Győri Rezső, születési és 1908-ig használt nevén Grüner RudolfAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 65182/1908 (Privigye, 1881. április 19. – Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 11.) magyar építőmester.
Élete Grüner Jakab (1842–1935) és Wagner Sarolta fiaként született zsidó családban. Alapfokú középiskolai tanulmányait a Felvidéken, a kegyes-tanítórendek (piaristák) vezetése alatt álló Privigyei Római Katolikus Algimnáziumban végezte, ahol az első három osztályt járta ki. 1898 novemberétől a Budapesti Állami Felső Építő Ipariskola keretein belül működő, speciális építő-iparosok téli tanfolyamának hallgatója volt. A téli építési leállásokhoz igazított, intenzív elméleti és szerkezeti képzést biztosító iskolát összesen négy téli féléven át látogatta, és 1902 tavaszán fejezte be. Az itt megszerzett hivatalos végbizonyítvány alapozta meg későbbi önálló építőmesteri karrierjét. 1908-ban Hajmáskéren lakott, amikor nevét Győrire magyarosította.
Az első világháború kirobbanását követően katonai szolgálatra vonult be. A császári és királyi 86. gyalogezred hadnagyaként, majd a 15. század parancsnokaként a háború kezdete óta megszakítás nélkül, aktívan küzdött a harctéren. Számtalan ütközetben vett részt, bátor frontvonalbeli helytállásáért katonai kitüntetésben is részesült. 1917-ben a 86. gyalogezredben főhadnagyi rangban szolgált, amikor megkapta a rangos Signum Laudis kitüntetést. A háború végével, illetve a leszerelését követően katonai érdemei elismeréseként századossá léptették elő, és a trianoni haderőkorlátozások időszakában hivatalosan mint emléklapos százados tartották nyilván a Honvédség tiszti állományában. Gyászjelentésében is ezen a rangon emlékeztek meg róla.
A háború után hivatalos és bejegyzett építőmesterként kiterjedt praxist tartott fenn Budapesten, tervaláírási és önálló kivitelezési joggal rendelkezett. A Budapesti Építőmesterek Ipartestületének aktív tagja volt, irodáját a VI. kerületi Aréna úton (a mai Dózsa György úton) működtette. Szakmai sikerei mellett életében tevékenyen részt vett az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) munkájában is.
A Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában hunyt el 57. életévében.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték nyugalomra. Síremlékét 1938 októberében avatták fel. A gyászünnepségen az építőmesterek szövetsége és a festőmesterek szövetsége mellett képviseltette magát az OMIKE is, az intézmény cserkészcsapata pedig egy külön szakasszal vett részt a megemlékezésen.
Magánélete Felesége Fenyves Olga (1893–1974) volt, a neves budapesti tervező, Fenyves István (1897–1957) testvére, akivel 1918. október 14-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.
Magánéletében szorosan a fővároshoz kötődött: a halotti anyakönyv adatai szerint hivatalos lakóhelye és otthona a VII. kerületi Murányi utca 61. szám alatt volt, míg önálló építőmesteri irodáját és vállalkozási bázisát a közeli Aréna út 80. (ma Dózsa György út 80.) alatt működtette. A család így mindössze néhány sarokra lakott a Damjanich utcában élő Fenyves családtól.
Legismertebb műve
1920–1922: A MÁVAG víztornyos kéménye, Budapest VIII., Kőbányai út (A Schulz Gőztéglagyár Rt. által kivitelezett monumentális gyárkémény és víztorony építésvezetője volt; az építmény ma is Józsefváros emblematikus ipartörténeti emléke.)
Jegyzetek
Kategória:Magyar építőmesterek Kategória:1881-ben született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:Privigyeiek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:A Signum Laudis kitüntetettjei Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek