Marianne Oswald (Sarreguemines, 1901. január 9. – Limeil-Brévannes, 1985. február 25.) francia francia sanzonénekesnő, színésznő. Művésznevét egy általa nagyra becsült karakterről, a boldogtalan Oswaldról vette az Henrik Ibsen Szellemek (Gengangere) című darabjából. Híres volt rekedt hangjáról, erős félig lotaringiai, félig német akcentusáról, valamint arról, hogy viszonzatlan szerelemről, kétségbeesésről, szomorúságról és halálról énekelt. Kurt Weill és Bertolt Brecht dalait énekelte. Barátságban volt Jean Cocteau-val, Jacques Prévert-rel, François Mauriac-kal és Albert Camus-val. Az egyik albumborítójának szövegét Camus írta. Oswald inspirációl jelentett Francis Poulenc és Arthur Honegger számára is.
Pályafutása Marianne Oswald Alice Bloch néven született középosztálybeli zsidó családban a németországi Sarregueminesben, Lotaringiában. Családja Lengyelországból származott. Apja tanár volt, anyja egy szövetboltot vezetett. Tizenhároméves korában Marianne árva maradt, egy müncheni lányiskolában nőtt fel.
Énekesnői karrierjét az 1920-as évek Berlin]]jében kezdte, kezdetben elsősorban Brecht és Weill dalaival. Ismertté vált expresszionista előadásmódjáról és előadásmódjáról, amely ismételten társadalomkritikus témákat feszegetett.
1932 körül Párizsba költözött, és ott is maradt, miután a nácik 1933-ban hatalomra kerültek. Sanzonénekesnőként kabaré- és varietészínpadokon aratott sikert. Számos lemezt vett fel a Columbia Recordsnál. Turnékon vett részt Franciaországban, Svájcban és Belgiumban. Röviddel a háború kitörése előtt, 1939-ben, egy New York-i francia kabaréban lépett fel. 1942-ben John Serry Sr. harmonikással lépett fel a New York-i városházán Carl Sandburg amerikai költő verseinek előadásával.
1947-ben visszatért Franciaországba. Sanzonénekesnőként folytatta pályafutását. 1949-ben fellépett egy szólóhangversenyen a berlini Kurfürstendammban.
Utolsó lemezét 1957-ben vette fel a Philips.
1945-ös amerikai turnéja során megírta gyermekkori emlékiratait, a „One Small Voice”-t. Albert Camus unszolására a könyvet lefordította franciára és visszatért Franciaországba.
1949 és 1958 között Oswald hét filmprodukcióban szerepelt, amelyek közül négyet 1958-ban mutattak be. Ezek közé tartozott A Notre Dame-i toronyőr (1956) és a Montparnasse 19 (1958).
Az 1950-es és 1960-as években fél tucat további forgatókönyvhöz is hozzájárult. Franciaországi rádióprodukciókban is részt vett.
Diszkográfia L'Art de Marianne Oswald: 1932 à 1937, 1991 Kurt Weill à Paris, Assai, 2000
Filmek 1938: Le Petit Chose de Maurice Cloche, km.: Arletty 1949: Les Amants de Vérone d'André Cayatte km.: Frédéric O’Brady 1954: Le Guérisseur de Yves Ciampi, km.: Jean Marais 1956: Notre-Dame de Paris de Jean Delannoy, km.: Gina Lollobrigida 1958: Montparnasse 19 de Jacques Becker, km.: Anouk Aimée 1958: Sans famille d'André Michel, km.: Pierre Brasseur 1959: Anna, la bonne de Claude Jutra (court métrage)
Könyvek Marianne Oswald: Egy halk hang. New York: Whittlesey House, 1945 Marianne Oswald: Ces Hommes de l'Espérance. Une évocation de la résistance anlamande au national-socialisme, 1964
Jegyzetek
Források https://open.spotify.com/artist/7eW9J5itqO7JTUx9HiqPFM https://www.deezer.com/us/artist/82883 https://en.unifrance.org/directories/person/342232/marianne-oswald https://musicbrainz.org/artist/5106faa6-eccd-45fd-8987-a6d6e3f31f4a https://www.youtube.com/playlist?list=PLem_atsCLQYyN3IF6VM7xBVdlzK8IF8w0
Kategória:Francia énekesek Kategória:Francia színésznők Kategória:1901-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek