeichen der Vögel Europas, 3. Auflage, Aula-Verlag, Wiesbaden 2003, , S. 248 A farok aljánál és a könyöknél vörösesbarna rajzolatok találhatók. Egyébként a farok aljának tollazata okker, és a fehér farok végén fekete színezet látható. A párzási időszakban a nemek a csőrnél levő bütyök alapján különböztethetők meg a legkönnyebben, ugyanis ez csak a hímeknél jelenik meg, és nagysága a herék méretétől függ. Ez a költés megkezdésekor visszahúzódik, és a csőr ismét vörösesbarna színezetet vesz fel.
Nyugalmi időben a színek tompábbak, és jobban egymásba folynak. A fej inkább barnásfekete, mint zöldesfekete. Az arcon és a torkon néhány fehér toll jelenik meg, amelyek nagyobb foltot is kirajzolhatnak. A fekete hascsík jelzésszerű, vagy akár teljesen el is tűnik.Hartmut Kolbe: Die Entenvögel der Welt. Ulmer Verlag 1999, , S. 142Einhard Bezzel: BLV Handbuch Vögel, BLV Verlagsgesellschaft, München 1996, , S. 112Rutschke, S. 322 und 323
A legtöbb réceféléhez képest a nemek erősen hasonlóak. A tojó testsúlya kétharmada a hímének, és költési időben kevésbé kontrasztos, mint a hím. Párzási időben a tojók feje is zöldesfeketén fénylik. A vörösesbarna mellszalag és a hasi csík keskenyebb és fakóbb, mint a hímeké. Nyugalmi időben fejük barnább. Egyes tojóknál a csőr alapja fekete.
A lúdformákra emlékeztető mozdulatokkal repül. Rendszerint alacsony magasságot tart. Nagy csapatokban szabálytalan vonalba vagy ívformákba rendeződik. Vonuláskor az átlagsebesség 95 km/h, de kedvező széljárás esetén akár 195 km/h-val is haladhat. Röptében is könnyen felismerhető a fehér szárnyukon megfigyelhető zöld tükörről és kontrasztos tollazatáról.
Vedlés A fiatal madarak vedlése 10 hetes korban kezdődik, és egyszerre cserélődnek a kis tollak és a szárnyfedők. Decemberre a fiatalok is már felnőttkori tollruhát viselnek, esetleg néhány toll kivételével. Ekkorra mind a csőr, mind a láb élénkvörös.
A felnőtteknél költési időben a bütyök visszahúzódik. A csőr színe visszavált sötét vörösesbarnára; a hímeknél már a költési idő kezdetén, a tojóknál később. A nem költő madarak vedlése júniusban kezdődik az apró tollak cseréjével. A költő madaraknál ez egy hónappal később kezdődik. Nem sokkal ezután a szárnyak tollazata cserélődik, így 25-31 napra röpképtelenekké válnak, ami a költő madaraknál nagyjából augusztusra esik. A kis tollak vedlése decemberig tart. Márciusban az ivarérett madaraknak újra megnő a bütykük.
Hangja A nem a hangképző szervekkel keltett hangjai közé tartozik egy repülési hang, ami egy fütyülő zúgás. Az udvarláshoz tartozik egy színlelt tollászkodás, ami közben a csőr a szárnyfedőkön végigcsúszva zörög.
Hangképző szerveikkel is sokféle hangot adnak ki. Költőterületükön nagyon beszédesek. A nemek hangja különböző. A tojó hangja nagyon mély és zengő. Hosszú, orrhangú „gagagaga”-val hívja párját, akár menet vagy repülés közben is. Ezek a „gagaga” hangok gyorsan követik egymást, akár másodpercenként tizenkétszer is elhangozhatnak, trillába is átcsaphatnak. Felszálláskor vagy zavarás után a hívóhang lehet „ak-ak” vagy izgatott „egegeg” is. A hímek hívóhangja ellenben magas, fütyülő „tiju-tiju-tirrr-tiju”, és nem hangzik messzire. A talajon vagy repülés közben is kiadhatja a hím. Itt a „tirrr” egy lágy trilla, a hívás többi része lassú és hangsúlyos, vagy gyorsan és emelkedően is elhangozhat.Hans-Heiner Bergmann; Hans-Wolfgang Helb; Sabine Baumann; Die Stimmen der Vögel Europas – 474 Vogelporträt mit 914 Rufen und Gesängen auf 2.200 Sonogrammen, Aula-Verlag, Wiesbaden 2008, ; S. 73. Für die lautmalerische Umschreibung der Stimmen ist diese Quelle verwendet worden. Különösen gyakran hallható udvarlás közben, amikor a tojót ezekkel a hangokkal kergeti.
Táplálkozása thumb|Táplálékot kereső bütykös ásólúd Túlnyomórészt állatokkal táplálkozik, tápláléka rákokból, kagylókból, csigákból áll. A puhatestűeket, rákokat, csigákat és más gerincteleneket a sekély vízben, a puha iszap- és homokaljzatból szűri ki. A fiatalok sáskákat is fognak. Kiegészítő táplálékként a moszatokat és a sós mocsarak növényeinek hajtásait is elfogyasztja. Németországban a szívkagyló (Cardium edule) a fő tápláléka, míg a brit partokon leginkább a Hydrobia ulvae csigát fogyasztja. Délkelet-Európa és Szibéria sóstavaiban a sórák (Artemia salina) játszik fontos szerepet.Janet Kear (Hrsg): Ducks, Geese and Swans. Oxford University Press, 2005, , S. 422Rutschke, S. 324Gooders und Boyer, S. 19
Táplálékkeresése az árapályhoz alkalmazkodik. Apálykor esznek, és a dagály idejére visszatérnek a homokra. Az éjszakai apályt is kihasználják, télen akár napi 14 órán át is táplálékot kereshetnek.