II. Bertold (kb. 1050 - 1111. április 12.) sváb herceg 1092-től 1098-ig. Miután I. Frigyes javára lemondott, kárpótlásul megalapították számára a Zähringen hercege címet, amelyet utódai 1218-ig viseltek.
Élete 150px|bélyegkép|balra|II. Bertold barokk szobra a Szt. Péter-apátságban Bertold egyike volt I. Zähringeni Bertold gróf fiatalabb fiainak. A IV. Henrik német-római császár elleni nemesi felkelésben ő és apja Rheinfeldeni Rudolf ellenkirályt (és sváb herceget) támogatták, azért a császár 1077-ben őket és a Rheinfeldeneket formálisan megfosztotta címeiktől és birtokaiktól. 1078-ban apja meghalt, a következő évben pedig Bertold feleségül vette Rudolf ellenkirály lányát, Ágnest.
A következő években szintén Bertold nevű sógorát (Ágnes bátyját) támogatta Svábföldön, akire a Szászországban hadakozó Rudolf átruházta a sváb hercegi címet. Fő ellenfeleik Stauf Frigyes (akit viszont IV. Henrik nevezett ki sváb hercegnek), valamint a bázeli és a strassburgi püspökök voltak. Az 1080-as évek végére a harcok lecsillapodtak és 1087-ben Bertold neve már a tanúk között található a bazeli püspök birtokcseréjét dokumentáló oklevelén.
1090-ben sógora, a gyermektelen I. Bertold herceg meghalt. Bertold felesége révén igényt tartott a Rheinfeldenek burgundiai birtokaira, valamint a sváb hercegi címre. Welf bajor herceg és a pápa támogatásának köszönhetően 1092-ben meg is választották Svábföld hercegévé (legalábbis a felkelői oldalon, mert a császárpárt továbbra is Stauf Frigyest tartotta jogos uralkodónak). Ugyanabban az évben apja után felvette a Karintia hercege és a Verona őrgrófja címeket, de ténylegesen semmi hatalma nem volt ezeken a területeken.
1098-nam Bertold kiegyezett Frigyessel: lemondott a hercegségről, de használhatta a hercegi címet és megkapta a Zürich feletti védnöki (Vogtei) jogot. Ezzel a lépéssel megtette az első lépést a Zähringenek rehabilitálás felé. 1100 körül Henrik császár létrehozta számára a Zähringen hercege címet, amelyről Freisingi Ottó azt írta, hogy az volt ez első "üres cím" Németországban; semmilyen birtok, jog vagy kötelezettség nem járt vele. 1105-re Bertold már V. Henrik (IV. Henrik fia) legközelebbi szövetségesei közé tartozott.
Bertold már 1090 körül már megkezdte áthelyezni hatalmi bázisát a breisgaui régióba, amely kívül esett a Sváb Hercegségen. 1091-ben Zähringen várából átköltözött az újonnan épített freiburgi várba. Birtokai viszonylag kicsik voltak és nem is volt lehetősége terjeszkedni, ezért meglevő fekete-erdei birtokait fejlesztette kolostorok és falvak alapításával. 1093-ban például megalapította a Szt. Péter-apátságot, amely családja temetkezőhelyévé vált. Alapításai többnyire "reformkolostorok" voltak, amelyek a császárral szemben a pápát támogatták az invesztitúraharcban. Alapításainak - és a Haigerloch grófok kiszorításának - köszönhetően Bertold hamarosan erős hatalmi központot épített ki a Fekete-erdőben. Élete végére jövedelmei és birtokai már megfeleltek hercegi címének.
Bertold 1111. április 12-én halt meg. A hercegi címet fia, III. Bertold örökölte (kilenc évvel később pedig fiatalabb fia, Konrád).
Családja Bertoldnak és Rheinfeldeni Ágnesnek legalább kilenc gyermeke született:
Fiúk Berthold (sz. kb. 1080) II. Rudolf (kb. 1082 -1111), Rheinfelden grófja III. Bertold (kb. 1085-1122. május 3.) Zähringen hercege I. Konrád (kb. 1090 - 1152. január 8.) Zähringen hercege, 1127-től Burgundia rektora
Lányok Ágnes (†1125. január 8. után), férjhez ment II. Vilmos burgund-besançoni grófhoz Liutgard (sz. kb. 1087, fiatalon meghalt) Petrissa (kb. 1095 - kb. 1115/1116), férjhez ment I. Frigyes pfirti grófhoz Liutgard (kb. 1098 - 1131. március 25.), férjhez ment II. Gottfried calwi grófhoz Judit (sz. kb. 1100), férjhez ment II. Ulrik gammertingeni grófhoz
Jegyzetek
Források Georg von Wyss: Berthold II. (Markgraf). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 2, Duncker & Humblot, Leipzig 1875, S. 536 f. Gerd Tellenbach: Berthold II. In: Neue Deutsche Biographie. (NDB). Band 2. Duncker & Humblot, Berlin 1955, , S. 159–160
Fordítás
Kategória:1111-ben elhunyt személyek Kategória:Sváb hercegek