Gnojnica település Bosznia-Hercegovinában, Lukavac községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 19, közúton 26 km-re nyugat-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 14 km-re északnyugatra, a Ratiš-hegység lejtőin, valamint a Spreča északi partján húzódó Gnojicai-mezőn, 180-350 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/doboj_15/tuzla_11/dob_15.html Topografska karta Doboj 425-4-4 Főbb településrészei: Šabići, Hanići, Centar, Polje, Loparići, Žabari és Zasjeke.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 800 mm.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb42Bosnyák29792642Horvát12Jugoszláv550Egyéb5489Összesen30932735
Története Középkor A Gnojnica név szláv eredetű. A „gnoj” szó jelentése trágya, termékenyítő anyag, amelyből a gnojnica szó trágyázott, termékeny földet vagy trágyaléhez kapcsolódó helyet jelent. Gnojnica a Ratiš-hegység lábánál található egyik legősibb település. Ez a középkori eredetű falu magában foglalta a mai szomszédos falvak, Kruševica és Berkovica területét is. A mai Gnojnica területe a középkor elején a Boszniai Bánság északi peremvidékéhez tartozott. A vidéket szláv földműves közösségek lakták, amelyek folyóvölgyekben telepedtek meg. A termékeny talaj és a vízfolyások kedveztek a gabonatermesztésnek és az állattartásnak. A település közelében haladtak azok az utak, amelyek a Boszna folyó völgyét kötötték össze a Száva mentével, valamint Tuzla (a középkori sólepárló központ) felé vezettek.
A 15. század végi oszmán hódítás előtt a hasonló falvak korai demográfiai összetétele a kis, rokonságon alapuló, 50–200 lakosú közösségek regionális mintáit követte, elsősorban szláv parasztok, akik önellátó mezőgazdasággal foglalkoztak, és a Boszniai Királyság decentralizált feudális struktúrája alatt a helyi nemességhez kötődtek.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1463-ban foglalta el Bosznia területét és ezt a vidéket a Zvorniki szandzsákhoz csatolta. A 16. század elejéről származó legkorábbi oszmán defterek (adónyilvántartások) a Smolućai „náhije” (közigazgatási körzet) létezését írják le ezen a területen, amelynek települései között 1528-tól Gnojnicát is megemlítik. Az 1533-as oszmán összeírásban (defter) a Smolućai náhije központja és a vlach kenéz székhelye Gnojnica volt, amely egyik jelentős településeként szerepelt. Az adóösszeírás ekkor 12 muszlim háztartást, 7 nőtlen muzulmánt, valamint 34 keresztény háztartást mutatott ki it. Az ebben az összeírásban szereplő keresztény lakosság vagyoni helyzetét tekintve négy „baština” (örökletes birtok) található a faluban. Egy özvegyasszony is él a településen. A keresztény lakosság demográfiai összetételét egy „primićur” (elöljáró) egészíti ki. Az összeírás szerint a falu teljes jövedelme 3249 akcse, amely a zvorniki szandzsákbégi „hass” (hűbérbirtok) részét képezi. Az 1533-as és az 1548-as összeírás közötti időszakban Gnojnica (Gnjojnica) falu lakossága növekedett, és elérte az 51 háztartást (szemben az 1533-as 46-tal). Megindult az iszlámra való áttérés folyamata is; a muszlim háztartások száma nőtt (12-ről 20-ra), míg a keresztény háztartásoké csökkent (34-ről 26-ra). A faluban egy primićur és négy „džindija”-háztartás volt található. A primićur Mehmed fia, Bajazid volt. A falu jövedelme 8891 akcsét tett ki, amely elsősorban búzából és szőlőültetvényekből származott. A faluhoz tartozott egy „mezra” (szántóföld) – Bočakić –, amelyet a falu lakói műveltek, valamint egy „zemin” (földbirtok) – Nikola Vukojé –, amely a džindija Murad birtokában állt. Az 1548-as összeírás szerint a faluban hét szőlőültetvény volt és öt malom is működött. A névsorban elsőként szereplő személyek: Radun fia Iskender, Husejn fia Nasuh és Desničić fia Ahmed.
