Charles-Marie-Georges Huysmans (Párizs, 1848. február 5. – Párizs, 1907. május 12.) francia regényíró és műkritikus, aki Joris-Karl Huysmans néven (rövidítve J. K. vagy J.-K.) adta ki műveit. Leghíresebb regénye az À rebours (A ​különc). 30 éves francia közszolgálati pályafutásából tartotta fenn magát.

Huysmans munkásságát a francia nyelv sajátos használata, a bőséges szókincs, a leírások, a szatirikus szellemesség és a széleskörű műveltség miatt tartják figyelemre méltónak. Először a naturalizmus részének tekintették, majd az À rebours című könyvének kiadásával a dekadens mozgalommal azonosították. Munkái mély pesszimizmusát fejezték ki,Eugene Thacker, "An Expiatory Pessimism," Transactions of the Flesh: An Homage to Joris-Karl Huysmans (edited by D.P. Watt & Peter Holman, Ex Occidente Press, 2014). ami Arthur Schopenhauer filozófiájához vezette.Twenty–three year–old Schopenhauer, who had a great influence on Huysmans, told Wieland, "Life is an unpleasant business. I have resolved to spend it reflecting on it. (Das Leben ist eine mißliche Sache. Ich habe mir vorgesetzt, es damit hinzubringen, über dasselbe nachzudenken.)" (Rüdiger Safranski, Schopenhauer and the Wild Years of Philosophy, Chapter 7). Későbbi regényeiben tükröződött a katolicizmusról, a vallási megtérésről és az oblátussá válásról szóló tanulmánya.A kereszténységben (különösen a római katolikus, ortodox, lutheránus, anglikán és metodista hagyományokban) az oblátus egy bencés kolostorhoz vagy konventhez kapcsolódó személy, aki kifejezetten Istennek és a szolgálatnak szenteli magát. A keresztény építészet ikonográfiáját hosszasan tárgyalja a La cathédrale (1898) című művében, amely Chartres-ban játszódik, és a könyv középpontjában a székesegyház áll.

Huysmans Là-bas (1891) című regénye Durtal íróról szól, aki a sátánizmust és a 15. századi gyermekgyilkost, Gilles de Rais-t kutatja. Ezt követte a Durtal-trilógia,Huysmans - The Durtal Trilogy (En Route, The Cathedral, The Oblate) amely az En Route (1895), a La cathédrale (1898) és a L'Oblat (1903) című műveket tartalmazza, melyekben Durtal spirituális útra indul, és végül áttér a katolicizmusra; a L'Oblat-ban egy kolostorban oblátus lesz, ahogyan Huysmans maga is a Poitiers közelében található Ligugé-i bencés apátságban volt 1901-ben.Keeler, Sister Jerome (1950). "J.–K. Huysmans, Benedictine Oblate," American Benedictine Review, Vol. I, pp. 60–66.The Cathedral, Introduction, Dedalus 1997 A La cathédrale volt kereskedelmileg legsikeresebb műve. A haszna lehetővé tette Huysmans számára, hogy visszavonuljon köztisztviselői állásából, és jogdíjaiból éljen.

Életrajza Fiatalkora Huysmans 1848-ban született Párizsban, Franciaországban. „Fiatal édesanyja, Élisabeth-Malvina Badin Huysmans, házassága előtt tanárnő volt, édesapja, Victor-Godfried-Jan Huysmans [hollandul: Huijsmans] pedig holland bevándorló volt, aki kereskedelmi művészként dolgozott Párizsban.”Antosh, Ruth (2024). J.-K. Huysmans. London: Reaktion Books, p. 8.Information in the Dutch Archives of the birth on 8 July 1815 in Breda of Victor Godefridus Johannes. Huysmans édesapja (1815-1856) nyolcéves korában meghalt. Constant Cornelis Huijsmans, holland festő és művészettanár (tanítványa volt többek között Vincent van Gogh is), a nagybátyja volt.Constant Huijsmans"Uncle and nephew", in A gentle touch of his soul's life. On 'true' and 'false' mysticism around 1900 (2008), Peter J. A. Nissen, p. 9. Huysmans édesanyja gyorsan újra férjhez ment, és Huysmans neheztelt mostohaapjára, Jules Ogra, egy protestánsra, aki Huysmans édesanyjával könyvkötő műhelyt vásárolt annak az épületnek a földszintjén, ahol laktak.Antosh, Ruth (2024). J.-K. Huysmans, p. 10.

Gyermekkorában Huysmans elfordult a római katolikus egyháztól. Boldogtalan volt az iskolában, de elvégezte a tanulmányait és érettségit szerzett.

Közszolgálati karrier Huysmans 32 évig köztisztviselőként dolgozott a francia belügyminisztériumban, olyan munkát végzett, amelyet unalmasnak talált. A fiatal Huysmanst behívták harcolni a porosz–francia háborúba, de vérhas miatt rokkanttá vált. Ezt a tapasztalatot egy korai történetében, a "Sac au dos"-ban (Hátizsák) használta fel (amely később bekerült a Les Soirées de Médan című gyűjteményébe).

Miután 1898-ban nyugdíjba vonult a minisztériumból, amit regénye, a La cathédrale kereskedelmi sikere tett lehetővé, Huysmans azt tervezte, hogy elhagyja Párizst és Ligugé-ba költözik. Tervei között szerepelt egy katolikus művészekből álló közösség létrehozása, köztük Charles-Marie Dulac (1862-1898). A La cathédrale-ban méltatta a fiatal festőt. Dulac néhány hónappal azelőtt meghalt, hogy Huysmans befejezte volna a Ligugé-ba költözés előkészületeit, aki ezért úgy döntött, hogy Párizsban marad.

1905-ben Huysmans-t szájüregi rákkal diagnosztizálták. 1907-ben meghalt, és a párizsi Montparnasse temetőben temették el.

Írói pálya

Írásai publikálásakor a Joris-Karl Huysmans nevet használta, ezzel is tisztelegve apja származása előtt. Első jelentős kiadványa egy prózaversekből álló gyűjtemény volt, a Le drageoir aux épices (1874), amelyre erősen hatott Baudelaire. Kevés figyelmet keltett, de felvillantotta a szerző jellegzetes stílusát.

Ezt követte a Marthe, Histoire d'une fille (1876) című regényével. Egy fiatal prostituált története közelebb állt a naturalizmushoz, és felkeltette Émile Zola figyelmét. Következő művei hasonlóak voltak: komorak, realisták és tele van Párizs részletes felidézésével, egy olyan városról, amelyet Huysmans bensőségesen ismert. A Zolának ajánlott Les Sœurs Vatard (1879) egy könyvkötőműhelyben élő nők életét mutatja be. Az En ménage (1881) egy író kudarcba fulladt házasságáról szól. Korai munkásságának csúcspontja az À vau-l'eau (1882) című novella ("sodródás az árral" vagy "romlás" értelemben), amely egy elnyomott hivatalnok, Monsieur Folantin története, és egy tisztességes étkezés utáni vágya.

Huysmans 1884-es regénye, az À rebours (magyarul: A ​különc, angolul: Against the Grain vagy Against Nature címeken lefordítva) lett a leghíresebb, egyben leghírhedtebb műve. A műben egy esztéta, des Esseintes karakterét mutatta be, és határozottan szakított a naturalizmussal. A „dekadens” irodalom példájaként tekintettek rá. Úgy vélték, hogy des Esseintes „csábító viszonyáról” egy „cseresznyeajkú ifjúval” szóló leírás hatással volt a dekadens mozgalom más íróira is, köztük Oscar Wilde-ra.

Huysmans kezdett eltávolodni a naturalistáktól, és új barátokra lelt a szimbolista és katolikus írók körében, akiknek munkásságát az À rebours című művében méltatta. Közöttük volt Jules Barbey d'Aurevilly, Villiers de L'Isle Adam és Léon Bloy. Stéphane Mallarmé annyira örült a regény által kapott nyilvánosságnak, hogy egyik leghíresebb versét, a "Prose pour des Esseintes" címűt a főhősnek ajánlotta. Barbey d'Aurevilly azt mondta Huysmansnak, hogy az À rebours megírása után választania kell „a pisztoly csöve és a kereszt lába között”.Aurevilly, Jules Barbey d' (1884). Le Constitutionnel, "Á rebours", 28 July 1884. Huysmans, aki világi nevelést kapott és gyermekkorában elhagyta katolikus vallását, nyolc évvel később visszatért a katolikus egyházba.Baldick, Robert (1959). Introduction to Against Nature, his translation of Huysmans's Á rebours. Harmondsworth: Penguin, p. 12.

Következő könyve az Á rebours után az Un dilemme című novella volt, amely „egy szegény munkásosztálybeli nő történetét meséli el, aki házasságon kívül szül. Amikor polgári szeretője, a baba apja meghal, szívtelen családtagjai megtagadják a segítséget, így az anya és gyermeke nincstelen marad.”Antosh, Ruth (2024). J.-K. Huysmans, p. 50. Huysmans következő regénye, az En rade, egy vidéken töltött nyár romantikátlan beszámolója, nem fogyott olyan jól, mint elődje. „A regény eredetisége a való élet és az álmok hirtelen szembeállításában rejlik.”Antosh, Ruth (2024). J.-K. Huysmans, p. 56.

Là-bas (1891) című regénye jelentős figyelmet kapott a sátánizmus ábrázolásával az 1880-as évek végén Franciaországban.Rudwin, Maxmilian J. (1920). "The Satanism of Huysmans," The Open Court, Vol. XXXIV, pp. 240–251.Thurstan, Frederic (1928). "Huysmans' Excursion into Occultism," Occult Review, Vol. XLVIII, pp. 227–236. Bemutatta Durtal karakterét, egy alig álcázott önarcképet, aki a hírhedt 15. századi gyermekgyilkos és kínzó, Gilles de Rais életrajzát írja.Antosh, Ruth (2024). J.-K. Huysmans, pp. 65-66. A későbbi Durtal-regények, az En Route (1895), a La cathédrale (1898) és a L'oblat (1903) Durtal/Huysmans római katolikus hitre való áttérését mutatják be.Hanighan, F. C. (1931). "Huysmans Conversion," The Open Court, Vol. XLV, pp. 474–481. Az En route Durtal lelki küzdelmét ábrázolja egy trappista kolostorban való tartózkodása alatt. A La cathédrale (1898) című regényben a főszereplő Chartres-ban tartózkodik, ahol intenzíven tanulmányozza a székesegyházat és annak szimbolikáját. A könyv kereskedelmi sikere lehetővé tette Huysmans számára, hogy visszavonuljon a közszolgálattól és jogdíjából éljen. A L'Oblat-ban Durtal bencés oblátus lesz. Végre megtanulja elfogadni a világ szenvedését.

Huysmans az Académie Goncourt alapító tagja volt.

Huysmans munkássága a francia nyelv sajátos használatáról, kiterjedt szókincséről, részletes és érzéki leírásairól, valamint maró, szatirikus humoráról volt ismert. Enciklopédikus tudást is mutat, a dekadens latin szerzők katalógusától az À rebours-ban a keresztény építészet ikonográfiájának tárgyalásáig a La cathédrale-ban. Huysmans undorát fejezi ki a modern élettel szemben, és mély pesszimizmust táplál. Ez vezette őt először Arthur Schopenhauer filozófiájához. Később visszatért a katolikus egyházhoz, ahogyan azt Durtal-regényeiben is leírta.

Műkritika Regényei mellett Huysmans művészetkritikájáról is ismert volt, amelyet L'Art Moderne (1883)In "Robespierre's Chamber Pot", Julian Barnes writes that the 2019 translation that he reviews (titled Modern Art) is the first translation of L'Art Moderne into English. London Review of Books, 2 April 2020. Barnes adds that L'Art Moderne comprises Huysmans's reviews of "the Salons of 1879-82 and the Independent Exhibitions [the Impressionists] of 1880-1882". és Certains (1889)Certains was translated into English for the first time in 2021, as Certain Artists (Certains). It includes extended analyses of works by Edgar Degas, Odilon Redon, Gustave Moreau, and Félicien Rops. című könyveiben gyűjtött össze, amelyeket Brendan King nemrég fordított angolra. 1905-ben Huysmans kiadta harmadik és egyben utolsó művészeti könyvét, a Trois primitifs ('Három primitív festő') címűt, amelyben tanulmányokat írt Matthias Grünewaldról,Translations of Huysmans' writings on Grünewald in his novel Là-bas and in Trois primitifs are published at "Huysmans on Grünewald" a 'Flémalle mesteréről' (akit ma általában Robert Campinnek tartanak), valamint a Frankfurti Múzeumban található festmény ismeretlen művészéről.Brendan King, Introduction to Huysmans' Certain Artists (Certains), p. 11.

Huysmans „éles látású és tehetséges műkritikus volt, aki az elsők között ismerte fel Degas és az impresszionisták zsenialitását.”Antosh, Ruth (2024). J.-K. Huysmans, p. 7. Huysmans annyira szoros kapcsolatot alakított ki az impresszionistákkal, „hogy az egyik kritikus, Félix Fénéon újságíró, Huysmanst »az impresszionizmus feltalálójaként« emlegette.”Brendan King, Introduction to Huysmans' Modern Art, p. 12; see also, Brendan King, Introduction to Huysmans' Certain Artists (Certains), p. 24, and Brendan King, Introduction to Huysmans' Parisian Sketches, p. 17. Robert Baldick ezt írta: Huysmans legnagyobb műkritikusi eredménye természetesen az impresszionisták rendíthetetlen pártfogása volt. [...] [Az utókor szinte minden, magukról az impresszionistákról alkotott kritikai ítéletét megerősítette. Többet tett bárki másnál hírnevük megalapozásáért. Baldick (2006), pp. 113, 114.