Böszörményi-Nagy Iván (Budapest, 1920. május 19. – Philadelphia, Pennsylvania, 2007. január 28.) magyar-amerikai pszichiáter, a családterápia területének egyik alapítója.

Családja és származása A régi nemesi származású római katolikus böszörményi Nagy családba született három generáció magas rangú bírók örökségével és ez beléiktatta kis korától a személyek közti igazságérzés fontosságát. Édesapja dr. Böszörményi-Nagy István (1884-1954), a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke, édesanyja rátki és salamonfai Barthodeiszky Margit (1891-1972) volt. Apai nagyszülei böszörményi Nagy János (1860-1930), jogász, államtitkár, szabadka királyi törvényszéki bíró és nagyalásonyi Barcza Krisztina (1822-1893) voltak. Az anyai nagyszülei rátki és salamonfai Barthodeiszky Emil (1854-1922), ítélőtáblai tanácselnök, királyi táblabírósági tanácselnök és keményegerszegi Kemény Ilona (1859-1942) voltak. Iván egyetlenegy fivére dr. Böszörményi-Nagy Emil (1913-1985), igazságügy miniszteri osztálytanácsos, bíró volt.

Élete Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte és az orvostudományi képesítését a Pázmány Péter Tudományegyetemen kapta meg. Pszichiáter szakorvosi tanulmányait Budapesten végezte és a Budapesti Tudományegyetemen mint professzor működött. Fontos mentora volt Gyárfás Kálmán, egy korai családi pszichiátria irányult orvos, aki később Chicagóba távozott. Böszörményi-Nagy ellenállt a nácizmusnak és később a sztálinizmusnak és elhagyta Magyarországot 1948-ban.

Két évig Ausztriában, mint idegorvos és pszichiáter dolgozott az International Refugee Organization-nak. Miután 1950-ben az Egyesült Államokba kivándorolt, tudományos munkálatot végzett a szkizofrénia biokémiai alapján, és ezután a Chicagói Egyetem és New York Állami Egyetem, Syracuseban mint professzor működött. 1957-ben a philadelphiai Eastern Pennsylvania Psychiatric Institute kórházhoz csatlakozott, ahol a családi pszichiátria osztályt vezette húsz évig. Ez az osztály lett a világ egyik fő kiképzési központ a családterápia terén. Huszonöt évig a Hahnemann University Hospital, mint a családterápia osztály főorvosa működött. Privát praxist folytatott és az Institute for Contextual Growth-t Philadelphiában megalapította.

Annak ellenére, hogy Böszörményi-Nagy menekült a kommunista rendszertől 1948-ban, szülőföldje mindig a szívében maradt, és az 1989-i rendszerváltás után többször meglátogatta Magyarországot. Mindamellett hogy az élete utolsó tíz éve alatt Parkinson-kórban szenvedett és tolószékkel közlekedett, továbbiakban utazott, és több családterápia konferencián vett részt mint fővendég. A professzort közelgő 80. születésnapja alkalmából 2000-ben a Magyar Köztársaság Elnöke, Göncz Árpád, Köztársasági Aranyéremmel tüntette ki. 2007. január 28-án philadelphiai otthonában elhunyt. Ősi falujában, Külsővaton, temették el.

Munkái

Böszörményi-Nagy első fontos hozzájárulása a családterápia térhez, az első igazán integratív családterápia módszer kifejlesztése, James Framo együttműködésével, az úgynevezett Intensive Family Therapy volt. Ez a modell összehozta a tárgykapcsolat-elméletet, rendszerelméletet, és az egzisztencialis filozófiát.

E modellt tovább fejlesztette Szociális gondozó Geraldine Sparkal, és 1973-ban a Láthatatlan lojalitás című könyvet adták ki, ami az egyik legkimagaslóbb munka a családterápia terén. Ez a könyv tette központba az emberi viszonyok közötti igazságosságot. Idéz elméleti és klinikai megfigyeléseket hogy a lojalitás hogy működik generációkan keresztül, és hogy megnyilatkozódik közvetlenül és közvetve, akár előnyös, akár ártalmas módon. Számos új fogalmakat bemutat, mint családi örökösség, családi lojalitás, a viszonyok dialektikus elmélete, viszonyokban lévő egyensúly, és parentification – egy folyamat amikor egy családtag, sokszor egy gyermek, felvesz egy túl kötelességtudó szerepet egy másik családtag ügyelésére, sokszor egy szülőé, vagy több másoké, vagy a családé. A dialógikus filozófia és az igazság elmélete a humanista filozófus Martin Buber-nek nagy hatású befolyások voltak.

Kontextuális terápia

1978-tól Böszörményi-Nagy a modellt Kontextuális családterápiának és később Kontextuális terápianak nevezte, annak elismerésére hogy az alapvető elvek az ő hozzáállásának az egyéni úgymint a családterápiát fedezték. Kontextuális terápia egy összefoglaló, integratív, intergenerációs modell. Felismer négy alapvető dimenziót a viszonyok realitásában, amik hatással vannak úgy a terápiára mint általános emberi viszonyokra:

(1) Tárgyiasítható tények; (2) Egyéni pszichológia; (3) a Transzakciónális minták rendszerei; és (4) Kapcsolati etika – Böszörményi-Nagy különleges hozzászólása ehhez a térhez. (5) Ontológiai illetve ontikus – Böszörményi-Nagy az ötödik dimenzió létezését 2000-ben a Szegedi Családterápiás Vándorgyőlésen jelentette be. (for. Székely Ilona Tárgykapcsolatelmélet a családterápiában)

Úgy fogalmazta a kapcsolati etikát mint egy komplex dimenzió ami foglalkozik az interszubjektív egyensúly a bizalommal, igazságossággal, felelősséggel, lojalitással, és jogos figyelembevétellel egy viszonyban lévő egyének között.

A kontextuális terápisták kimagasló metodológiai hozzáállása a többirányú érdekképviselet, ami áll a szekvenciális, empatikus, hozzáállásból minden taghoz (beleértve a nem jelen tagokat is) hol mindakettő elismerés és elvárás feléjük van irányítva; ez egy alternatív a szokásos semleges terápiás állásponthoz, ami tehetetlenné teheti a terápistát igazi igazságtalansággal vagy ellentétes érdekekkel elbánni. A cél egy párbeszédet elkezdeni kölcsönös helyzetből beszélgetni családtagok között, és elkezdeni egy adni-kapni kiegyensúlyozást, és így visszaállítani bizalmat, amit Böszörményi-Nagy mint egy alapvető meghatározójává vélt az egyéni és viszonyi egészségnek vagy betegségnek. Fókuszával konkrét következményeken, kapcsolati etika hangsúlyozza a helyrehozó cselekedetet; és ez megkülönbözteti a pszichodinamikatol (a második dimenzióban) ami a belátást hangsúlyozza, és a rendszerelmélettöl (a harmadik dimenzióban), ami az interakciót az itt és mostban hangsúlyozza.

Böszörményi-Nagy szerint az egyéneknek és családoknak a jelenben való egészségében nagy tényező a kapacitás a legsebezhetőbbet és jövőgenerációk jóléte után való törődést mutatni – a transzgenerációs szolidaritás. Fontos része a kontextuális terápiának preventív szándéka az utókor jóléte.

A későbbi években Böszörményi-Nagy határozottan belefoglalt egy ötödik dimenziót, ami már elejétől be volt foglalva a modellbe – az ontikus dimenzió, vagy a "kölcsönös megvalósítás", ami elismeri az én szükségét a másikra hogy meghatározva lehessen.

Szakirodalom magyarul Böszörményi-Nagy I., & Krasner, B. (2001). A kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa. Coincidencia, Kft. Bp. Székely Ilona (2000). Kapcsolatainkban létezünk: Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiájának rövid ismertetése. Pszichoterápia. 9 (6): 437-444. van Heusden, A., & van den Eerenbeemt, E. (2001). A változó egyensúly: Böszörményi-Nagy Iván egyéni-és családterápiás elmélete és módszere. Coincidencia, Kft. Bp. Ivan Boszormenyi-Nagy–Geraldine M. Spark: Láthatatlan lojalitások; Animula, Bp., 2018 (Családterápiás sorozat)

