Marcus Atilius Regulus római hadvezér volt, i.e. 267-ben a Római Köztársaság egyik konzulja. Pályafutása nagy részét a karthágóiak elleni harcokkal töltötte az első pun háború alatt. Kr.e 256-ban ő és Lucius Manlius Vulso Longus legyőzték a karthágóiakat az Ecnomus-fok melletti tengeri csatában; később ő vezette a római expedíciót Afrikába(a mai Tunisz területére), de i.e. 255 tavaszán vereséget szenvedett a Bagradas folyónál. Ekkor elfogták, majd a fogságban valószínűleg természetes okokból halt meg, halálának történetét azonban később igencsak kiszínezték.

Családja Az Atilii Reguli egy plebejus család volt. Ez a Regulus Gaius Atilius Regulus testvére volt, aki Kr. e. 257-ben és 250-ben consul volt.Scullard 1989, p. 554, noting, "M. Atilius Regulus (valószínűleg az egyik testvére 257)" Marcia nevű feleségétől legalább egy fia született, akit szintén Marcus Atilius Regulusnak hívtak, és aki később Kr. e. 227-ben és 217-ben consul lett, mielőtt Kr. e. 214-ben cenzorrá is választották. Klaus Zmeskal az Adfinitasban nem említ kapcsolatot Regulus és az Kr. e. 294-ben azonos nevű konzul között.

Konzulsága Regulus Kr. e. 267-ben volt az első consul. Társkonzuljával (Lucius Julius Libo) hadjáratot indított a sallentinusok ellen, elfoglalta Brundisiumot, majd kettős diadalt aratott.Az első pun háború alatt, Kr. e. 256-ban megválasztották konzulnak Quintus Caedicius helyére, aki hivatalában halt meg. Társával, Lucius Manlius Vulso Longusszal megküzdött és legyőzött egy nagy karthágói flottát Szicília partjainál – az Ecnomus-foki csatában –, majd a két férfi csapatai megszállták Észak-Afrikát, és partra szálltak Aspisnál, a Bon-foki-félsziget keleti oldalán.Broughton 1951, p. 208., Scullard 1989, pp. 554–55

Aszpisz ostroma után a konzulok feldúlták a vidéket és mintegy húszezer hadifoglyot ejtettek.Manliust visszahívták Rómába, és diadalmenetellel ünnepelt, míg Regulus elfoglalta Tuniszt és tárgyalásokat kezdett Karthágóval. Adys ostroma során, Karthágótól mintegy 24 kilométerre délre, a karthágóiak kedvezőtlen dombos terepen támadtak Adysinál, amelyet a rómaiak megnyertek. Tuniszban telelve Regulus tárgyalásokat kezdett a karthágóiakkal, de nagyon szigorú feltételeket kínált, amelyeket elutasítottak; Scullard a Cambridge Ancient History című művében elutasítja a Dio-nál felhozott állításokat, miszerint Regulus feltételei olyan szigorúak voltak, hogy "teljes megadással egyenértékűek", mivel aligha megbízhatóak. Scullard úgy véli, hogy valószínűbb, hogy a rómaiak követelték volna Karthágótól Szicília elhagyását; a karthágóiak, mivel nem voltak hajlandók elhagyni a sziget nyugati felét, elutasították volna ezt a követelést.Scullard 1989, p. 555.

Parancsnoksága Kr. e. 255-ig elhúzódott. Azon a tavaszon a karthágóiak, akiket Xanthippus spártai zsoldosai támogattak, és akik felháborodtak Regulus szigorú ajánlatai ellen, megütköztek Regulusszal a bagradasi csatában. Egy síkságon, amely tág teret adott a karthágóiaknak ahhoz, hogy bevethessék a harci elefántjaikat és lovasságukat, Regulust legyőzték és fogságba ejtették; mindössze mintegy kétezer római menekült meg a csatából, akiket a római haditengerészet mentett ki, mielőtt egy vihar elsöpörte volna őket.

Halála Regulus éheztetés következtében halt meg fogságában, bár sorsát hamarosan a római legendák megszépítették.Broughton 1951, pp. 208–9

A legenda szerint a karthágóiak visszaküldték Rómába, miután megesküdött a visszatérésre. Fogolycseréről vagy békefeltételekről kellett volna tárgyalnia, de ő ellenezte az ilyen cserét vagy feltételeket a római szenátus előtt, ezért miután visszatért a karthágóiakhoz, azok halálra kínozták. Ez a legenda azonban szinte biztosan kitalált. A legenda bizonyítéka nem található a korszak legjobb forrásában, Polübioszban.Scullard 1989, pp. 556–57Klebs 1896, col. 2087, citing, Val. Max. 1.8ext.19; Plin. HN 8.37; Zon. 8.13.

Felhasznált irodalom

Cited by .

Hivatkozások

Kategória:Consulok az i. e. 3. században Kategória:Az i. e. 290-es években született személyek Kategória:Az i. e. 3. században elhunyt személyek