III. Péter, melléknevén Mongósz (, „tompa hangú” vagy „rekedtes hangú”), alexandriai pátriárka volt. A monofiziták 477. július 31. és szeptember 4. között tekintették pátriárkájuknak, majd a bizánci hatóságok 482 decemberétől haláláig, 490. október 29-éig ismerték el hivatalosan.

Élete Péter az alexandriai egyház diakónusa és a khalkédóni zsinat határozatainak határozott ellenzője volt. 457-től II. Timóteus kopt pápa monofizita pátriárka egyik munkatársaként működött. Timóteus 477. július 31-én bekövetkezett halála után a monofizita párt még ugyanazon a napon Pétert iktatta be utódjaként. Zénón bizánci császár azonban szeptember 4-én katonai erővel visszahelyezte hivatalába III. Timóteust, akit a monofiziták Basiliskosz uralma alatt 475-ben elűztek. Péternek menekülnie kellett, és ezt követően bujkálni kényszerült.

482. június 28-án Zénón császár és Akakiosz konstantinápolyi pátriárka kihirdette az Henótikont („Egyesítő rendelet”). A dokumentum célja az egyházak közötti egység helyreállítása volt úgy, hogy a khalkédóni zsinat kérdését háttérbe szorította, és lehetővé tette annak eltérő értelmezését. Szalophakiólosz utódja, Talaiai János, a khalkédóni zsinat határozatainak határozott híveként nem volt hajlandó elfogadni az Henótikont, ezért eltávolították hivatalából. Péter ezzel szemben elfogadta és aláírta az egyezményt, így 482 decemberében hivatalosan is Alexandria pátriárkájává nevezték ki. Ezt követően egészen 536-ig valamennyi alexandriai pátriárka a monofizita irányzathoz tartozott. Talaiai János Rómába menekült, ahol III. Félix pápa fogadta. A pápa 484-ben zsinatot hívott össze, amely elítélte az Henótikont, és kiközösítette Akakioszt és Pétert is. Az ezt követő egyházszakadás Róma és Konstantinápoly között mintegy 35 évig tartott. Péter és II. Péter antiochiai pátriárka, akiket a monofizita párt vezetőinek tekintettek, az Henótikont nyíltan úgy értelmezték, mint amely ténylegesen hatályon kívül helyezi a khalkédóni zsinatot. Ennek ellenére elfogadták a bizánci egyházzal való közösséget. A bizánci egyház ugyanakkor továbbra is khalkédóni álláspontot képviselt. A monofiziták radikálisabb csoportjai ezért nem követték vezetőiket; őket aképhaloi („fejetlenek”) néven ismerték.

Péter az alexandriai pogány közösségekkel is konfliktusba került, különösen a város tanárai és diákjai között fennmaradt pogány vallási hagyományok miatt. 485 körül keresztény diákok beszámoltak neki egy Ízisznek szentelt titkos templom létezéséről Kanóposzban. Péter vizsgálatot és üldözést követelt az ügyben. Zachariasz Rhétór, aki az eseményeket Antiochiai Szevérosz élete című művében beszámolja, és saját állítása szerint szemtanúja volt az eseményeknek, azt írja, hogy Entrechiosz prefektus titokban pogány volt, helyettese pedig nyíltan követte a pogány vallást. Zachariasz szerint az eset lehetőséget teremtett Péter számára arra, hogy a keresztényeket maga köré tömörítse. Damaszkiosz Filozófiai történet című művében ezzel szemben azt állítja, hogy Alexandriai Ammoniosz filozófus elárulta pogány társait azzal, hogy felfedte rejtekhelyüket, és szégyenletes megállapodást kötött Péter Mongéval.

Péter haláláig, 490 októberéig pátriárka maradt.

Fordítás

Források Coptic Monument of the Theological Controversy of the End of the Fifth Century. The Correspondence between Archbishop Peter Mongus of Alexandria and Archbishop Acacius of Constantinople. A Critical Edition, Translation from Coptic, Preface and Notes by A. A. Morozov, Corpus of Christian Texts and Researches (The Supplement to the Journal «Bible and Christian Antiquity») 2, Series Coptic Texts and Studies 1, Sergiev Posad 2022, 212 p. (in Russian)

Kapcsolódó szócikkek Kopt pápák listája

Kategória:Kopt ortodox egyház Kategória:Kopt pápák Kategória:490-ben elhunyt személyek