Huskići település Bosznia-Hercegovinában, Lukavac községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 10, közúton 17 km-re nyugat-északnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 4 km-re északra, a Majevica-hegység lejtőin a Lukavački-patak völgye felett, 230–300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/doboj_15/tuzla_11/tuzla_11.html Topografska karta Doboj 426-3-3
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 800 mm.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb44Bosnyák12231230Horvát43Jugoszláv470Egyéb1697Összesen12941334
Története Középkor A falu területe a középkor elején a Boszniai Bánság északi peremvidékéhez tartozott. A vidéket szláv földműves közösségek lakták, amelyek folyóvölgyekben telepedtek meg. A termékeny talaj és a vízfolyások kedveztek a gabonatermesztésnek és az állattartásnak. A település közelében haladtak azok az utak, amelyek a Boszna-folyó völgyét kötötték össze a Száva mentével, valamint Tuzla (a középkori sólepárló központ) felé vezettek.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1463-ban foglalta el Bosznia területét és ezt a vidéket a Zvorniki szandzsákhoz csatolta. A település neve valószínűleg egy Husko nevű személytől származik. A délszláv nyelvekben az -ići végződés gyakran azt jelenti, hogy „valakinek a leszármazottai” vagy „egy család települése”. A Husko név a Husein becézett alakja, így a Huskići eredeti jelentése nagyjából „Husko utódai” vagy „Husko családjának települése” lehet. Az oszmán uralom idején terjedtek el a muszlim személynevekből képzett család- és településnevek, így a Huskići név kialakulása is valószínűleg erre az időszakra tehető.
A falu gazdasága a korszakban elsősorban önellátó mezőgazdaságra épült. A lakosság a szpáhi birtokrendszerben művelte a földet. A parasztok a termés meghatározott részét adóként fizették be, valamint egyéb pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokkal tartoztak. A 16–17. század során fokozatosan megjelent, és részben helyi áttérések, részben betelepülések következtében növekedett a muszlim lakosság aránya. A 19. század végén már csak muszlimok éltek a településen.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. A közeli Lukavacban vegyipar és vasúti infrastruktúra épült ki, ami később a szénvagyon hasznosításának is kedvezett.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően Huskići is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A közeli Lukavac szódagyára és más ipari üzemek egyre több falubelinek biztosítottak kereseti lehetőséget, így sok család részben mezőgazdaságból, részben gyári munkából élt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. A második világháború során Lukavac térségét kétszer is felszabadították a fasiszta megszállók alól. Az első felszabadításra 1943. szeptember 30-án, a másodikra és egyben véglegesre pedig 1944. szeptember 13-án került sor.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Kiépült a villamosenergia- és úthálózat, javult az oktatás és az egészségügyi ellátás, sok lakos dolgozott a lukavaci szódagyárban, cementgyárban vagy a környékbeli bányákban, de továbbra is fontos maradt a mezőgazdaság. Az 1970-es évek végén a település jelentős részét talajsüllyedés érintette. A süllyedést a környék bányászati tevékenysége okozta, ezért a lakosság egy részét biztonságosabb területre költöztették. A régi vallási épületek sem maradhattak eredeti helyükön.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A háború kezdetén a térség a Lukavac környéki védelmi övezet része lett, amely a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadserege Második Hadtestének ellenőrzése alatt állt. A térség stratégiai jelentőségű volt Tuzla és Lukavac védelme szempontjából. A közeli Lukavacban 1992-ben megalakult a 117. hegyi dandár, majd 1993-ban a 212. bosnyák dandár. Ezekben a környező falvak – köztük Huskići – lakói is szolgáltak. A dandárok a háború végéig a térség fő védelmi erői voltak. A település közvetlenül nem volt olyan nagy csaták helyszíne, mint Ozren vagy Majevica, de a front közelsége miatt rendszeresen érte a környéket tüzérségi támadás, és a lakosság életét a hadiállapot határozta meg.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Bosznia-hercegovinai Föderáció entitás és Tuzla kanton részévé vált.
Gazdaság Huskići gazdasága hagyományosan mezőgazdasági jellegű, de ma már a lakosság jelentős része a közeli iparvárosokban dolgozik, elsősorban Lukavacban és Tuzlában. A faluban működnek bejegyzett mezőgazdasági vállalkozások és családi gazdaságok, amelyek állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkoznak.
Infrastruktúra A falut aszfaltozott helyi utak kötik össze Lukavaccal, valamint a Tuzla–Doboj térséggel. Az elmúlt években több útszakaszt felújítottak és újraaszfaltoztak.
Oktatás Huskićiben működik egy négyosztályos tagiskola (PŠ Huskići), amely a lukavaci központi általános iskola része. Az ötödik osztálytól a tanulók Lukavacon folytatják tanulmányaikat. Kezdetben a vallásoktatás (mekteb) a vakufház földszintjén folyt. Később külön mektebépületet emeltek a mecset mellé, így a gyermekek hitoktatása önálló épületben történhetett.
Kultúra A településen mecset működik, amely a helyi bosnyák közösség vallási és közösségi életének központja. A jelenlegi mecsetet az 1980-as évek elején építették az új településrészen.
Sport FK Jedinstvo Huskići labdarúgóklub
Jegyzetek
További információk Lukavac város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései