A XII-es faktor, más néven Hageman-faktor a véralvadásban érintett plazmafehérje. A XIIa faktor zimogénalakja (), mely szerin-endopeptidáz. Emberben az F12 gén kódolja. Genetika Az F12 gén az 5. kromoszóma q karjának végén található (5q33-qter). Szerkezet A humán XII-es faktor 596 aminosavból áll, és 2 láncból áll – a nehéz lánc 353, a könnyű lánc 243 aminosavat tartalmaz –, melyeket diszulfidkötések tartanak össze. Molekulatömege 80 kDa. A nehéz lánc 2 fibronektintípusú domént (I-es és II-es típusú), 2 EGF-domént, 1 kringle-domént és 1 prolingazdag szakaszt, a könnyű lánc része a proteázdomén. A XII-es faktor a 353. és 354. argininen is bontható, utóbbi a könnyű láncot felszabadítja, és β-FXIIa-t ad.
Az FnI–EGF tandemdomén szerkezete röntgenkrisztallográfia révén ismert. A XII-es faktor könnyű láncának kötetlen (β-FXII) és inhibitorhoz kötött (β-FXIIa) állapota egyaránt ismert. Funkció bélyegkép|400px|A koagulációs kaszkád. A XII-es faktor (FXII, Hageman-faktor) 80 kDa-os plazma-glikoprotein; és a koagulációs kaszkád része. A XI-es faktort és a prekallikreint aktiválja in vitro. A FXII-t negatív töltésű felületek, például üveg FXIIa-vá aktiválják, elindítva a belső utat. Ezenkívül az aktivált részlegestromboplasztin-idő (aPTT) diagnosztikai koagulációs assay-iben is szerepet játszik.
A FXII-t a polianionok kötése aktiválja in vivo (kontaktaktiváció). Több polimer – például a kaolin és az üveg – nem fiziológiás FXII-aktivátorok. Az aktivált trombociták szervetlen polifoszfátokat szabadítanak fel, melyek aktiválják a FXII-t, elindítva a belső utat, és hozzájárulva a fibrinképződéshez és a trombuskeletkezéshez. A polifoszfátok gyorsítják továbbá a XI-es faktor trombinindukált aktiválását.
A polifoszfát kalciumgazdag nanorészecskéket alkot in vivo, melyek felhalmozódva a trombocitákon a FXII-t aktiválják. A polifoszfát-szabályzás nem teljesen ismert, de az XPR1 foszfátexporter fontos szabályzó. Ennek célzása növeli a polifoszfátszintet, gyorsítva a trombózist egérmodellekben.
A FXII hemosztázis alatt trombózisban játszott szerepe miatt fontos célpont antikoagulánsok fejlesztésében. Klinikai kísérletekben szerepeltek FXII-inhibitorok. Klinikai jelentőség
A XII-esfaktor-deficiencia ritka autoszomális recesszív rendellenesség. A legtöbb véralvadásifaktor-deficienciával ellentétben tünetmentes, és nem okoz vérzést. A XII-es faktorral nem rendelkező egerek azonban kevésbé hajlamosak trombózisra. A fehérje a vérrögképződés későbbi szakaszában lehet érintett, nem az érfalkárosodás kezdeti gátlásában.
A XII-es faktor azonban fontos a vérrögképződésben a parciális tromboplasztinidő in vitro mérése során, mivel ezek jelentősen hosszabbak XII-esfaktor-deficienciában, akár hosszabbak, mint XI-esfaktor-deficiencia, haemophilia A vagy B esetén. Ezért a XII-esfaktor-deficiencia terén a fő kérdés a felesleges tesztelés, a késői kezelés, az aggodalom stb., melyeket az abnormális laboratóriumi eredmények okozhatnak. Ezek mindegyike, beleértve az öröklődésmódot, más kontaktfaktorok esetén – például a prekallikrein vagy a kininogén esetén is – fennáll.
A XII-es faktor többlete a vénás trombózis magasabb kockázatát okozhatja a XII-es faktor plazminogén plazminná való átalakítását katalizáló képessége miatt.
A XII-es faktort az endotoxinok, különösen a lipid A is aktiválják. Ezenkívül egérmodellek alapján a FXII sclerosis multiplexben is szerepet játszhat.
Történet A XII-es faktort 1955-ben fedezték fel egy preoperatív mintavétel során, amikor a 37 éves John Hageman véréről kimutatták, hogy a normálisnál hosszabb idő alatt alvad meg, bár nem jelentkezett nála haemorrhagia.. Hagemant ezután Oscar Ratnoff hematológus vizsgálta, aki kimutatta, hogy Hageman egy korábban azonosítatlan véralvadási faktorral nem rendelkezett. Ratnoff később kimutatta, hogy e faktor deficienciája autoszomális recesszív, miután több rokont is vizsgált, akiknél megtalálható volt e deficiencia. Ennek ellenére Hageman foglalkozási baleset miatti 1968-as halálához tüdőembólia járult hozzá. Azóta eset- és klinikai tanulmányok összefüggést mutattak ki a XII-esfaktor-deficiencia és a trombózis közt. A máj expresszálja a XII-es faktort.
A kaolinitalapú termékek, melyeket elsősorban hadi orvoslásban használnak erős traumák (például lőtt vagy szúrt sebek) kezelésére és más, gyakran vérzéssel járó sérülések (például robbanásos sérülés) esetén, hogy növelje a vérveszteség és a halál közti időt. Ennek célja a magasabb szintű orvosi kezelés a halál előtt. E termékek kaolinitalapú bevonatát a gyártó helyezi fel csomagolás és forgalmazás előtt az eszközökre, így közvetlenül segíti a véralvadást a XII-es faktor aktiválásával. Ezenkívül a kaolinit aktivitása miatt a XII-es faktor korábban és nagyobb mennyiségben aktiválódik. E bevonatot a hadiorvosok a régebbi poroknál jobbnak tartják, melyeket a sebekre öntöttek, mivel a régebbi por zeolitot használt, mely szintén segíti a koagulációt, mivel a zeolit és a vér közti reakció exoterm, akár annyira, hogy másodfokú égési sérülést okozhat a seb belső felszínén, mely súlyosabb fájdalommal járt, mint az eredeti sérülés (amennyiben a beteg tudatánál volt az alkalmazás idején). Ezt a filmek és televíziós műsorok gyakran mutatják be, ahol a port a sebekre öntik, és a beteg sikít a seben történő belső égési sérülés miatti fájdalomtól. Ez gyakori tévhitet hozott létre, miszerint a gyakran használt véralvadás-segítő termékek továbbra is így segítik a véralvadást (zeolitporral). Azonban a zeolitalapú véralvadás-segítő termékeket már nem használják jelentős mennyiségben a hatászat és a rendőrség se, mivel a kaolinitalapú termékek leváltották, melyek nem okoznak exoterm reakciót, és nem igényelnek kizárólag a seb belső felszínén való alkalmazást. Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
12