A fordítás szellemi tevékenység, ami két nyelv – általában anyanyelv és kiválasztott idegen nyelv – viszonylag magas szintű ismeretét, megértését, a hallott vagy leírt szöveg lényegének hiteles visszaadását feltételezi. A fordítás általában két-három fázisra tagolódik.
Első fázis: nyersfodítás, amikor az alapszöveg kifejezései, szavai, mondatai a fordításra kerülő nyelven is hasonló értelmet kapnak. Második fázis: a fordítandó szöveg értelmes mondatokká formálása. Harmadik fázis: műfordítás, ami magasabb színvonalú, irodalmi igényű munkákra jellemző minőségi különbséget jelöl.
Technikai jellegű szövegeknél a műfordítás munkafolyamata elhagyható, például áruismertetés, használati utasítás vagy kezelési útmutató fordítása esetén nem elvárás a lefordított szöveg irodalmi szintre emelése.
A fordítás felelősségteljes munka, ami akár hosszabb távon is meghatározhatja a köznyelvben használt kifejezések értelmét vagy értelmetlenségét. A téves vagy hibás fordítás éppen úgy beépül a köznyelvbe, mintha hibátlan lenne.
Egyik közismert fordítási hiba és következménye: Magyarországon ólmozatlannak nevezett benzint forgalmaznak, ami azt sugallja, hogy másutt a benzint ólmozzák. Holott a benzinbe nem utólag teszik bele, hanem eladás, ill. a gépjárművekbe töltés előtt kivonják az ólmot. Ezt követően kerül a felhasználókhoz, emiatt ólommentes benzin lenne a helyes elnevezés. A fordító hibás vagy téves fordítása félrevezeti nemcsak a felhasználókat, de a társadalmat is.
Másik példa a hibás fordításra: a diszkont légitársaságok repülőgépeit magyarul - eléggé becsmérlően - fapados járatoknak hívják, holott biztonsági okokból egyetlen repülőgépen sincsenek fapadok. A fordító ismét nem volt a helyzet magaslatán.
A jó fordításra kiváló példa Luther Márton bibliafordítása. Luther ugyanis nem a fellelt szavakat fordította le, hanem a mondatok értelmét, ezáltal nincs értelmetlen mondat a Luther által fordított Bibliában.
Fordítás az a tevékenység, amelyet egy forrásnyelv (FNY) és egy célnyelv (CNY) ismerője végez abból a célból, hogy az általa megértett forrásnyelven megfogalmazott bizonyos közleményt – amely rendszerint hangzó mondat, vagy leírt, többnyire összefüggő, néha szerteágazó, inhomogén stb. szöveg – a fordítás célnyelvén előállítsa olyan eredménnyel, hogy az adott közlést a témájához értő, és mind a két nyelvet legalább a fordítóval azonos szinten ismerő más (szak)ember a kész munkát azzal egyenértékűnek, jónak és hitelesnek fogadja el, vagyis azt ismerteti, amit az eredeti mond és úgy, ahogyan az mondja. A fordítás mentális tevékenység, amelynek szóbeli változata tolmácsolás, írásbeli módozata a fordítás. A fordítást lehet számítógéppel is segíteni, ez esetben számos megoldás kínálkozik az internetes rövid szövegfordítóktól a drága számítógéppel segített fordítóprogramokig (CAT), eszközökig.
A fordítás tágabb, nem természetes emberi nyelvi értelemben véve más eszközöknek is sajátja. Fordít például a számítógép is, amikor egy magas szintű programnyelven megírt programot egy vagy több lépésben végrehajtható programmá alakít. A lényeg, hogy az átalakított dolog megőrzi eredeti célját, rendeltetését, csak éppen más referenciakeretbe (megfeleltetésbe) helyezve teszi azt működőképessé, felhasználhatóvá.
A fordítás tehát az eredeti összefüggések megőrzésével végzett átalakítás vagy konverzió, amelyre megint csak sok helyen kerül sor az életben, a tudományban vagy éppen a technikában.
Két ember között néha akkor is szükség van fordításra, ha egyébként azonos az anyanyelvük, de – képletesen szólva – mégsem egy nyelvet beszélnek. Az ilyenkor végzett fordítás (vagyis a közlemény esetleg több lépcsőben történő újrafogalmazása) célja, hogy a két ember gondolatai, beállítódása szinkronba kerüljenek, azaz a felek megértsék egymást, teljesüljön a kommunikációs aktus (ismeret csere) célja.
Amikor a fordító kap egy szöveget, az első feladata, hogy alaposan elolvassa elejétől a végéig és megismerkedik a mondanivalójával.
A fordítás tehát olyan foglalkozás, amelynek célja nem eredeti mű megalkotása, hanem olyan hasonmásé, amelynek legfőbb értéke, hogy a célnyelvi olvasóra – lehetőség szerint – úgy hat, mintha a szöveg eleve az ő nyelvén született volna. Ezt elősegíthetik a célnyelvre jellemző fordulatok, szólások, közmondások (röviden: idiómák), amelyek kárpótolnak a forrásnyelvből a fordítás során elvesző fordulatokért.
Ezzel a véleménnyel szöges ellentétben áll a szoftverek fordításának az a nagyüzemi módja, amely lokalizáció és globalizáció névvel tiszteli meg magát, és amelynek legutóbbi fejleményeként most az hírlik, hogy az Oracle új termékeinek nemzetközi terjesztése során meghagyják az eredeti angol szókincs többségét, és mondaton belüli vegyes vagy kevert nyelvű felhasználói felületet alkotnak.
Szavak köré szerveződő fordítás
A szavak, illetve a mondatokban előforduló betűk ismétlődésére építenek azok a CAT programok, például a Trados, a Transit és a már elhagyott TM2, amelyek fordítási memóriának nevezett kapcsolatot teremtenek két, egy L1 és egy L2 mondat, vagy bekezdés között. Emellett szótárakat is használnak azzal a feltételezéssel, hogy legtöbbször egy-egy megfelelés van két nyelv szókincse között.
Amennyiben valóban egy-egy szó megfeleltetése a megoldás, akkor az a sajnálatos körülmény nehezíti a dolgot, hogy a jelölő szavak nevek, vagy névként viselkedő kifejezések, melynek következtében célszerű a célnyelven szintén a névadás szabályaiból és szokásaiból kiindulni, és ha az adott szó történetesen egy kép vagy metafora része, akkor annak a viszonyait is figyelembe kell venni, hogy ne képzavaros és/vagy képtelen, vagy éppen az idegen nyelvű szó szervetlen kapcsolódása legyen az eredmény.
Természetesen más lenne az eredmény, ha fordítás előtt a szöveget a fordító abból a szempontból elemezné, hogy milyen műveleteket kell vele végezni, és az egyes szövegrészek miként térnek el ebből a szempontból. Így a fordító legfontosabb szempontja nem az, hogy melyik a legrövidebb olyan egység, amelynek jelentése van, amelyet ha nem ismer, a szótártól remél segítséget kapni, hanem az, hogy melyik az a leghosszabb egység, amelyet felbontás nélkül, egyként kell kezelni, egy összetartozó egységként kell lefordítani ahhoz, hogy hibátlan értelmű fordítás szülessék.
Címek és közlemények megkülönböztetése
A legtöbb folyamatos, összefüggő szöveg kétféle anyagból áll, az egyik a cím (angolul a label, heading és title), illetve annak különböző változata (alcím stb.), amely vagy azt mondja meg, hogy a rákövetkező szöveg micsoda, vagy azt, hogy miről szól. Jellegzetesen névszói szerkezet azzal a következménnyel, hogy 1) érdemes a cím fordítását arra az időre hagyni, amikor már megértette a fordító, hogy minek a címe, miről szól a címmel jelölt szövegrész, 2) a cím fordítását érdemes mindig egyféleképpen, következetesen végezni, hogy ha hivatkozás esik rája (többnyire éppen a cím szerint), akkor könnyű legyen megtalálni.
A folyamatos szöveg többi része abban tér el az előzőtől, hogy abban szerepel az üzenet, azaz olyan szöveg, amely jellemzően állítmányt tartalmaz, valamilyen állítás hosszabb-rövidebb megjelenítése. Az állítás vagy üzenet megértése és fordítása újfent értelmezés kérdése, méghozzá a szerző szándékainak feltárását igénylő módon.
A mai címadási és elnevezési konvenciók miatt azonban, egyre nehezebb a valós szándékok kiderítése és túlságosan sokféle megoldása lehet akár egyetlen többértelműen megfogalmazott közleménynek is. (Mai címadási és elnevezési konvenciók/ szokások közé sorolható a két- és többértelmű szavak szándékos használata néha még a nem bulvárlap jellegű szövegben is.) Éppen ezért az olyan szótárak, amelyek úgy születnek, hogy az adott szót kiveszik az eredeti környezetből, majd számokkal jelölve felsorolják a lehetséges jelentéseket vagy értelmezéseket, tulajdonképpen eltüntetik (dekontextualizálják) a szavak pontosabb jelentését szolgáló környezetét és így a pontos jelentést is. Ebből következően, amikor (például) a wikipédiában egy-egy szócikket indít egy szerkesztő és köré fonja mondanivalóját, kénytelen visszaállítani az eredeti kontextust (környezetet), jóllehet ő ezt egyértelműsítésnek írja, mivel láthatóan nem áll rendelkezésre alkalmas eszköz a jelentéskülönbségek előzetes tisztázásához.
Fordítás angolról magyarra
Természetesen minden nyelvpárnál sajátosak az említett gondok, az angolról fordítás esetében azért is, mert angol nyelven számos műveltségről létezik leírás, olyan egyszerű, hétköznapi témák esetében is, mint például a „love”, ami szinte már magyar szónak számít. Azonban mindenki tudja, hogy ez leginkább szerelmet és szeretetet jelent, akár érzett ilyesmit már valaki, akár nem. Az angol Wikipédiában a következő lefordítandó címszavak tartoznak a love alá:
A love olvasata, értelmezése: Személyek szeretete Személytelen dolgok szeretete Szeretet a vallásban Tudományos modellek Vonzódás és kötődés Együttérző kontra szenvedélyes szeretet A love háromszögelmélete (a pár bővül) Love-stílusok (égi/plátói; romantikus; szenvedélyes; kimért; bohó stb.) Szakaszok Kulturális felfogása Kínai Ai Gănqíng Lian Yuanfen Japán Ai Amae Ógörög Agapé (szeretetlakoma) Erósz (vágyódás, nemi vágy) Fília (gyermeki szeretet) Sztorge Xénia (ajándék) Vallási felfogású Keresztény Agapé (áhítat) Nomosz (zenei szeretet) Buddhista Kāma (vágyódás, nemi vágy) Karuṇā Adveṣa, Maitrī Hindu Kāma (vágyódás, nemi vágy) Prema Karuṇā Bhakti (áldott) Iszlám Ishq Zsidó Hesed Ahava Mitológiai Lásd még Emberszeretet Egyéb szeretettípusok (fíliák) Wiktionary
A tagolás mint a fordítás problémája
A fenti lefordítandó szövegből kitűnik, hogy a love szót magyarra fordítva két különböző alakú és jelentésű szót kell használnunk. Úgy is mondhatjuk, hogy a magyar nyelv a fogalmat két részre tagolja, különbözőnek látja akkor, amikor az angol egyet, azonosat lát, illetve nyilván más nyelvi eszközöket használ a különbségtételre, ha azt érzi.
Az is kitetszik, hogy egy sor nem angol nyelvben még több fajta "love" létezik, amit meg se lehet nevezni angolul, vagy éppen úgy hívják az érzést, ahogy eredetileg. Ha magyarra fordítjuk ezeket, nem tehetjük ugyanezt, mert nincs olyan szoros műveltségi és nyelvi kapcsolat ezekkel a népekkel, hogy jövevényszóként várhatóan meghonosodnának. Ha úgy hagyjuk őket, akkor érthetetlenek, tehát amire szükség van, az az idegen szavak megértése, és a jelentés alapján új elnevezések készítése.
Ha a fordítás célja (például) wikipédiás szócikk készítése, akár fordítva is lehet haladni, kiindulva, mondjuk, a hazaszeretetből, amely nálunk egy szó, angolban nem. S a fogalom a nem személyek szeretete alá tartozik, ahol az angolban az szerepel, hogy ha az emberek "love" (tehát nem használják erre a nyelvtani tárgyra) természeti tárgyakat, állatokat stb. és ez még szexuális érzelmet is gerjeszt bennük, akkor ezt parafilia-nak nevezik (görög-latinból)...
De nemcsak a valóság tagolásának módja, hanem a szöveg tagolása is okoz gondot, akár hallott, akár írott fordítandóról van szó. Nem mindegy, hogy közel látás vagy közellátás, vagy People like Maria, milyen értelmű like-kal kapcsolódik, hová kerül a hangsúly.
A címek mint listaelemek
A lefordított címek egy mű kapcsán a tartalomjegyzék elemei, több mű kapcsán egy könyvtár elemei stb. A terjedelmesebb művekhez tárgymutatók és névmutatók készülnek, amelyek a fordítás szempontjából elsődleges referencia forrásnak számítanak, és a munkát megkönnyíti az abban való előzetes tájékozódás, ellentétben a lineáris (folyamatos) munkavégzés közben folyó szótárazással.