Az Omorovicza nemzetközileg ismert magyar luxuskozmetikai márka, amely elsősorban bőrápolási termékeket és kozmetikai kezeléseket kínál. A vállalatot 2006-ban alapította omoroviczai Heinrich István, a történelmi omoroviczai Heinrich család leszármazottja, valamint felesége, Margaret. Az omoroviczai nemesi előnév a família által birtokolt, a mai Bácskossuthfalva területén fekvő Ómoravicai birtok nevéből származik. A történelmi dinasztia öröksége később a budapesti fürdőkultúrához, mindenekelőtt a Rác fürdőhöz kapcsolódott, amely a modern márka identitásának egyik meghatározó történeti alapja.
A márka filozófiája Az Omorovicza filozófiájának középpontjában Budapest termálvízkincse, a magyar fürdőkultúra, a tudományos kozmetikai fejlesztés és a történelmi örökség korszerű továbbörökítése áll. A vállalat saját meghatározása szerint Budapest egyedülálló földtani adottságai adják a márka alapját: a mélyből feltörő termálvizek természetes ásványianyag-tartalmát kívánják a modern bőrápolásban hasznosítani.
A szemlélet egyik legfontosabb eleme a „forrástól a bőrig” gondolat. A hagyományos magyar fürdőkultúrában a termálvíz önmagában jelentette a gyógyító és regeneráló közeget, a modern kozmetikai megközelítés azonban ezt laboratóriumi technológiával egészíti ki. Heinrich István és felesége, Margaret a budapesti ásványvizek tulajdonságait vizsgálva olyan eljárást kívánt létrehozni, amely lehetővé teszi a vízben található ásványi anyagok kozmetikai felhasználását. Ennek eredménye lett a szabadalmaztatott Healing Concentrate™, amelyet a vállalat valamennyi termékének technológiai alapjaként határoz meg.
A filozófia másik pillére a hagyomány és a tudomány összekapcsolása. A márka nem egyszerűen a régi magyar szépségápolási szokásokat kívánja megőrizni, hanem azok mögött modern kutatási módszereket alkalmaz. A termálvíz ásványait biofermentációs eljárással alakítják olyan vegyületekké, amelyek a vállalat szerint könnyebben hozzáférhetőek a bőr számára. A Healing Concentrate™ hatását klinikai vizsgálatokkal is vizsgálták, különösen a hidratáltság, rugalmasság, feszesség és bőrbarrier tekintetében.
A család története bélyegkép|A dinasztia címere A Heinrich család magyar nemesi család, amely az ó-moraviczai előnevet viselte. A család nemességét Heinrich Alajos és Heinrich Ferenc 1827. június 1-jén nyerte el az uralkodótól, ó-moraviczai előnévvel. A nemességadományt a magyar királyi könyvek LXV. kötetének 309. oldalán jegyezték be. Heinrich Ferenc 1845. június 3-án nevét Imrédyre változtatta, és ezzel az Imrédy család egyik ágának alapítójává vált. A névváltoztatást a királyi könyvek LXVII. kötetének 573. oldala rögzíti.
A család címere négyelt pajzs volt. Az első vörös mezőben zöld földön balra fordult oroszlán, a második kék mezőben ezüst horgony, a harmadik kék mezőben vízszintes ezüst pólya látható, amelynek felső széle fehér, alsó széle fekete, fölötte pedig korona helyezkedik el. A negyedik vörös mezőben zöld földön jobbra fordult oroszlán szerepel. A sisakdíszt két, jobbról arany-vörössel, balról kék-ezüsttel vágott sasszárny között elhelyezett, nemzeti színű zászló alkotja. A sisaktakarók színei kék-ezüst és vörös-arany.
A család korai leszármazási táblája Heinrich János (1719–1787) és felesége, Cauthner Anna házasságáig vezethető vissza. Fiuk, Heinrich Alajos (1776–1844), Knotz Rozinával kötött házasságot. Alajos gyermekei közül Heinrich Ferenc az a személy, aki 1845-ben Imrédyre változtatta nevét, és az Imrédy család őse lett. A család másik ágát Alajos további leszármazottai vitték tovább.
A 19. század folyamán a Heinrich család több házasság révén számos magyarországi nemesi és polgári családdal került rokonságba. A leszármazási táblákban többek között a Stricker, Stang, Szájbély, Tömöry, Szemző, Péteri, Laehne, Andrényi, Hangl, Röck, Éder, Jeszenszky, Tatárczi, van Royen és Szüry családok nevei jelennek meg.
A család Ferenc nevű ágán Heinrich Ferenc és Stricker Mária leszármazottai között szerepeltek többek között Ferenc (†1896), Sándor (1847–1892), valamint Gizella (1848), Vilma (1850), Béla (1852–1906), Ferenc (sz. 1866), Vilma (sz. 1892), Aladár (sz. 1894), Kornélia (sz. 1895), Ferenc (sz. 1897), Mária (sz. 1898), továbbá Antal (sz. 1900), Anna (sz. 1904) és József (sz. 1906). A család ezen ágának házassági kapcsolatai között többek között a Tömöry, Boda, Konopy, Szemző, Péteri, Laehne, Andrényi és Hangl családokkal létrejött kapcsolatok találhatók.
Heinrich Nándor leszármazási ága Szájbély Ilonával kötött házasságából származott. Ezen ág tagjai között szerepelt István, aki királyi közjegyzőként működött, valamint Nándor, Ilona, Dezső, Mária, Árpád, Géza, Ida, Elek, Károly és Erzsébet. A család ezen ágának házassági kapcsolatai között megtalálható többek között az Éder, nagyjeszeni Jeszenszky, Tatárczi, van Royen és Szüry család.
A Heinrich család történetének egyik jelentős mozzanata tehát az 1845. évi névváltoztatás, amelynek következtében Heinrich Ferenc leszármazottai Imrédy néven folytatták családtörténetüket. A Heinrich név alatt fennmaradt ágak és az Imrédy néven továbbélő leszármazás egyaránt szerepelnek a 19–20. századi magyar családtörténeti és genealógiai forrásokban.
A család történetét és leszármazását Kempelen Béla Magyar nemes családok című genealógiai munkájának Heinrich-szócikke is közli, amely három részletes leszármazási táblázatban mutatja be a család ágait. A Heinrich családra vonatkozó további hivatkozások között szerepel Dudás, Lendvay, valamint a Régi magyar családok vonatkozó anyaga is.
Jegyzetek
Kategória:2006-ban alapított cégek