Fenyves István (Budapest, 1897. április 3. – Budapest, 1957. szeptember 8.) magyar építész.
Élete Fenyves Ábrahám Adolf (1864–1942) és Weinberger Jozefa (1871–1955) fiaként született zsidó családban. Apja Fried családnéven született, és 1890-ben magyarosította nevét Fenyvesre.Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 25419/1890 Szülei 1892. augusztus 31-én Nagyváradon kötöttek házasságot, ahonnan édesanyja származott. Felnőtt kort megért testvérei Fenyves Olga (1893–1974), Győri Rezső (1881–1937) építőmester felesége, Fenyves Sándor (1895–?), Fenyves József (1902–1926) magántisztviselő és Fenyves Imre (1907–1968) voltak.
Felsőfokú építészmérnöki oklevelet nem szerzett. 1927-ben szoros és tartós partnerségre lépett Fried Miksa diplomás építésszel. Közös irodájuk az 1920-as évek végétől a zsidótörvények szigorításáig, 1939-ig működött, és számos meghatározó pesti és budai bérpalotát alkotott. 1928-ban országos botrányba keveredett, amikor kiderült: 24 000 pengőért hamis mérnöki diplomát vásárolt a Műegyetem rektori hivatalának tisztviselőivel összejátszó Csomzadlák Józseftől. A botrány után jogszerűen rendezte szakmai státuszát: az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság előtt sikeres vizsgát tett, így 1929 végén megkapta a hivatalos építőmesteri képesítő bizonyítványt (153/1929. sz.).
A második világháború alatt munkaszolgálatra kötelezték, a 101/309. sz. munkásszázad tagjaként szolgált. Utolsó életjele 1944. november 22-én a Nógrád megyei Tótújfalupusztáról (Cered) származott, ahol Hoffmann Imre nevű századtársával volt együtt. Túlélte a vészkorszakot és a deportálást. Felesége – aki a vészkorszakot a VII. kerületi, korábban csillagos háznak kijelölt Damjanich utca 58. szám alatt vészelte át – Budapest felszabadulása után, 1945 márciusában a Népszava hasábjain keresztül, erről a lakcímről hirdetésben kereste a fogságból még haza nem tért férjét.
A háború után az állami tervezőirodák (köztük az Iparterv és az ÁÉTV) munkatársaként, vezető beosztásban vett részt az ország és a főváros újjáépítésében.
Élete utolsó napjáig a Mártírok útján és a Mechwarth tér sarkán épülő két hatalmas lakóház tervezését irányította. Az a különös építészi sors adatott számára, hogy a Mártírok útja 45–47. sz. úgynevezett „Regent“ házat életében kétszer tervezhette meg.
Élete végén a Kútvölgyi úti Központi Állami Kórházban ápolták, ahol 1957 szeptemberében, érelmeszesedés következtében hunyt el.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra.
Magánélete 1932. szeptember 11-én a Dohány utcai zsinagóga udvarában található Hősök Templomában házasságot kötött Weisz Lottéval (Sárával), Weisz Samu bőrnagykereskedő lányával. A házasságkötést követően a friss házasok a Damjanich utca 58. szám alá költöztek, amely a vészkorszak idején is a család bázisa maradt. Házasságukból 1936. január 1-jén született meg Iván (1936–2017) nevű fiuk, aki felnőve elismert nemzetközi karriert befutó aranydiplomás gépészmérnök lett. A házaspár később elvált. Az 1940-es évek második felétől Fenyves az újlipótvárosi Balzac (Légrády Károly) utca 43. (egyúttal Szent István park 8., tervezte: Hofstätter Béla) alatti modernista bérpalotában élt.
Díjai, elismerései Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1951)
Ismert épületei Az itt felsorolt épületeket – a háború utáni helyreállítást kivéve – állandó tervezőtársával, Fried Miksával közösen tervezte.
1930: Ikerbérházak üzlethelyiségekkel, Budapest II., Kis Rókus utca 3. és 5. 1932: Lakóház, Budapest II., Káplár utca 5. (József Attila utolsó budapesti lakóhelye) 1932–1933: Lakóház, Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 5. 1934: Lakóház, Budapest II., Retek utca 19–21. 1935: A „Regent-ház”, Budapest II., Margit körút 50–52. / Keleti Károly utca 1. (Budapest ostromakor elpusztult) 1935: Lakóház, Budapest I., Attila út 115. 1935: Lakóház, Budapest I., Attila út 117. / Logodi utca 74. 1936: Lakóház, Budapest II., Fillér utca 32. 1936: Lakóház, Budapest II., Kis Rókus utca 3–7. 1936–1937: Bíró-ház, Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 19/b / Lázár utca 20. (fővárosi védettségű saroképület) 1936–1937: Lakóház, Budapest V., Sas utca 7. (homlokzatán Kerényi Jenő Kereskedők című domborművével) 1959–1960: A Regent-ház újjáépítése, Budapest II., Margit körút 50–52. (építész társtervezők: Schall József és kecskési Szabó László)
Ipari épületek 1937: A Goldberger Textilgyár 17-es számú épülete, Budapest III., Lajos utca 136–138. (Fried Miksával közösen) 1950-es évek: A Szegedi Textilművek (Szegedi Textilkombinát) gyárcsarnokainak és létesítményeinek tervezése (az Iparterv tervezőjeként)
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar építőmesterek Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek