Raoul Vaneigem (Lessines, 1934. március 21. – Sant Pol de Mar, 2026. július 28.) belga író és forradalmi gondolkodó, aki 1967-ben megjelent The Revolution of Everyday Life (A mindennapi élet forradalma) című könyvéről ismert (eredeti címe franciául: Traité de savoir-vivre à l'usage des jeunes générations).

Élete és pályafutása Vaneigem Lessines-ben (Hainaut tartomány, Belgium) született, és 1952 és 1956 között a Brüsszeli Szabadegyetemen tanult újlatin filológiát.

1961 nyarán Párizsban Guy Debord-dal való találkozása fordulópontot jelentett életében: mindketten központi alakjai lettek a Szituacionista Internacionálénak,A Szituacionista Internacionálé (Internationale situationniste) egy avantgárd művészekből, értelmiségiekből és politikai teoretikusokból álló társadalmi forradalmárok nemzetközi szervezete volt. 1957-es megalakulása óta 1972-es feloszlásáig kiemelkedő szerepet játszott Európában. egy forradalmi és művészeti mozgalomnak, amely a politikai elméletet a détournement kultúrájával ötvözte,A détournement franciául „átirányítást, eltérítést” jelent, egy olyan technika, amelyet az 1950-es években fejlesztett ki a Letterist International avantgárd csoport, és amelyet a Szituacionista Internacionálé 1958-as alapító folyóirata úgy határozott meg, mint „[a] jelenlegi vagy múltbeli művészeti produkciók integrálása egy magasabb rendű miliőbe. hogy leküzdje és meghaladja a munka és a fogyasztás világának elidegenedését. Érzékenységük azonban eltérő volt: a francia polgárságból származó Debord La société du spectacle (A látványosság társadalma) című művében a kapitalizmust a látszat olyan felhalmozódásaként írta le, amely passzivitást kényszerít ki, míg Vaneigem, aki líraibb volt, és Lautréamont és Nietzsche olvasója, a költészet (eredeti értelmében vett alkotás) és az örömök révén a mindennapi élet forradalmát szorgalmazta.

Vaneigem jelszavai gyakran kerültek Párizs falaira az 1968-as májusi felkelések alatt. Leghíresebb könyve, és az is, amely a leghíresebb jelszavakat tartalmazza, Traité de savoir-vivre à l'usage des jeunes générations („Az élet művészetének kézikönyve fiatalabb generációk számára”). Ebben megkérdőjelezte az általa „passzív nihilizmusnak” nevezett jelenséget, a modernizmus abszurditásának passzív elfogadását, amelyet a „konformizmus nyitányának” tekintett.S. Critchley (2004), Very Little... Almost Nothing. p. 13. Pierre Taminiaux akadémikus szerint Vaneigem közvetlen ihletet merített André Breton eredeti, 1920-as évekbeli szürrealizmusából, miközben megpróbált túllépni rajta azáltal, hogy a Trente GlorieusesLes Trente Glorieuses (a harminc dicsőséges év) egy harmincéves gazdasági növekedési időszak volt Franciaországban 1945 és 1975 között, a második világháború végét követően. fogyasztói társadalmának kontextusába helyezte; sőt, később kiadta a Histoire désenvolte du surréalisme (A szürrealizmus alkalmi története) című művét is. Partnerségük 1970-ben egy konfliktus közepette ért véget, és a két férfi soha többé nem látta egymást.

A nothingness.org weboldal szerint: Raoul Vaneigem hangja az egyik legerősebb szituacionista volt. Guy Debord politikai és polemikus stílusával szemben Vaneigem költőibb és lelkesítőbb prózát kínált. A Traité de savoir-vivre à l'usage des jeunes générations, amely ugyanabban az évben jelent meg, mint [Debord] La société du spectacle című műve, segített szélesíteni és kiegyensúlyozni az SI elméleteinek és gyakorlatának bemutatását. Az SI egyik leghosszabb ideje tagjaként és az Internationale Situationniste folyóirat gyakori szerkesztőjeként Vaneigem végül 1970 novemberében kilépett az SI-ből, lemondó levelében a saját és az SI kudarcaira is hivatkozva. Nem sokkal ezután Debord egy jellemzően csípős választ adott ki, amelyben elítélte mind Vaneigemet, mind a Szituacionista Internacionáléval szembeni kritikáját.www.nothingness.org, which also has additional biographical material. See also www.notbored.org.

