A Szent Márton-templom, hivatalos nevén Szent Márton és Castulus bazilika () római katolikus városi plébániatemplom, kollegiátustemplom és basilica minor a németországi Landshut városában. Építését Hans Krumenauer építőmester 1385 körül kezdte meg csarnoktemplomként, és Hans von Burghausen meghatározó közreműködésével 1500 körül fejezték be. Kivételes, rendkívül vertikális építészeti stílussal rendelkezik, amelyben a magasgótika és a későgótika elemei ötvöződnek a bajor téglagótikával, emiatt a templom Dél-Németország egyik legjelentősebb gótikus műemléke. A templom harangtornya 130,1 méteres magasságával a világ legmagasabb téglatornya, Bajorország legmagasabb templomtornya, és a világ 14. legmagasabb keresztény épülete.

Története

A korábbi épület A mai templom elődje valószínűleg a város 1204-es alapításának idejéből származott. Az 1980-as régészeti kutatások során a hosszház keleti részén feltárták egy 50 méter hosszú és 27 méter széles, háromhajós, késő román stílusú bazilika alapjait, amely előtt nyugaton egy szabadon álló harangtorony és egy ahhoz csatlakozó kápolna helyezkedett el. Mivel Landshutnak az 1342-es pusztító tűzvész utáni újjáépítése során az utcaszintet három méterrel megemelték, a templomot is újjá kellett építeni.

A gótikus templom építése A gótikus templom építésének pontos kezdete nem ismert. Az első feltételezett építési bizonyítéknak egy 1389-ben kelt oklevél számít, amelyben egy bizonyos „maister Hanns, paumeister czu sand Martein” (Hanns mester, a Szent Márton építőmestere) pecsételésre felkért tanúként (Siegelbittzeuge) szerepel. A kutatók széles körének véleménye szerint ez a Hanns mester azonos Hans Krumenauerrel, a passaui dóm későbbi építőmesterével. Peter von Baldass azonban már 1950-ben kétségbe vonta ezt az állítást, mivel az építőmester (Baumeister) kifejezés a középkorban jóval tágabb jelentéstartalommal bírt, mint a mai nyelvhasználatban. Csak a St. Christoph am Arlberg-i ispotály testvériségének 1395-ös hírnök-könyvében (Botenbuch) szereplő bejegyzés említ egyértelműen egy bizonyos „Maister Hanns, der K[r]umnauer, stai[n]mecz zu Lannczshut”-ot (Hanns mester, a Krumenauer, landshuti kőfaragó). Krumenauer nemcsak a „vízióért” (Visierung), azaz az új épület tervrajzáért felelt, amely a későbbi építőmesterek számára is kötelező érvényű volt, hanem 1400 körülig ő építette meg a szentélykórust és a háromhajós hosszház keleti részét is. 1390-ből ezenfelül fennmaradt egy misealapítvány dokumentuma a landshuti von Asch patríciuscsalád részéről, akik ebben az időszakban a kórustól északra fekvő Mária Magdolna-kápolnát alapították. Krumenauer landshuti tevékenysége azonban viszonylag korán véget ért, amikor 1405-ben meghívást kapott a passaui dóm építőműhelyébe.

1406-ban az épülő Szent Márton-templom építésfelügyeletét Hans von Burghausenre (eredeti nevén Hanns Purghauser) bízták. Ebből az alkalomból Gazdag Henrik bajor herceg még ugyanebben az évben egy lakóházzal ajándékozta meg közvetlenül az építkezés déli oldalán (ma a Spiegelgasse 208. szám alatti ingatlan). Purghauser irányítása alatt épült fel a csarnokhosszház hét keleti boltszakasza még boltozat nélkül. Szintén az ő nevéhez fűződik a nyugati északi kapuzat, amelyet a rajta lévő felirat 1429-re datál. 1432-ben bekövetkezett halála után a templom melletti Szent Márton-temetőben lelt végső nyugalomra. Jóllehet a temető a 19. század eleje óta már nem létezik, a déli oldalhajó külső falán egy mellszoborral ellátott epitáfium állít emléket a mesternek és annak a számos alkotásnak, amelyeket Óbajorországban (Altbayern) és Ausztriában hagyott hátra.

A domborműves emlékkő alkotója Purghauser unokaöccse, Hans Stethaimer, akit hosszú ideig tévesen azonosítottak Hans von Burghausennel. Ő fejezte be a hosszház két nyugati boltszakaszát, valamint az oldalhajók kápolnáit, és legkorábban 1441-ben megkezdte a világhírű téglatorony építését a kétszintes oldalkápolnákkal: északon az Altdorf-kápolnával, délen pedig a keresztelőkápolnával. Feltehetően szintén Hans Stethaimer felelt az 1452 körül készült nyugati kapuzatért is.

Miután Stethaimer 1460/1461 körül elhunyt, az építésvezetést feltehetően Stefan Purghauser vette át, aki Hans von Burghausen fia volt, és egy 1471-es forrás „mayster Stefan [Purghauser] vom Stainwerch” (Stefan mester a kőfaragó műhelyből) néven említi. 1475 körül az addig ideiglenes síkmennyezettel lezárt hosszház megkapta bordás keresztboltozatait (amelyek feltehetően Thoman Altweckh kőfaragó művei), valamint egy magas nyeregtetőt. A templom építése végül csak 1500 körül, több mint 100 évnyi építkezés után fejeződött be a hatalmas nyugati torony befedésével.

A 16. századtól napjainkig 1598-ban V. Vilmos bajor herceg kezdeményezésére a Szent Castulus társaskáptalant (Kollegiatstift) Moosburgból Landshutba helyezték át; a Szent Márton-templom így káptalani templommá (Stiftskirche) vált. 1604-ben Szent Castulus ereklyéit is ide szállították át. A káptalant 1803-ban, a német szekularizáció keretében feloszlatták, de 1937-ben (a régi káptalani vagyon nélkül) újraalapították. 2001-ben a káptalani templomot basilica minor rangra emelték. A káptalan jelenleg hat kanonokból (káptalani tagból) és annak elnökéből, Franz Joseph Baur káptalani prépostból (és egyben plébánosból) áll.

A Szent Márton-plébánia 2004. szeptember 1. óta úgynevezett plébániai szövetségben (Pfarrverband) működik a landshuti Hofbergen található Szent Vér (Heilig Blut) plébániával. 2017. szeptember 1. óta a két egyházközség a Szent Jodok, valamint a Szent Péter és Pál plébániákkal közösen alkotja a Landshuti Városi Egyházat (Stadtkirche Landshut). Ennek a plébániai szövetségnek a vezetője szintén Franz Joseph Baur.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Landshut Kategória:Németország katolikus templomai, kolostorai Kategória:Németország gótikus vallási építményei Kategória:Kisbazilikák