Marie Dubas (Párizs, 1894. szeptember 3. – Párizs, 1972. február 21.) francia énekesnő, szinésznő.
Élete
A lengyel származású Isaac Dubas gumiipari munkás és zsidó családból származó Pauline Muschkat lánya, a fiatal Anna Marie 1908-ban debütált a Théâtre de Grenelle-ben alig 14 évesen. Opera- és operettkarrierre vágyva egyidejűleg tánc-, ének- és színészetórákat vett a Conservatoire d'art dramatique-ban. Egyre nagyobb sikereket ért el, és számos népszerű operettben kapott vezető szerepet. Szerepelt például Lehár Ferenc egyik operettjében is.
Reynaldo Hanh írta neki a fiatal főszerepet a „Le temps d’aimer” című zenés vígjátékában, ahol Jeanne Cheirel oldalán játszott a Théâtre de la Michodière-ben 1926 novemberében.
Ekkor harminckét éves volt. Egy hangszálsérülés miatt kénytelen volt visszaadni egy szerepet. Úgy gondolta, hogy végleg elveszett az operett számára. A depresszió hatalmába kerítette, és egy ideig botladozott, mígnem példaképe, Yvette Guilbert hatására megváltozott. Guilberthez hasonlóan meggyőződve arról, hogy a humor és az irónia a legmélyebb problémák kifejezésére is alkalmas. Elkezdett turnézni a Montmartre éjszakai klubjaiban egy új repertoárral. Ebben a sanzon számos formát ölthetett: vígjáték, pantomim, drámai realizmus, monológok, folklór, klasszikus dallamok vagy gyermekdalok.
Pierre Wolff, aki a dalok történetéről tartott előadásokat, azt javasolta neki, hogy népdalok előadásával illusztrálja azokat. 1927. szeptember 23-án indította újra karrierjét az Olympia színházában.
Néhány hónapon belül a varietéházak egyik királynőjévé vált. 1932-ben úttörő szerepet játszott a „recital” formátumban (két óra a színpadon, mikrofon nélkül). Ő volt az első énekesnő, aki egyedül lépett fel két órán át. Maurice Chevalier ugyanezt megtette – de csak 1946-ban! Fő fellépő volt a Casino de Paris-ban és a Bobino-ban is. Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre rendszeresen látogatták előadásait.
Leghíresebb dala a „Mon légionnaire”, amelyet 1936-ban vett fel. Népszerűsége és hírneve, amely a legrangosabb kaszinókban való fellépésekhez vezetett, lehetővé tette számára, hogy 1939-ben turnézzon az Egyesült Államokban.
Bár egy hivatásos pilóta felesége volt, a megszállás alatt zsidó származása miatt Lausanne-ba kényszerült és a háború végéig ott is maradt. Hazatérése után megtudta, hogy a nővérét kivégezték, unokaöccsét pedig koncentrációs táborba küldték.
1946. márciusában diadalmasan tért vissza a Théâtre de l’Étoile-ban. Felváltva szerepelt színházban és varietében is. 1950-ben a Théâtre Antoine-ban Bernard Blier-vel a „Le Petit Café” című darabban. Kanadai, franciaországi és észak-afrikai turnék után 1958. májusában Parkinson-kórja miatt kénytelen volt nyugdíjba vonulni.
Filmek
Színház
1923: L'Amour masqué de Sacha Guitry, André Messager, théâtre Édouard VII 1926: Le Temps d'aimer, opérette de Henri Duvernois et Pierre Wolff, Hugues Delorme, Reynaldo Hahn, théâtre de la Michodière 1947: La Main de ma sœur de René Sarvil, théâtre de l'Ambigu 1949: Le Petit Café de Tristan Bernard, Yves Mirande, théâtre Antoine 1950: Drôle de monde, revue d'actualité de Max Régnier, théâtre de la Porte-Saint-Martin
Jegyzetek
Források
https://patkayharvey.wordpress.com/2016/06/02/marie-dubas-1894-1972/ https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b532610647/ https://www.musicme.com/#/Marie-Dubas/ https://www.youtube.com/watch?v=oxLAMaLiDf4
Kategória:Francia énekesek Kategória:Francia színésznők Kategória:1894-ben született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek