A Storia dell'arte italiana (Az olasz művészet története) Adolfo Venturi olasz művészettörténész monumentális, többkötetes munkája az olasz művészet történetéről. A művet Milánóban az Ulrico Hoepli kiadó jelentette meg 1901 és 1940 között. A sorozat 11 részből és összesen 25 kötetből áll, és az ókeresztény kortól a 16. századig tekinti át az olasz művészet történetét. A kiadás csaknem négy évtizeden át tartott; Venturi megérte az utolsó kötet megjelenését is, amely halála előtt mintegy egy évvel, 1940-ben látott napvilágot. A mű az olaszországi modern egyetemi művészettörténeti tudomány keretei között létrejött első átfogó olasz művészettörténeti összefoglalások egyike, illetve az Internet Culturale szerint az első valódi olasz művészettörténeti kézikönyv. Kiterjedt dokumentációja és fényképanyaga révén több művészettörténész-generáció, műkritikus és az olasz művészeti örökség megőrzésével és kutatásával foglalkozó szakember számára vált fontos forrásmunkává.

Áttekintés

Adolfo Venturi (1856–1941) az olaszországi modern művészettörténeti kutatás egyik úttörője volt. 1901 és 1931 között a római egyetemen tanított, ahol az olaszországi egyetemi művészettörténet első tanszékének professzora volt. Tanítványai között több később jelentős művészettörténész is szerepelt, köztük Pietro Toesca, Lionello Venturi és Roberto Longhi. Venturi az olasz művészetet elsősorban a műalkotások közvetlen tanulmányozásán és a dokumentumforrások módszeres vizsgálatán keresztül közelítette meg. Módszere a történeti kutatást, a stíluselemzést, valamint az egyes művészek és műalkotások vizsgálatát egyesítette. Ennek a kutatói munkának a legnagyobb összefoglalása Az olasz művészet története lett. A vállalkozás jóval terjedelmesebb volt egy hagyományos művészettörténeti áttekintésnél. Az egyes részek az egyes mesterek monografikus bemutatását tartalmazzák, amelyeket életrajzi és bibliográfiai adatok előznek meg, majd műjegyzékek követnek. Az Internet Culturale szerint a kiadványban reprodukált műalkotások jelentős részét ott mutatták be először. A vállalkozás mérete szorosan összefüggött Venturi fényképhasználatával. A Venturi munkásságával foglalkozó modern kutatások szerint a műalkotások fényképes reprodukcióját módszeresen alkalmazta a tudományos kutatásban, az oktatásban és az illusztrált könyvkiadásban. Ez a fényképészeti program Az olasz művészet története köteteiben teljesedett ki.

Megjelenése és felépítése

Az első kötet 1901-ben jelent meg a milánói Ulrico Hoepli kiadónál. A teljes mű végül 11 részből és 25 fizikai kötetből állt, amelyek 1901 és 1940 között jelentek meg.

Rész Olasz cím Magyar cím Kötetek száma Oldalszám I. Dai primordi dell'arte cristiana al tempo di Giustiniano A keresztény művészet kezdeteitől Justinianus koráig 1 558 II. Dall'arte barbarica alla romanica A barbár művészettől a román művészetig 1 673 III. L'arte romanica Román művészet 1 1014 IV. La scultura del Trecento e le sue origini A 14. századi szobrászat és eredete 1 970 V. La pittura del Trecento e le sue origini A 14. századi festészet és eredete 1 1093 VI. La scultura del Quattrocento A 15. századi szobrászat 1 1140 VII. La pittura del Quattrocento A 15. századi festészet 4 832 + 858 + 1175 + 1153 VIII. L'architettura del Quattrocento A 15. századi építészet 2 930 + 818 IX. La pittura del Cinquecento A 16. századi festészet 7 914 + 888 + 1001 + 1069 + 1331 + 939 + 956 + 1213 X. La scultura del Cinquecento A 16. századi szobrászat 3 851 + 757 + 1001 XI. L'architettura del Cinquecento A 16. századi építészet 3 968 + 996 + 973

A kötetek eloszlása jól szemlélteti a vállalkozás fokozatos bővülését. A 15. századi festészetnek négy kötetet szentelt, míg a 16. századi festészet önmagában hét kötetet foglal el. A 16. századi szobrászat és építészet további hat kötetet tett ki. A befejezett mű az ókeresztény művészettől a 16. századig terjed. Venturi eredeti történeti programja ennél átfogóbb volt, a megjelent sorozat azonban nem jutott el a 17. századig. A mű így tágabb koncepciójához képest befejezetlen maradt, és a 16. századi építészet tárgyalásával zárult.

Terjedelme és illusztrációi

Az olasz művészet története egyik legfontosabb jellemzője fényképes dokumentációjának rendkívüli terjedelme. Az Internet Culturale szerint a mű több mint 18 000 fényképet tartalmaz, és fényképészeti dokumentációjának terjedelme és gazdagsága tekintetében a korszak hasonló olasz művészettörténeti kiadványai között páratlan volt. Az első kiadás bibliográfiai leírása több mint 18.000 fekete-fehér, szövegközi vagy külön táblákon elhelyezett illusztrációt, valamint 16, szövegen kívüli színes táblát említ.

Az eredeti 25 kötetes kiadvány fizikai terjedelmét a bibliográfiai nyilvántartások eltérően adják meg, részben az előzékek és a táblák eltérő kezelése miatt. Az Internet Culturale a teljes digitalizált korpusz terjedelmét mintegy 26.973 oldalban adja meg; ebben 1975 és 1988 között megjelent három későbbi mutatókötet 1969 oldala is szerepel. A későbbi mutatókötetekkel együtt tehát a teljes digitalizált korpusz mintegy 27.000 oldalt tesz ki. Maga az eredeti történeti mű 11 részből és 25 kötetből áll.

Fogadtatása és történeti jelentősége

Az olasz művészet története fontos szerepet játszott a művészettörténet olaszországi intézményesülésében. Venturi egyetemi professzori tevékenysége, valamint tanítványainak későbbi munkássága hozzájárult az olasz művészettörténeti kutatás önálló tudományos hagyományának kialakulásához.

A művet később az olasz művészet első monumentális történeteként jellemezték, és kiemelték terjedelmét, valamint gazdag fényképészeti dokumentációját. Az Associazione Librai Antiquari d'Italia az első kiadást az első monumentális olasz művészettörténetként mutatja be, míg az Internet Culturale az első valódi olasz művészettörténeti kézikönyvként és a későbbi kutatás fontos forrásaként jellemzi.

A mű jelentőségét a modern kutatás is vizsgálta. Egy Venturi módszerével foglalkozó tanulmány szerint Az olasz művészet története munkásságának csúcspontja volt a műalkotások fényképes reprodukciójának kutatásban, oktatásban és kiadványokban való kiterjedt alkalmazása szempontjából. A modern művészettörténeti kutatás ugyanakkor módszertani korlátokat is azonosított Venturi megközelítésében. Anyagának rendszerezése erősen kötődött a stílustörténeti szemlélethez, amelyet később új művészettörténeti módszerek egészítettek ki, illetve kérdőjeleztek meg. Ugyanakkor a későbbi megközelítések számos tekintetben támaszkodtak Az olasz művészet története által létrehozott dokumentációs alapokra.

Későbbi mutatók és kiadások

Az eredeti 25 kötetes kiadványhoz később részletes mutatók készültek. 1975 és 1988 között három mutatókötet jelent meg, amelyek 1969 oldallal bővítették a digitalizált korpuszt. A mutatók 1988-as megjelenését Venturi műveinek bibliográfiája is rögzíti a Treccani Dizionario Biografico degli Italiani című életrajzi szótárában.

A mű modern utánnyomásokban is megjelent. Bibliográfiai és aukciós adatok egyaránt dokumentálják az eredeti 25 kötetes kiadás teljes sorozatait, valamint későbbi utánnyomásokat, amelyek a művet továbbra is hozzáférhetővé tették a könyvtárak és a gyűjtők számára.

Digitális kiadások

A teljes művet a Biblioteca di archeologia e storia dell'arte digitalizálta, és az olasz nemzeti digitális könyvtári portálon, az Internet Culturale felületén tette hozzáférhetővé. A digitális gyűjtemény a mű 25 kötetét, valamint a későbbi részletes mutatókat is tartalmazza. Az egyes köteteket kutatókönyvtárak is digitalizálták. A Heidelbergi Egyetemi Könyvtár például hozzáférhetővé tette az 1901-es kiadás első kötetének digitális másolatát. A teljes digitális reprodukciók hozzáférhetősége biztosítja, hogy a mű továbbra is fontos forrás maradjon az olasz művészet kutatásában, különösen a 20. század elején dokumentált művek, attribúciók és gyűjtemények vizsgálatában.

Jegyzetek

Külső hivatkozások

AbeBooks AbeBooks Italia IBS

Kategória:Olasz könyvek Kategória:Művészettörténet