Nagy Prokop (, ), más néven Kopasz vagy Borotvált Prokop (, ) táborita katonai vezető a huszita háborúk idején.
Élete Anyai ágon egy Prágában élő német patrícius családból származott. Prokop kezdetben az utraquisták (a husziták mérsékelt szárnya) tagja volt, és nős pap volt (korán kapta meg a tonzúrát), aki egy előkelő, részben németül beszélő prágai családból származott. Prágában tanult, majd több évig külföldön utazott. Miután visszatért Csehországba, bár pap volt és továbbra is ilyenként szolgált, a huszita háborúk második felében a haladó huszita vagy táborita erők legkiemelkedőbb vezetője lett. Nem ő volt Jan Žižka közvetlen utódja a táboriták vezetésében, ahogy azt már gyakran emlegetik, de ő vezényelte a Tabor seregét, amikor azok több nagy győzelmet arattak a keresztes németek és a cseh katolikusok felett Ústí nad Labemnél 1426-ban és Domažlicénél 1431-ben. A Domažlicénél a Szent Római Birodalom keresztesein mért megsemmisítő vereség végül a sok éves háborúk után béketárgyalásokhoz vezetett (1432) Chebben a husziták és a bázeli zsinat képviselői között.
A táboriták vezetőjeként is tevékenykedett Magyarország és Németország elleni gyakori huszita portyák során, különösen amikor 1429-ben egy hatalmas cseh sereg tartósan megszállta Szászországot és Nürnberg területét. A husziták azonban nem tettek kísérletet a német területek végleges meghódítására, a fő céljuk az ellenség gyengítése volt és 1430. február 6-án Prokop Kulmbachban szerződést kötött I. Frigyes nürnbergi várgróffal, amelyben a husziták kötelezték magukat Németország elhagyására. Amikor a csehek tárgyalásokat kezdtek Zsigmonddal és a bázeli tanáccsal, és hosszas megbeszélések után úgy döntöttek, hogy követséget küldenek a tanácsba, Ennek Nagy Prokop volt a legkiemelkedőbb tagja, aki 1433. január 4-én érkezett meg Bázelbe. Amikor az ottani béke tárgyalások hosszú ideig eredménytelenek voltak, Prokop a többi követtel visszatért Csehországba, ahol újabb belső zavargások törtek ki.
Egy Nagy Prokop vezette taborita sereg ostrom alá vette Plzeňt, amely akkoriban a katolikusok kezében volt. A huszita táborban azonban a hosszan tartó háborúskodás során megingott a fegyelem és mielőtt Prokop ellen is fellázadt volna, az visszatért Prágába.
Halála Valószínűleg a taboriak közötti nézeteltérések bátorítására a cseh nemesek, mind a katolikusok, mind az utraquisták, szövetséget hoztak létre a radikalizmus elleni küzdelem érdekében, amely a tabori győzelmek révén nagy erőre tett szert a cseh városokban. A harc Prágában kezdődött. A nemesek segítségével az Óváros polgárai elfoglalták a radikálisabb Újvárost, Prágát, amelyet Prokop sikertelenül próbált megvédeni. Prokop ekkor segítségül hívta Kisebb Prokopot, aki utódja lett a taborita sereg parancsnokságában Plzeň előtt. Együttesen kelet felé vonultak vissza Prágából, és erőik, amelyeket a városok hadseregeként ismertek, a lipanyi csatában (1434. május 30.) Kourim és Kolín között találkoztak a nemesek seregével, akiket Borek de Milihinek, Žiška egykori fegyvertársa vezetett. A taboritákat döntő vereség érte, és mindkét Prokop, Nagy és Kis Prokop is, elesett a csatában.
A csehszlovák légiók negyedik lövészezredét 1917 júliusában róla nevezték el.
Jegyzetek
Fordítás
Szakirodalom Bezold, Fr.: Die Geschichte König Sigismunds und die Reichskriege gegen die Hussiten. III. München, 1877. Huber II:423. - Denis, E.: Huss et les guerres des Hussites. Paris, 1930. Durdik, J.: Hussitisches Kriegswesen. Berlin, 1964. - Fudge, Thomas A. (2017). The Crusade Against Heretics in Bohemia, 1418–1437: Sources and Documents for the Hussite Crusades. Taylor & Francis. Retrieved 26 July 2026. Kaminsky, Howard: A history of the Hussite Revolution. Berkeley. Los Angeles, 1967. Palacký 1986:662.