Jurij Fjodorovics Orlov (Moszkva, 1924. augusztus 13. – Ithaca, 2020. szeptember 27.) részecskefizikus, emberi jogi aktivista, szovjet disszidens, a Moszkvai Helsinki Csoport alapítója, a szovjet Amnesty International csoport alapító tagja volt. Lelkiismereti elítéltnek nyilvánították, miközben kilenc évet töltött börtönben és belső száműzetésben a helsinki emberi jogi megállapodások ellenőrzése miatt, az Amnesty International lelkiismereti fogolynak nyilvánította, mint a Szovjetunió emberi jogi mozgalmának alapítóját. Száműzetéséből való szabadulása után Orlov kivándorolhatott az Egyesült Államokba, és fizikaprofesszor lett a Cornell Egyetemen.

Korai pályája Jurij Orlov munkáscsaládban született 1924. augusztus 13-án, és egy Moszkva melletti faluban nőtt fel. Szülei Klavdija Petrovna Lebegyeva és Fjodor Pavlovics Orlov voltak. Apja 1933 márciusában meghalt.

1944 és 1946 között Orlov tisztként szolgált a szovjet hadseregben. 1952-ben végzett a Moszkvai Állami Egyetemen, és posztgraduális tanulmányait az Elméleti és Kísérleti Fizikai Intézetben kezdte meg, ahol később fizikusként dolgozott.

1956-ban Orlov majdnem elvesztette tudósi karrierjét az SZKP 20. kongresszusán Hruscsov „A személyi kultuszról és következményeiről” című jelentésének megvitatásáról tartott pártgyűlésen elmondott beszéde miatt. Nyilvánosan „hatalmon lévő gyilkosoknak” nevezte Sztálint és Beriját, és a „szocializmus alapján épülő demokrácia” követelményét hangsúlyozta. 1956-os demokráciapárti beszédéért kizárták a Szovjetunió Kommunista Pártjából, és elbocsátották állásából.

„Mi az élet értelme? Hogy lelked valami szentben élje túl maradványaidat, és elkerülje a pusztulást... Újra átnéztem, összeadtam, kijavítottam és felmértem, amit az elmúlt években tettem, és láttam, hogy ez jó.”(Yuri Orlov, 1980)

Orlov 1958-ban megszerezte a tudományok kandidátusa, 1963-ban pedig a tudományok doktora címet. A részecskegyorsulás szakértője lett. 1968-ban az Örmény Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, miután munkát talált a Jereváni Fizikai Intézetben. 1972-ben visszatért Moszkvába, és a Földmágnesesség Intézetében dolgozott.

Ellenvélemény 1973 szeptemberében, amikor a Pravda közzétette egy ismert akadémikusok csoportjának nyilatkozatát, amelyben elítélték Andrej Szaharov hazaáruló tevékenységét, Orlov úgy döntött, hogy támogatja őt, miközben felidézte az 1930-as évek jól ismert történeteit, amelyekben egyes akadémikusok halálbüntetést követeltek a már letartóztatott személyekre; később ezek közül az akadémikusok közül is néhányat még letartóztattak, míg néhány olyan akadémikus, akit nem tartóztattak le, halálbüntetést követelt rájuk.

Szaharov védelmében Orlov 1973. szeptember 16-án megírta a „Nyílt levél L. I. Brezsnyevnek a Szovjetunió intellektuális elmaradottságának okairól és a leküzdésére tett javaslatokról” című írását, amely földalatti szamizdatokban jelent meg. A nyugati sajtó 1974-ben közölte a levelet, de az orosz sajtóban csak 1991-ben jelent meg. Az 1970-es évek elején Jurij Orlov „Lehetséges-e egy nem totalitárius típusú szocializmus?” című cikke szintén földalatti szamizdatforgalomban jelent meg.

1973-ban elbocsátották, miután alapító tagja lett az első szovjetunióbeli Amnesty International csoportnak.

1976 májusában megszervezte a Moszkvai Helsinki Csoportot, és annak elnöke lett. Andrej Szaharov dicsérte Orlovot, amiért szisztematikusan dokumentálta a Helsinki záróokmány emberi jogi rendelkezéseinek szovjet jogsértéseit. Orlov figyelmen kívül hagyta a Moszkvai Helsinki Csoport feloszlatására vonatkozó parancsot, amikor a KGB közölte vele, hogy a csoport illegális. Jurij Andropov, a KGB vezetője kijelentette: „Így felmerült az igény, hogy Orlov, Ginzburg, a másik helsinki megfigyelő és mások cselekedeteinek egyszer s mindenkorra véget vessenek a hatályos jogszabályok alapján.”