A falu gazdasága a korszakban elsősorban önellátó mezőgazdaságra épült. lakosság a szpáhi birtokrendszerben művelte a földet. A parasztok a termés meghatározott részét adóként fizették be, valamint egyéb pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokkal tartoztak. A 16–17. század során fokozatosan megjelent, és részben helyi áttérések, részben betelepülések következtében növekedett a muszlim lakosság aránya. A 19. század végén már csak muszlimok éltek a településen.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnjai járáshoz és Gnojnica községhez tartozó településnek 151 háztartása és 584 muszlim lakosa lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Gnojnica községhez tartozó településen 162 háztartást és 841 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 122. o.
Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A földeket fokozatosan felmérték és telekkönyvezték. Javult a közlekedés, így a falusi gazdák könnyebben érték el a piacokat. A lakosság továbbra is főként földművelésből és állattartásból élt.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően Gnojnica is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A közeli Lukavac szódagyára és más ipari üzemek egyre több falubelinek biztosítottak kereseti lehetőséget, így sok család részben mezőgazdaságból, részben gyári munkából élt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. A második világháború során Lukavac térségét kétszer is felszabadították a fasiszta megszállók alól. Az első felszabadításra 1943. szeptember 30-án, a másodikra és egyben véglegesre pedig 1944. szeptember 13-án került sor.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Kiépült a villamosenergia- és úthálózat, javult az oktatás és az egészségügyi ellátás, sok lakos dolgozott a lukavaci szódagyárban, cementgyárban vagy a tuzlai bányákban, de továbbra is fontos maradt a mezőgazdaság.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. Gnojnica a frontvonalak közelében feküdt, ezért a település lakosságát is súlyosan érintette a háború. Sokan harcoltak a boszniai kormányhadsereg soraiban.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Bosznia-hercegovinai Föderáció entitás és Tuzla kanton részévé vált.
Gazdaság Gnojnica régen hagyományosan mezőgazdaságon alapuló település volt, az 1950-es évektől azonban jelentős változás következett be. A közeli Lukavac Bosznia egyik fontos ipari központjává vált, ahol szóda-, cement- és kokszgyár működött. Emiatt Gnojnica lakóinak nagy része ingázó munkás lett: nappal a gyárakban vagy a közeli bányákban dolgozott, miközben otthon továbbra is fenntartotta családi gazdaságát. Napjainkban Gnojnica elsősorban vidéki, mezőgazdasági jellegű település, ahol a kis családi gazdaságok dominálnak. Az utóbbi években infrastrukturális fejlesztések is történtek a településen, ami a helyi életkörülmények javítását szolgálja.
Infrastruktúra Kezdetben földutak kötötték össze a falut a szomszédos településekkel. Az 1960–1980-as években a főbb bekötőutakat fokozatosan burkolták, ami megkönnyítette a közlekedést Lukavac és Tuzla felé. Ma a település szinte teljes területe aszfaltozott helyi úthálózattal rendelkezik. Az elmúlt években több bekötőutat felújítottak, vízelvezető árkokat építettek és új útszakaszokat aszfaltoztak. Gnojnica a Lukavac városkörnyéki települések közül az egyik legtöbbet fejlesztett közvilágítási hálózattal rendelkezik. 2020 óta több utcában LED-es világítást építettek ki. Hosszú ideig kutakból és forrásokból biztosították a vizet. A vezetékes vízhálózat csak fokozatosan épült ki, és még napjainkban is fejlesztik. A kulturház építése a rendelővel párhuzamosan folyik, ami a közösségi élet fontos központja lesz.
Oktatás Az iskola építését 1966-ban kezdték meg, a tanítás pedig 1967. november 23-án indult. Kezdetben a dobošnicai iskola tagintézményeként működött, majd 1996. július 2-án önálló közoktatási intézménnyé vált. A bosznia-hercegovinai oktatási rendszerhez igazodva kilencéves általános képzést nyújt. Az iskola vonzáskörzetéhez két kihelyezett tagiskola is tartozik: Berkovica és Kruševica.
Kultúra Jelenleg épül egy új kulturális ház (Dom kulture), amely rendezvényeknek, előadásoknak, civil szervezeteknek és ifjúsági programoknak ad majd otthont. Az építkezés az egészségügyi rendelővel párhuzamosan zajlik, és a település egyik legfontosabb fejlesztése.
Sport NK Mladost Gnojnica (labdarúgóklub) ŠK Mladost-Imel Gnojnica (sakk-klub)
Nevezetességei