Miután elhagyta a Szituacionista Internacionálét, Vaneigem egy sor polemikus könyvet írt, amelyekben a szabad és önszabályozó társadalmi rend eszméjét védte. Gyakran használt álneveket, többek között „Ratgeb”, „Julienne de Cherisy”, „Robert Desessarts”, „Jules-François Dupuis”, „Tristan Hannaniel”, „Anne de Launay” és „Michel Thorgal”. Továbbá a szólásszabadságot védte a Rien n'est sacré, tout peut se dire (Semmi sem szent, mindent ki lehet mondani) című művében, és Michel Onfray filozófus neki ajánlotta a Traité d'athéologie (Értekezés az ateológiáról. A metafizika fizikája) című művét.

Vaneigem 2026. július 28-án, 92 éves korában hunyt el Sant Pol de Mar-i otthonában (Katalónia, Spanyolország).

Pozíciók Vaneigem támogatta a Subcomandante Marcos vezette felkelést a mexikói Chiapas régióban az 1990-es évek közepén, majd később a „sárga mellényesek” mozgalmát Franciaországban 2018-ban és 2019-ben, és egy 2019-es Le Monde-nak adott interjúban kijelentette: „A demokrácia az utcán van, nem az urnáknál.”

Részleges bibliográfia Traité de savoir-vivre à l'usage des jeunes générations The Revolution of Everyday Life Le livre des plaisirs, 1979 L'Ile aux delices, egy erotikus regény, 1979 Le mouvement du libre-esprit, 1986 Histoire désinvolte du surréalisme, 1988 Adresse aux vivants sur la mort qui les gouverne et l'opportunité de s'en défaire, 1990 Lettre de Staline à ses enfants enfin réconciliés de l'Est et de l'Ouest, 1992 La résistance au christianisme. Les hérésies des origines au XVIIIe siècle, 1993 Les hérésies, 1994 Avertissement aux écoliers et lycéens, 1995 Nous qui désirons sans fin, 1996 La Paresse, 1996 Notes sans portée, 1997 Dictionnaire de citations pour servir au divertissement et à l'intelligence du temps, 1998 Déclaration des droits de l'être humain. De la souveraineté de la vie comme dépassement des droits de le l'homme, 2001 Pour une internationale du genre humain, 2001 Salut à Rabelais ! Une lecture au présent, 2003 Rien n'est sacré, tout peut se dire. Réflexions sur la liberté d'expression, 2003 Le Chevalier, la Dame, le Diable et la Mort, 2003 Modestes propositions aux grévistes, 2004 Journal imaginaire, 2005

Irodalom Pol Charles, Vaneigem l'insatiable, L'Age d'Homme, Lausanne, Suisse, 2002, Grégory Lambrette, Raoul Vaneigem, St-Georges d'Oléron-Bruxelles, Editions Libertaires/Editions d'Alternative Libertaire, coll. Graine d'ananar, 2002 Laurent Six, Raoul Vaneigem. L'éloge de la vie affinée, Avin, Luce Wilquin, coll. L'Oeuvre en Lumière, 2004 Christian Adam, « Oublier Vaneigem » (pp. 5–83), in Résignez-vous !, Edilivre, Paris, 2015 (very critical pamphlet against Vaneigem's optimism).

Jegyzetek

Fordítás

További információk Angol és francia szövegek a nothingness.org könyvtárban Vaneigem archívum a Libcom.org oldalon

Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2026-ban elhunyt személyek Kategória:Belga költők, írók Kategória:Filozófusok Kategória:Vallonok