Letartóztatás és tárgyalás 1977. február 10-én Orlovot letartóztatták. 1977 márciusában Orlov cikket publikált letartóztatásáról, melynek címe: „Az út a letartóztatásomhoz”. A zárt tárgyaláson megtagadták tőle a bizonyítékok megvizsgálásának és a tanúk beidézésének jogát.

A tárgyalótermet a hatóságok által kiválasztott mintegy 50 személy töltötte meg, míg Orlov támogatóit és barátait, köztük Andrej Szaharovot, helyhiány miatt nem engedték be. Orlov szónoklatát sokszor félbeszakította a bíró, az ügyész és a nézők, akik „kém” és „áruló” szavakat kiabáltak. Orlov felesége, Irina szerint a tárgyalóteremben tartózkodó ellenséges nézők megtapsolták az ítéletet, és ezt kiabálták: „Többet kellett volna adni neki.”

Orlov a tárgyaláson azzal érvelt, hogy joga van kritizálni a kormányt, és joga van terjeszteni az ilyen kritikákat a Helsinki záróokmány információszabadságra vonatkozó rendelkezései értelmében. Orlov azt is állította, hogy humanitárius, nem pedig felforgató okokból terjesztette az ilyen információkat. 1978. május 15-én Orlovot hét év munkatáborra és öt év belső száműzetésre ítélték a Moszkvai Helsinki Csoporttal végzett munkája miatt.

Tiltakozások Orlov pere miatt Jimmy Carter amerikai elnök aggodalmát fejezte ki az ítélet súlyossága és a tárgyalás titkossága miatt. Henry M. Jackson washingtoni szenátor azt mondta: „Az Orlov-per, valamint a Ginzburg és Saranszkij bebörtönzése drámai esetek” a szovjet jogsértések kapcsán. Az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája hivatalosan tiltakozott Orlov pere ellen.

1978 nyarán 2400 amerikai tudós, köztük a Kaliforniai Egyetem Lawrence Berkeley Laboratóriumának fizikusai létrehozták a Tudósok Szaharovért, Orlovért és Saranszkijért (Scientists for Sakharov, Orlov and Shcharansky; SOS) nevű nemzetközi mozgalmat, amelynek célja a tudósok emberi jogainak előmozdítása és védelme. Az SOS egyik kezdeményezője Andrew Sessler amerikai fizikus volt, elnöke Morris Pripstein professzor volt. A CERN tudósai felszólaltak Orlov „szovjetellenes propaganda terjesztése” miatti bebörtönzése ellen. 43 fizikus mondott le szovjet utakat, tiltakozva bebörtönzése ellen.

Börtönbe zárása és száműzetése

Orlov másfél évig raboskodott a Lefortovo börtönben, majd a 35-ös és 37-es permi táborban. A 37-es permi táborban háromszor éhségsztrájkot folytatott, hogy rávegye a börtönhatóságokat az elkobzott írásai és jegyzetei visszaadására. Két, a táborban írt cikkét csempészték ki és adták ki külföldön. 1983. július 5-én Bruno Kreisky osztrák kancellár levelet küldött Jurij Andropov szovjet főtitkárnak, amelyben kérte szabadon bocsátását Ausztriába, de szándékosan nem adtak neki választ.

A New York-i székhelyű Helsinki Watch közleményt adott ki Orlov egészségi állapotának romlásáról: „Gyakran van neki fejfájása és szédülése egy régi koponyasérülés következtében. Vese- és prosztatagyulladásban, alacsony vérnyomásban, reumatikus fájdalmakban, fogfájásban, álmatlanságban és vitaminhiányban szenved. A munkatáborban az orvosi ellátás rendkívül elégtelen.” Orlov tuberkulózisban szenvedett. Jelentős súlyvesztése lett, és a fogainak nagy részét is elvesztette. Orlov felesége azt mondta, hogy lesoványodottnak tűnik, és hogy „nagyon félti férje egészségét. A hatóságok fokozatosan megölik.”

1984-ben Orlovot Kobjaiba száműzték Szibériába, és megengedték neki, hogy kertes házat vásároljon. 1985. november 14-én George Wald professzor felvetette Orlov ügyét egy Mihail Gorbacsov szovjet vezetővel folytatott beszélgetés során, aki azt válaszolta, hogy nem hallott Orlovról.

Kitoloncolás és amerikai állampolgárság 1986. szeptember 30-án a KGB javaslatot tett Orlov kiutasítására a Szovjetunióból, miután megfosztották szovjet állampolgárságától, és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága jóváhagyta a javaslatot. Orlov szibériai száműzetésből való szabadon bocsátása az amerikai-szovjet megállapodás része volt, amely Nicholas Daniloff újságíró szabadon bocsátását irányozta elő. Orlov száműzetésből való szabadon bocsátása és a Szovjetunióból való kiutasítása reményt keltett a nyugatiakban, hogy a helsinki folyamat végre elkezdhet előrelépést hozni. Jimmy Carter volt amerikai elnök azt mondta: „Ami Orlovot illeti, nagyon örülünk ennek a szerencsés eseménynek. Szeretnénk találkozni vele, ha ellátogat ebbe az országba, de nem tudom, hogy fog-e. Nincs módom ismerni a terveit.”

1986. december 10-én Orlov megkapta a dolláros Carter–Menil Emberi Jogi Díjat. 1987-ben Orlov tudósként és professzorként kezdett dolgozni a Cornell Egyetemen. Orlov 1988/89-ben vendégkutatóként dolgozott az Európai Atomkutatási Szervezetnél (CERN). Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjaként Orlov részecskegyorsítók tervezését, nyalábkölcsönhatás-analízist és kvantummechanikát tanult. Számos kutatási dolgozat, emberi jogi cikkek,; ; ; ; valamint egy önéletrajz, a Dangerous Thoughts ("Veszélyes gondolatok", 1991) szerzője és társszerzője volt.

1990-ben Gorbacsov visszaadta a szovjet állampolgárságot Orlovnak és további 23 prominens száműzöttnek és emigránsnak, akik 1966 és 1988 között elvesztették ezt a jogot. Orlov azt mondta Gorbacsovnak: „Azt mondanám, hogy nagyon nagy hatalom van a kezedben, a KGB, ezért a reformjaidat anélkül kell végrehajtanod, hogy bárkitől félnél. Utána fel kell számolnod a KGB-t, mert ez egy rákos daganat.” 1991. július 18-án Orlov és Elena Bonner nyílt levelet írtak arról, hogy a szovjet hadsereg és a különleges csapatok szisztematikusan deportálnak több ezer örményt Azerbajdzsánból Örményországba.

1993-ban Orlov amerikai állampolgárságot kapott.

1995-ben az Amerikai Fizikai Társaság Nicholson-éremmel tüntette ki humanitárius szolgálatáért. 2005-ben ő lett az első Andrej Szaharov-díjas, amelyet az Amerikai Fizikai Társaság kétévente ítél oda a tudósoknak az emberi jogok előmozdításában végzett kivételes munkájukért. 2020-ban, néhány nappal Orlov halála előtt, az Amerikai Fizikai Társaság neki ítélte a 2021-es Robert R. Wilson-díjat a részecskegyorsítók fizikájában elért eredményekért, tudományos munkájáért és a „tudományos szabadság szellemének megtestesítéséért”.

2004-ben Orlov a következő szavakkal fejezte ki véleményét Oroszországról és Vlagyimir Putyinról: „Oroszország visszafelé repül az időben. Putyin olyan, mint Sztálin, és a bűnözők, a maffia nyelvén beszél.” 2005. március 24-én Orlov levelet írt Putyinnak, amelyben aggodalmát fejezte ki Anna Mihalcsuk, Jurij Szamodurov és Ludmila Vaszilovszkaja büntetőeljárása miatt a Szaharov Múzeum vallási kiállításával kapcsolatos ügyben.

Orlov két dokumentumfilmben vett részt a szovjet ellenzéki mozgalomról: a 2005-ös „A szabadságot választották” (Они выбирали свободу), valamint a 2014-es „Párhuzamok, események, emberek” (Паралле́ли, собы́тия, лю́ди) címűben. Tagja volt a Human Rights Watch ázsiai tanácsadó és az akadémiai szabadsággal foglalkozó bizottságainak, valamint a Global Rights tiszteletbeli 25. évfordulós bizottságának.

Orlov 2020. szeptember 27-én, 96 éves korában hunyt el.The founder of the Moscow Helsinki Group, Yuri Orlov, dies

Jegyzetek

Néhány publikáció

Fordítás

Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Orosz tudósok Kategória:Atomfizikusok Kategória:Emberjogi aktivisták Kategória:A Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai Kategória:Bebörtönzött személyek Kategória:Amerikai fizikusok Kategória:Emlékírók