Az agorizmus egy libertariánus és piaci anarchista politikai filozófia, amelyet Samuel Edward Konkin III fogalmazott meg a 20. század végén. A kifejezés a görög agora (αγορά) szóból származik, amely az ókori görög városállamok piacterét és a gyülekezési helyét jelentette.A filozófia végső célja egy olyan társadalom megteremtése, amelyben minden emberi kapcsolat önkéntes alapon, erőszak- és kényszermentesen, a szabad piacon keresztül valósul meg. Az agorizmus sajátossága a forradalmi stratégiájában rejlik: az állam lebontását nem politikai úton, hanem a kontragazdaság (szabályozatlan, adózatlan és illegális, de békés piacok) tudatos fejlesztésével kívánja elérni.
bélyegkép|Anarchoagorista zászló
Története és alapjai Samuel Edward Konkin III először 1974-ben vázolta fel az elméletet, majd 1980-ban jelentette meg főművét, az Új Libertariánus Kiáltványt (New Libertarian Manifesto). Konkinra nagy hatást gyakorolt Murray Rothbard anarchokapitalizmusa, ám elutasította annak politikai módszereit.Míg a hagyományos libertariánusok és anarchokapitalisták gyakran támogatják a politikai pártokban való részvételt (pl. az amerikai Libertariánus Pártot) vagy a meglévő jogrendszeren belüli reformokat, az agoristák ezt károsnak és kontraproduktívnak tartják. Nézetük szerint a politikai részvétel legitimálja az állam létezését.
A kontragazdaság
A kontragazdaság az agorizmus központi gyakorlati eszköze. Konkin meghatározása szerint ide tartozik minden olyan békés emberi tevékenység, amelyet az állam tilt, szabályoz vagy megadóztat. Az agorista stratégia szerint a kontragazdaság fokozatos növekedésével a legális gazdaság (és ezzel együtt az állam adóbázisa) zsugorodik, amíg az állam végül fenntarthatatlanná válik és összeomlik.
A kontragazdaság két fő kategóriára oszlik: Szürke piac: Olyan javak és szolgáltatások kereskedelme, amelyek önmagukban legálisak, de a tranzakció az állami szabályozások megkerülésével (például engedély nélkül, készpénzes feketemunkaként vagy adóbevallás nélkül) történik. Fekete piac: Olyan tevékenységek és termékek cseréje, amelyeket az állam törvényileg tilt, de nem sértenek másokat (példából az engedély nélküli fegyvertartás, a tiltott szerek kereskedelme vagy a cenzúrázott irodalom terjesztése). Az agorizmus élesen elhatárolódik a valódi bűncselekményektől (például gyilkosság, rablás, csalás), mivel azok sértik az önkéntesség elvét. Ezeket nem tekinti a kontragazdaság részének. Osztályelmélet
Az agorizmus sajátos osztályszerkezetet állít fel, amely eltér a marxista és a hagyományos kapitalista modellektől is. A társadalmat az államhoz való viszony alapján osztja fel: Agoristák (vállalkozók és termelők): Azok a piaci szereplők, akik valós értéket állítanak elő, és tevékenységüket igyekeznek az államon kívül, a kontragazdaságban végezni. Ők a társadalom produktív rétege. Állami kapitalisták: Azok a nagytőkések és vállalatok, akik profitjukat nem tiszta piaci versenyben, hanem állami privilégiumok, támogatások, monopóliumok és lobbitevékenység révén szerzik. Az agorizmus őket az elnyomó rendszer részének tekinti. Állami paraziták: A politikusok, bürokraták, adószedők és a fegyveres testületek tagjai, akik közvetlenül a produktív osztályoktól elvont adókból élnek. Kritika és összehasonlítás más irányzatokkal
Az agorizmust gyakran a baloldali piaci anarchizmus (Left-wing market anarchism) ágának tekintik. Bár elismeri a magántulajdont, elutasítja a „kapitalizmus” kifejezést, mert azt a történelem során kialakult, államilag támogatott vállalati monopóliumokkal (korporatizmus) azonosítja.
A főbb kritikák szerint: A kontragazdaság önmagában képtelen kiváltani a komplex, nehézipari infrastruktúrát (pl. acélgyártás, mikrochipgyártás), amelyek fenntartásához jelenleg elengedhetetlen a legális jogi háttér. Az állam erőszakszervezetei képesek hatékonyan felszámolni a kontragazdasági hálózatokat, mielőtt azok elérnék a kritikus tömeget. Modern újjáéledése A 21. században az agorizmus új lendületet kapott a technológiai fejlődés révén. A decentralizált technológiák, mint a kriptovaluták (különösen az anonim Monero), a titkosított peer-to-peer kommunikációs csatornák (P2P), a sötét web (Dark Web) piacterei, valamint a 3D nyomtatás mind olyan eszközökké váltak, amelyek lehetővé teszik a kontragazdaság működését a fizikai határoktól és állami ellenőrzéstől függetlenül.