Kalmár János (Mád, 1899. augusztus 27.Születése bejegyezve a mádi születési akv. 83/1899. folyószám alatt. – Budapest, 1977. február 8.) magyar mérnök, fegyver- és művészettörténész.

Életpályája A kassai Felső Ipariskola elvégzése után 1917-ben bevonult a vártüzérséghez. Kijárta az önkéntes tiszti iskolát; 1919-ben tűzmesterként szerelt le.

1920–1924 között az ózdi vasgyárban esztergályos, majd modellasztalos, végül műszaki rajzoló gyakornok volt. Magánúton elvégezte a miskolci Főreáliskola négy felső osztályát; 1924-ben érettségizett. 1928–1929 között – tanulmányai befejezése után – a József Műegyetem Gépészmérnöki Osztály Általános Géptani és Géprajzi Tanszéke tanársegéde volt. 1929-ben a József Műegyetemen gépészmérnöki diplomát kapott. 1929–1930 között a Hadtörténeti Múzeum Fegyverrégészeti Osztályának segédőre volt.

1930. elejétől a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott; ténylegesen csak 1930. október 2-ától alkalmazták, ekkor Hóman Bálint főigazgató beosztotta a Történeti Osztályra, Tóth Zoltán fegyver- és hadtörténész mellé. 1930–1931 között a bécsi tudományegyetemen fegyverrégészeti tanulmányokat folytatott. 1932–1935 között Bécsben állami ösztöndíjas volt. 1935-ben Berlinben állami ösztöndíjas volt. 1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1939–1952 között a Fegyvertár, illetve a Fegyvergyűjtemény őre volt.

1942-ben három hónapig a budapesti őrzászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot. 1944-ben a katonai szolgálat, valamint Németországba való kirendelésének elkerülése miatt a lengyelországi Teschenbe szökött, majd az ausztriai Tembergbe utazott. Az első hivatalos transzporttal visszatért Magyarországra.

1952–1961 között a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertár illetve a Fegyvergyűjtemény osztályvezetője és tudományos főmunkatársa volt.

1961-ben nem érezte kellő megbecsülését, ezért levelet intézett Fülep Ferenc főigazgatóhoz, amelyben „megrendült egészségi állapotára", életkorára és 38 évi szolgálatára hivatkozva nyugdíjazását kérte.

Munkássága Első fegyvertörténeti cikkeit a Hadi Múzeumi Lapok közölte (Múzeumunk török fegyverei, 1926; Magyar szablyák a magyar királyi Hadtörténeti Múzeumban, 1928). Az 1931. évi jelentés szerint figyelemre méltó eredményeket ért el a fémrestaurálás terén. Állami ösztöndíjjal a Collegium Hungaricum Bécsben német nyelvet tanult, és a Bécsi Egyetemen fegyverrégészeti tanulmányokkal foglalkozott. Segítségével állította fel Tóth Zoltán a Magyar Nemzeti Múzeumban az első Fegyvertárat, s rendezett meg egy nagyszabású fegyvertörténeti kiállítást. Ösztöndíjasként dolgozott a krakkói, a varsói, a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, az innsbrucki, a drezdai, a salzburgi, a grazi, a berlini múzeumok fegyvergyűjteményeiben. Berlinben az állami múzeumok konzerváló laboratóriumát is tanulmányozta, elsajátította az Európában akkor legmodernebbnek számító fémkonzerválási ismereteket. Doktori disszertációja A magyar kard művészete címmel jelent meg (Budapest, 1938). Munkaszolgálatosokkal ásatásokat végzett Fülek várában (1944; ennek eredményei csak 1959-ben jelentek meg). Az igazolási eljárás során a füleki ásatások alkalmával tanúsított emberséges magatartása miatt a munkások kiálltak mellette. Igazolása után visszatérhetett a Fegyvertárba, ahol az ügyek intézése egyre inkább az ő kezében összpontosult. Újraleltározta a fegyvergyűjteményt, tudományos és népszerűsítő cikkeket írt, s folytatta Régi magyar fegyverek című munkájához az anyaggyűjtést, amelynek első változata 1944-ben elkészült, a kiszedett anyag azonban az ostrom idején elpusztult.E munkájával szerette volna az egyetemi magántanári címet elnyerni. Nyugdíjba vonulása után is tovább dolgozott; tanulmányai főként vidéki múzeumok évkönyveiben jelentek meg. Könyveinek, tudományos tanulmányainak, népszerűsítő cikkeinek száma közel 100. Gyakran publikált a Zeitschrift für Historische Waffenkunde (Berlin) hasábjain. Fő műve, a Régi magyar fegyverek (1971), pótolhatatlan információk tömegével, Szendrei János, Nagy Géza, Tóth Zoltán munkái után a XX. század legjelentősebb fegyvertörténeti összefoglalása volt.

Családja Szülei: Kalmár János és Koscsák Mária voltak. 1936. november 9-én, Budapesten házasságot kötött Petzold Valériával.Házasságkötése bejegyezve a Bp. IV. ker. állami házassági akv. 346/1936. folyószám alatt.

Művei Múzeumunk török fegyverei (Hadi Múzeumi Lapok, 1926) Magyar szablyák a magyar királyi Hadtörténeti Múzeumban. – Szélpuskáink. – (Hadi Múzeumi Lapok, 1928) Hadtörténeti emlékeink idegenben (Magyar Szemle, 1934) Az első magyar hátultöltő puskáról (Hadtörténelmi Közlemények, 1935) A magyar kard fejlődése (Magyar Szemle, 1935) A magyar kard művészete. – Der ungarische Prunksäbel (kismonográfia és egyetemi doktori értekezés is) (A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai. Budapest, 1938) A lovassport a XVIII. században. – Régi magyar nyergek (Szent György [folyóirat], 1938) A hadiröppentyű története. – A petárda a XVI–XVII. század várostromainak szolgálatában (Hadtörténelmi Közlemények, 1939) Régi lőporvizsgáló készülékek (Magyar Lövész, 1939) Adatok a szélpuska történetéből (Magyar Lövész, 1940) A Róka-Halász rendszerű levegőnyomásos aknavetők (Technika, 1940) A szombathelyi olasz tőr és rokonai (Dunántúli Szemle, 1941) A pécsi sisak a honfoglalás körüli időkből (Pécsi Szemle, 1941) Dobzse László pápai díszkardja (Gerevich Emlékkönyv; Budapest, 1942) Népvándorlás kori akasztóhorgok és veretek. – Az avar nyílhegy (Archaeologiai Értesítő, 1944) Hadizászlók (Magyar Honvéd, 1947) Magyar főpapi harcikalap a XVI. század második feléből (Magyar Múzeum, 1947) Dunazárólánc a XVI. századból (Budapest, 1947) Magyar huszárábrázolásos kályhacsempe (Magyar Művészet, 1948) A magyar huszártorna fegyverei. – Magyar lóhomlokdísz a XVI. századból (Magyar Múzeum, 1949) Magyar középkori hajítóbárdok (Antiquitas, 1950) Parittyaábrázolásos kályhacsempe a XV. századból (Archaeologiai Értesítő, 1950) A bécsi fegyvergyűjtemény. Mátyás király vértezete (Archaeologiai Értesítő, 1951) Számszeríj felhúzóhorgok a XV. századból (Archaeologiai Értesítő, 1952) Magyar huszársarkantyúk a XVI. század derekáról (Archaeologiai Értesítő, 1954) Régi vadászfegyverek (Tata, 1955) Önműködő vadászpuskák a XVII–XVIII. századból (Magyar Vadász, 1957) A Báthoriak emléktárgyai (Nyírbátor, 1958) Két középkori kardról. – A Történeti Múzeum Fegyvertárának középkori sisakjai (Archaeologiai Értesítő, 1958) A füleki – Filakovó – vár 15–17. századi emlékei (Régészeti füzetek. II. 4. Budapest, 1959) A füleki várromok feltárása. Művelődéstörténeti leletek a XVI-XVII. századból (sokszorosított, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1959) A Báthoriak címeres kőemlékei (Szalontai Barnabással; A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1959) Hegyestőr és a lóravaló pallos a magyar huszár szolgálatában (Folia Archaeologica, 1959) Lóra való szájkosár a XVI. századból (Magyar Állatorvosok Lapok, 1959) A magyar huszártorna fegyverei (Budapest, 1960) Fegyverzetet jelző medaillonok és bélyeggel jelzett sodronypáncélok (Archaeologiai Értesítő, 1960) A petárda szerepe Győr visszafoglalásánál (Arrabona, 1961) Az ozorai középkori hajítóbárd (Ozorai Évkönyv, 1961) Ingelri kard a Történelmi Múzeumban (Archaeologiai Értesítő, 1961) A buzogány (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1961) A keréklakatos puskáról (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1963) Magyar fegyverek a XVIII. századig (Benyújtott kandidátusi értekezés; Budapest, 1964) A középkori számszeríj (Technikatörténeti Szemle, 1964) Népvándorlás kori sisakok (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1964 és külön: Pécs, 1964) Zrínyi-fegyverek (A Janus Pannonius Múzeum füzetei. 7. Pécs, 1965) Szőlővásárlás a Tokaj hegyalján, 1588-ban (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1969) Régi magyar fegyverek (monográfia; Budapest, 1971)

Díjai Szocialista Kultúráért (1955)

Jegyzetek

Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002

Névpont.hu

További információk Magyar Nemzeti Múzeum Főigazgatósági akták (1930-1961) Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.

Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar mérnökök Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar művészettörténészek