Az SMS Kaiserin a Császári Haditengerészet egyik dreadnought-mintájú csatahajója volt az első világháborúban. A Kaiser-osztályú csatahajót 1910 és 1913 között építették meg Kielben. Testvérhajói a Kaiser, a Friedrich der Große, a König Albert, és a Prinzregent Luitpold voltak. A fő fegyverzete tíz darab 30,5 cm űrméretű lövegből állt, maximális sebessége meghaladta a 22 csomót. A Kaiserin elkészültekor a Nyílttengeri Flotta III. csatahajórajához került, majd később a IV. csatahajórajhoz került át, ahol a szolgálatának nagy részét teljesítette.
A Kaiserin az első világháború során részt vett az Északi-tengeren 1916. május 31-én megvívott skagerraki csatában, az 1917 októberében a Balti-tengeren végrehajtott Albion hadműveletben, és 1917 novemberében a második helgolandi csatában.
Az 1918 novemberében megkötött compiègne-i fegyverszünet után a Nyílttengeri Flotta nagy részével Scapa Flow-ban internálták. A német flotta hajóit lefegyverezve, lecsökkentett legénységgel tartották itt gyakorlatilag fogságban a versailles-i békeszerződés megkötéséig. 1919. június 21-én az internált flotta főparancsnoka, Ludwig von Reuter altengernagy a hajók elsüllyesztésére adott parancsot, hogy azok ne kerülhessenek a britek kezére. A Kaiserint 1936 májusában kiemelték, és lebontották.
Megtervezése
Az 1909-es német flottafejlesztési program tartalmazta az utolsó két Helgoland-osztályú csatahajó, valamint két újabb tervezésű csatahajó megépítését. Az újabb hajóknál a legnagyobb változást a gőzturbinákkal tervezett felszerelésük volt a korábbi hajóknál alkalmazott háromszoros expanziójú gőzgépek helyében. A kisebb helyet foglaló turbinahajtóművek lehetővé tették, hogy a fő tüzérség lövegtornyai közül kettőt lépcsőzetesen helyezzenek el a középvonal mentén, hasonlóan a Moltke-osztályú csatacirkálókhoz. Az új csatahajók páncélvédettsége is javult a korábbi dreadnought-mintájú csatahajókhoz képest, és jelentősen hatékonyabbnak minősült a brit King George V-, és Iron Duke-osztályú csatahajók páncélzatánál, bár a fő tüzérségének űrmérete azokénál kisebb volt.
Technikai jellemzői bélyegkép|bal|300px|A Kaiser-osztályú csatahajók vázlati rajza A hajó teljes hosszúsága 172,4 m, szélessége 29 m, merülése 9,1 m, maximális vízkiszorítása teljes terheléssel volt. A hajót döfőorral látták el, és az elülső felépítményhez tartozó hosszú fedélzettel, mely a hosszának kétharmad részén át húzódott. A felépítményeit minimális méretűre tervezték, ezekhez főként a két parancsnoki torony tartozott. A Kaiserin két árbócot kapott, melyek a megfigyelést és jelzéstovábbítást szolgálták. A fedélzetén 41 tiszt és 1043 sorállományú teljesített szolgálatot.
A Kaiserin meghajtásáról három Parsons gőzturbina gondoskodott, melyek három hajócsavart forgattak meg. A turbinák számára a gőzt 16 széntüzelésű vízcsöves gőzkazán biztosította, melyekhez két széles kialakítású kémény volt csatlakoztatva. A hajtóművek 22,1 csomós maximális sebesség elérését tették lehetővé. A szénraktáraiban szénnek volt hely, aminek felhasználásával tengeri mérföldet () tehetett meg 12 csomós cirkálósebességgel haladva.
A Kaiserin fő fegyverzetét 10 darab 30,5 cm űrméretű, 50-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú (30,5 cm SK L/50) képezte, melyeket kettesével helyeztek el öt lövegtoronyban.}} A csatahajónál elhagyták a korábbi német dereadnought-mintájú csatahajóknál alkalmazott hexagonális lövegtorony elrendezést, és az öt lövegtorony közül hármat is a középvonal mentén helyeztek el, kettőt közülük egymáshoz közel a felépítmények mögött. Két tornyot (a „szárnytornyokat”) pedig átlósan helyezték el a hajó közepén kétoldalt olyan elrendezésben, hogy sortüzet tudjanak lőni mindkét irányba. A hajó fegyverzetéhez tartozott még 14 darab 15 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú (15 cm SK L/45) is, amiket a hajó két oldalán helyeztek el kazamatákban. A torpedónaszádok elleni védelemre kis hatótávolságú 8,8 cm űrméretű, 45 kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyúkat kapott kazamatákban elhelyezve. Ezen kívül volt még négy hasonló lövege légvédelmi célra. A hajó fegyverzetéhez tartozott még öt 50 cm űrméretű torpedóvető cső is, melyek rögzítetten voltak beépítve a hajótestbe. Kettő-kettő a hajó két oldalán volt elhelyezve, egy pedig a hajóorrba beépítve előre nézett.
A Krupp cementált páncéllemezekből álló övpáncélzata 350 mm vastag volt a hajó középső részén, a citadella mentén. A lövegtornyainak a legnagyobb vastagsága 300 mm volt oldalt és elől, míg a parancsnoki tornyának oldala 400 mm vastag volt.
Szolgálata A csatahajót Ersatz Hagen névvel rendelték meg névleg a flotta állományában a Hagen partvédő páncélos pótlására,A német hajókat átmeneti nevekkel rendelték meg. A flotta állományának bővítésével járó hajóépítéseket betűvel jelölték (pl. „Neubau A”), míg a szolgálatból kivonni tervezett, vagy veszteséglistára került hajók pótlására épülteket „Ersatz X” névvel jelölték. és a gerincét 1910 novemberében fektették le a Howaldtswerke hajógyárban Kielben. Az ünnepélyes vízrebocsátására 1911. november 11-én került sor. A vízrebocsátásakor Hans von Koester tengernagy mondott beszédet, a keresztelést pedig Viktória Lujza porosz királyi hercegnő végezte. A hajógyár egy munkáscsapata szállította le a haditengerészetnek 1913. május 13-án, és másnap vették fel a flotta állományába, ahol a III. csatahajórajhoz tartozó V. divízióhoz került, ahol az Elsass pre-dreadnought helyét vette át. A próbajáratok közben a hajtóművei károsodást szenvedtek, és ezek kijavítása miatt csak december 13-án csatlakozhatott ismét a flottához. Első parancsnoka Karl Sievers sorhajókapitány volt.
bélyegkép|bal|300px|A csatahajó szárazdokkban a háború előtt (1913)
A III. csatahajórajhoz való csatlakozása után a Kaiserin részt vett a flotta rutinszerűen végrehajtott gyakorlatain. Raj szintű gyakorlatokra került sor februárban, amit flottaszintű gyakorlatok követtek – mindkettő az Északi-tengeren. A flotta májusban ismét gyakorlatozott, az Északi- és a Balti-tengeren. A Kaiserin július 7-én elhagyta Németországot, hogy a flotta éves nyári norvégiai látogatásán részt vegyen, de még annak tervezett vége előtt, július 22-én visszarendelték a szarajevói merénylet okán fokozódó nemzetközi feszültség miatt. Németországba való visszatérése után július 24-én Brunsbüttelbe hajózott, ahol első csatahajóként haladt át az újonnan kimélyített Vilmos Császár-csatornán. A teszt jelleggel végrehajtott áthajózás célja az volt, hogy megállapítsák, az új vízmélység lehetővé teszi-e az áthajózást a legnagyobb csatahajók számára. Ennek különösen nagy jelentősége volt a diplomáciai feszültségek fokozódása miatt. Az áthaladáshoz a hajót előbb könnyebbé kellett tenni, majd pedig 12 óra alatt átért a Kielhez tartozó Holtenauba, ahol csatlakozott a rajának többi egységéhez. Július 31-én az egész raj áthajózott a Vilmos császár-csatornán az Északi-tengerre. Az első világháború július 28-ai kirobbanása után Németország hadereje megindult Belgium és Franciaország ellen, ezt követően pedig augusztus 4-én éjfélkor Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak.
Első világháború bélyegkép|jobbra|300px|A színezett fénykép eredetije A Kaiserin részt vett a Nyílttengeri Flotta első Északi-tengeren végrehajtott bevetésében 1914. november 2-3-án, de ekkor nem találkoztak brit egységekkel. December 15-16-án újabb előretörés következett. Ez a hadművelet Friedrich von Ingenohl tengernagynak, a Nyílttengeri Flotta főparancsnokának új stratégiájának kezdetét jelezte. Ingenohl a Franz Hipper ellentengernagy vezette I. felderítőcsoport csatacirkálóival a tengerparti angol városokat tervezte megtámadni azzal a szándékkal, hogy kifutásra késztesse a brit főerőket tömörítő Grand Fleet egyes kötelékeit, ahol aztán a lesben álló csatahajóival megsemmisíthetné őket. December 15-én a korai órákban futott ki a flotta a Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés végrehajtására. Ezen az estén az Ingenohl tengernagy vezette csatahajóflotta 12 csatahajóval – közte a Kaiserinnel és négy testvérhajójával – és 8 régebbi építésű (pre-dreadnought) csatahajóval 10 mérföldnyire került egy hat csatahajóból álló, elszigetelt brit csatahajórajhoz. A kísérő rombolók között a sötétségben zajló összecsapások arról győzték meg Ingenohlt, hogy a teljes Grand Fleettel áll szemben. A Vilmos császár parancsai szerint kerülnie kellett a flotta épségének indokolatlan kockáztatását, ezért elszakadt az ellenségtől, és Németország felé vette az irányt.
A Kaiserin 1915. január 23. és 29. között a Balti-tengerre hajózott át gyakorlatozni, így a doggerbanki csatába nem tudott beavatkozni. Az Északi-tengerre való visszatérése után Wilhelmshavenben szárazdokkba állt az időszakos karbantartási munkálatok elvégzéséhez. A dokkban január 31. és február 20. között állt. A császár Ingenohlt február 2-án felmentette a flottaparancsnoki tisztségéből a Blücher páncélos cirkáló (nagycirkáló) doggerbanki csatában való elvesztése miatt, és helyére Hugo von Pohl tengernagyot nevezte ki. Pohl tengernagy folytatta az Északi-tengeren végrehajtott előretöréseket, melyeknek célja az elszigetelt brit formációk megsemmisítése volt. 1915 folyamán több ilyen hadműveletre sor került. A Kaiserin a május 17–18-ai, május 29–30-ai, augusztus 10-ei, szeptember 11–12-ei, és október 23–24-ei előretörésekben vett részt. A III. csatahajóraj az évet egy a Balti-tengeren December 5. és 20. között megtartott gyakorlatozással zárta.
Pohl tengernagy csak rövid ideig állt a flotta élén, mivel a májrákjának súlyosbodása miatt 1916 januárjára már nem volt képes ellátni a feladatát. Helyére Reinhard Scheer tengernagyot nevezték ki. Scheer a korábbiaknál jóval agresszívebb fellépést javasolt, mellyel a Grand Fleettel való közvetlen konfrontációt is felvállalta volna. Az elképzeléseit februárban jóváhagyta az uralkodó. Scheer első alkalommal március 5–7. között hajtott végre ilyen hadműveletet a Hoofden irányába, de ellenséggel nem találkozott ekkor. A Kaiserin részt vett az ezt követő előretörésben is az Amrum-pad irányába április 2–3. között. A flotta április 21–22-én újabb előretörést hajtott végre.
Skagerraki csata
bélyegkép|jobb|300px|A skagerraki csata hadmozdulatait szemléltető térképek bélyegkép|jobbra|300px|A csatahajó jobb oldala A Kaiserin részt vett a Nyílttengeri Flotta azon hadműveletében, mely a skagerraki csatába torkollott 1916. május 31-én. A német flotta ezúttal is azzal a szándékkal futott ki, hogy előcsalogassa, majd megsemmisítse a brit flotta egy kisebb részét még mielőtt a főerőik közbe léphetnének. A hadművelet során a Kaiserin a III. rajhoz tartozó VI. divízióban a második hajóként haladt a sorban, az egész csatahajóflottát tekintve pedig a hetedik volt a Kaiser mögött, és a Prinzregent Luitpold előtt. A VI. divízió a König-osztály négy csatahajójából álló V. divízió mögött haladt. A VI. divízió mögött a Helgoland- és Nassau-osztályból álló I. raj, majd végül a II. raj hat pre-dreadnoughtja haladt.
Röviddel 16:00 előtt az I. felderítőcsoport csatacirkálói összetalálkoztak a brit 1. csatacirkálórajjal, és a kibontakozó küzdelemben 17:00 után előbb az Indefatigable, majd fél órával később a Queen Mary csatacirkáló robbant fel. 16:19-kor a Kaiserin a középső tengelyének turbináját kénytelen volt leállítani, mert a kondenzátor szivárogni kezdett. A hibát sikerült még az előtt elhárítani, hogy a csatahajó harcba került. Eddigre a német csatacirkálók délnek tartva vonták maguk után a briteket a Nyílttengeri Flotta irányába. 17:30-kor észlelte az élen haladó német csatahajó, a König a közeledő brit és német csatacirkálókat. A német csatacirkálók oszlopa a csatahajóflotta előtt jobbra, a britek balra voltak láthatók. 17:45-kor Scheer tengernagy két vonással (22,5°) balra történő iránymódosítást rendelt el, hogy közelebb vigye magát a britekhez, egy perccel később pedig tűzparancsot adott ki.