A laoni Notre-Dame-székesegyház () egy római katolikus templom, amely a franciaországi Laon városában található. A 12. és 13. században épült, és a kora gótikus építészet egyik legjelentősebb, stílusában legegységesebb példája. A templom építésétől egészen 1802-ig a Laoni egyházmegye székesegyháza volt, 1840 óta pedig műemlék.
Története
Korai története A Laoni egyházmegyét Szent Remigius reimsi érsek alapította az 5. század végén. Feltehetően nem sokkal ezután épült fel az első templom is. Laon hamarosan a Frank Birodalom egyik legfontosabb városává vált.
Egy későbbi, a 10. vagy 11. századból származó templomot 1112. április 25-én, a húsvéti felkelés során felgyújtottak. Laon kereskedői és polgársága községi oklevelet szerzett magának, amelyet Gaudry püspök hamarosan visszavont. A község fellázadt, és meggyilkolta a püspököt. A püspöki palotát felgyújtották; a tűz hamarosan átterjedt a székesegyházra is. Ezt követően a paraszti lakosság kihasználta az alkalmat, és kifosztotta a várost. A felkelés után három hónappal a laoni papság tagjai a püspökséghez tartozó ereklyékkel körutazást tettek Franciaországban és Angliában. A körutazásból befolyt pénzből újjáépítették a templomot, amelyet 1114. augusztus 20-án Barthélemy de Jur vezetésével szenteltek fel.
Ahogy azonban Laon lakossága növekedett, hamar kiderült, hogy egy nagyobb székesegyházra van szükség. Laon gazdasága virágzott, és Laoni Anzelm teológiai és exegetikai iskolája Európa egyik legelismertebb intézményévé vált. Ezen felül 1130-ban újra életbe léptették Laon városi oklevelét. Az 1150-es évek végére Gautier de Mortagne vezetésével megkezdődött a mai székesegyház építése; az építkezés lényegében 1230-ra fejeződött be.
A jelenlegi székesegyház építése A mai laoni székesegyház a 12. és a 13. század elejéről származik, és az Észak-Franciaországban kialakult gótikus stílus egyik korai példája. Építése fél évszázaddal a gótikus stílus kialakulásának kiindulópontját jelentő Saint-Denis-székesegyház felépítése után kezdődött. A laoni katedrális építése körülbelül 1160 és 1170 között a kórussal és a két kereszthajó egyes részeivel indult. 1180-ra elkészültek a kereszthajók, és felépült a főhajó keleti része. Az építkezés következő szakaszában, amely a század végéig tartott, befejeződött a hajó és a hatalmas nyugati homlokzat nagy része. Röviddel ezután a hajó déli oldalához építették a keresztelőkápolnát, a kerengőt és a káptalantermet. Ezt követően, egy helyi kőbánya 1205-ben történt adományozásának ösztönzésére, az eredeti kórust lebontották, és 1220-ra felépült a jelenlegi, nagyobb kórus. Röviddel ezután a kórus és a kereszthajók találkozásánál megépült a kincstár és a sekrestye, valamint egy nagy kápolna, amely a kórus délkeleti végétől nyúlik ki. Az évszázad folyamán további kápolnákat építettek a hajó és a kórus oldalfolyosóinak mellé. Végül a 14. század elején átalakították a déli kereszthajó homlokzatát, amelynek eredményeként kialakultak a mai ikerajtók és a csipkeablak.
A püspökség feloszlatásától napjainkig Laon a francia forradalom idején elvesztette püspökségi státuszát. Az 1802-es konkordátumot követően az épület a Soissons-i egyházmegye alá tartozó plébániatemplomként működött tovább.
Az épületet a 19. század folyamán jelentősen átalakították. A torony alapjait kőműves szerkezettel újjáépítették, hogy megakadályozzák azok összeomlását. A hajóhoz és a kereszthajókhoz kapcsolódó repülő támaszokat úgy alakították át, hogy azok illeszkedjenek a kórust megerősítő támaszokhoz. A katedrális homlokzatának díszes, de szerkezetileg mesterséges felső részét, amelynek keletkezési ideje ismeretlen, eltávolították; helyére balusztrádot és a jelenlegi Szűz Mária és a Gyermek szobrát állították. A nyugati bejárati portálok közötti falakat korábban áttörő nyitott ajtónyílásokat befalazták. Legszembetűnőbb változásként a nyugati homlokzat középkori szobrászati díszítéseinek nagy részét jelentősen átalakították.
Ekkorra már repedések jelentek meg a hajó nyugati végének felső falain. A probléma enyhítésére egy alacsony boltívet építettek, amely a bejárati portálok közelében keresztezte a hajót. 1899-ben a hajó nyugati végében a tornyok között egy fafelépítményt alakítottak ki a jelenlegi orgona beépítéséhez, míg az eredeti alacsony szerkezeti boltív a pódium keleti támaszává vált. Ez a z átalakítás napjainkig vitatott, mivel az orgonacsövek jelenleg eltakarják a nyugati alsó ablakokat és a rózsaablak felét. A régebbi és jóval kisebb kőből készült orgonapódium azonban még mindig fennmaradt a jelenlegi faépítmény alatt.
Bár a székesegyház a francia forradalom és az 1870-es porosz–francia háború során némi károsodást szenvedett, mindkét világháborút sértetlenül vészelte át.
Jegyzetek
Irodalom
Fordítás
Kategória:Franciaország gótikus vallási építményei Kategória:Franciaország katolikus templomai, kolostorai