angol nyelven

Boszormenyi-Nagy, I., & Framo, J. (1965; 1985). Intensive family therapy: Theoretical and practical aspects. New York: Harper & Row. (Second edition, New York: Brunner/Mazel) Boszormenyi-Nagy, I., & Spark, G. (1973; 1984). Invisible loyalties: Reciprocity in intergenerational family therapy. New York: Harper & Row. (Second edition, New York: Brunner/Mazel) Boszormenyi-Nagy, I., & Krasner, B. (1986). Between give and take: A clinical guide to contextual therapy. New York: Brunner/Mazel. Boszormenyi-Nagy, I. (1987). Foundations of contextual therapy: Collected papers of Ivan Boszormenyi-Nagy, MD. New York: Brunner/Mazel. Boszormenyi-Nagy, I., Grunebaum, J., & Ulrich, D. (1991). Contextual Therapy. In A. Gurman & D. Kniskern (Eds.) Handbook of Family Therapy, Vol 2. New York: Brunner/Mazel. Friedman, M.S. (1989). Martin Buber and Ivan Boszormenyi-Nagy: The role of dialogue in contextual therapy. Psychotherapy, 26 (3): 402-9. Friedman, M.S. (1998). Buber's Philosophy as the Basis for Dialogical Psychotherapy and Contextual Therapy. Journal of Humanistic Psychology. 38(1): 25-40. Goldenthal, P. (1996). Doing Contextual Therapy: An Integrated Model for Working With Individuals, Couples, and Families. New York: W.W. Norton & Co. Dankoski, M.E., & Deacon, S.A. (2000). Using a Feminist Lens in Contextual Therapy, Family Process, 39 (1): 51–66. Le Goff, J.F. (2001). Boszormenyi-Nagy and Contextual Therapy: An Overview, ANZJFT, 22 (3): 147–157. Ducommun-Nagy, C. (2002). Contextual Therapy. In F. Kaslow, R. Massey, & S. Massey (Eds.) Comprehensive handbook of psychotherapy, Vol. 3: Interpersonal/humanistic/existential. New York; Chichester: Wiley. Ducommun-Nagy, C. & Schwoeri, L.D. (2003). Contextual Therapy. In Sholevar, G.P. & Schwoeri, L.D. (Eds.) Textbook of Family and Couples Therapy: Clinical Applications. Washington, DC: American Psychiatric Publishing Inc. Ducommun-Nagy, C. (2003). Can Giving Heal? Contextual Therapy and Biological Psychiatry. In P.S. Prosky & D.V. Keith (Eds.) Family Therapy as an Alternative to Medication: An Appraisal of Pharmland. New York: Brunner-Routledge. Hargrave, T.D. & Pfitzer, F. (2003). The New Contextual Therapy: Guiding the Power of Give and Take. New York: Brunner-Routledge.

Francia nyelven Catherine Ducommun-Nagy, L'agenda invisible: le couple. Perspective contextuelle, Paris, Autrement, 1989. Pierre Michard, La thérapie contextuelle de Boszormenyi-Nagy: Une nouvelle figure de l'enfant dans le champ de la thérapie familiale. Bruxelles, de Boeck, 2005. Anne Ancelin Schützenberger, Aïe, mes aïeux !, Paris, Desclée de Brouwer, 1993; 17. éd. complétée, 2004. Catherine Ducommun-Nagy, Ces loyautés qui nous libèrent, Paris, J.-C. Lattès, 2006.

Kapcsolódó szócikkek

Pszichológia Pszichiátria Pszichoterápia Egzisztencializmus

További információk Szent János Kórház és Rendelöintézet: Tudományos találkozó; 13. oldal (Fr) La thérapie contextuelle: Le Village Systémique avec conférence vidéo (USA) Therapist profile (USA) Interview with Psychology Today on Destructive Entitlement (USA) Are trustworthiness and fairness enough? Contextual family therapy and the good family (USA) Böszörményi-Nagy's response to 'Are trustworthiness and fairness enough?' (USA) Contextual Therapy with Multiple Personality Disorder (USA) Obituary: The New York Times Jegyzetek

Kategória:1920-ban született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar pszichiáterek Kategória:Amerikai pszichiáterek Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar szakírók