Pál második levele a korinthosziakhoz

jobbra|bélyegkép|256px|Szent Pál ábrázolása az áthoszi Szent Sztavronikita kolostorban

Pál második levele a korinthosziakhozEgyes magyar bibliafordításokban és régebbi egyházi irodalomban a cím a latin hagyományhoz közelebb álló korinthusiakhoz alakban is előfordul. vagy röviden 2Kor a Újszövetség protokanonikus irata, Pál apostol egyik hitelesnek tartott levele. A címzett a korinthoszi keresztény közösség és tágabban Akhája keresztényei; a levél nyitó soraiban Pál mellett Timóteus is szerepel mint társköszöntő.Magyar Katolikus Lexikon: „Korintusiaknak írt második levél”.Jerome Murphy-O’Connor OP: „Második levél a korintusiaknak”, in Raymond E. Brown – Joseph A. Fitzmyer – Roland E. Murphy (szerk.): Jeromos bibliakommentár II. Az Újszövetség könyveinek magyarázata. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest.

A levél Pál és a korinthoszi egyház közti válság, majd részleges kiengesztelődés hátterében keletkezett. A szakirodalom többsége Makedóniát tartja a megírás helyének; az időpontot rendszerint Kr. u. 55–57 közé, több katolikus bevezetés Kr. u. 57 végére teszi.A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, a korintusi levelek bevezetése.Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest. A levél a páli iratok között különösen személyes hangú: egyszerre tartalmaz önéletrajzi visszatekintést, apostoli önvédelmet, pasztorális intést, a jeruzsálemi szegények javára rendezett gyűjtés teológiáját és a gyengeségben megmutatkozó isteni erő kifejtését.The Catholic Encyclopedia: „Epistles to the Corinthians”. Robert Appleton Company, New York.

Fő témái közé tartozik a vigasztalás és szenvedés kapcsolata, az új szövetség szolgálata, a kiengesztelődés, az egyházak közti szolidaritás, Pál apostoli tekintélyének védelme, valamint az a paradox páli gondolat, hogy Krisztus ereje az apostol gyengeségében válik nyilvánvalóvá. A záró áldás – „Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal” – a keresztény liturgikus és szentháromságtani hagyomány egyik korai újszövetségi formulája lett.Előd István: Katolikus dogmatika. A Szentháromság bibliai formuláiról.

Címe, kánoni helye és műfaja

A levél görög kézirati címei a „Korinthosziakhoz írt második levél” értelmű alakokat őrzik. A magyar névben a korinthosziakhoz és a régebbi korinthusiakhoz forma egyaránt ugyanarra a közösségre utal. Az újszövetségi kánonban a páli levelek közé tartozik, és a kánoni első korinthoszi levél után áll.

Műfaja antik apostoli levél, de szerkezete kevésbé egyenes vonalú, mint több más páli iraté. A levélben hálaadás helyett áldás és vigasztaló bevezetés áll; ezután Pál útitervének megváltoztatását, a korinthosziakkal való kapcsolatát, az apostoli szolgálat természetét, a jeruzsálemi gyűjtést és az ellenfeleivel folytatott vitát tárgyalja. Hangneme szakaszonként változik: az 1–7. fejezetekben a kiengesztelődés és a bizalom helyreállítása áll előtérben, a 8–9. fejezetekben a gyűjtés ügye, a 10–13. fejezetekben pedig élesebb, ironikus és önvédelmi hangú polémia jelenik meg.

A levél nem rendszerezett teológiai traktátus. A benne található tanítás konkrét történeti helyzethez kötődik, mégis több témáját – az új szövetség szolgálatát, a kiengesztelődést, az apostoli szenvedést, az egyházi adakozást és a gyengeségben megnyilvánuló kegyelmet – a későbbi keresztény teológia önállóan is feldolgozta.Előd István: Katolikus dogmatika. A kiengesztelődés szolgálatáról és a szenvedés megszentelődéséről.

Szerzőség és címzettek

A levél szerzőjeként Pál apostol szólal meg: „Pál, Krisztus Jézus apostola Isten akaratából, és Timóteus testvér, Isten korinthoszi egyházának és egész Akhájában minden szentnek” (2Kor 1,1). Timóteus neve a társköszöntőben szerepel, de a levél gondolatmenete és személyes önvédelme Pál saját apostoli helyzetéhez kötődik.A Szent István Társulati Biblia jegyzetei, 2Kor 1,1–2.

A levél páli hitelességét egészében a történeti-kritikai és felekezeti kommentárok széles köre elfogadja. A viták nem elsősorban a páli eredetről, hanem a levél egységéről és egyes szakaszainak helyéről szólnak. A 6,14–7,1 szakaszt – „ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel” – több magyarázó későbbi vagy korábbi páli levéltöredékként kezeli, mert szókincse és gondolatmeneti helye eltér a környező résztől. Más szerzők szerint Pál diktálás közbeni kitérése, illetve tudatos figyelmeztetése is lehetett. A kérdés nyitottsága nem jelenti a levél egészének páli eredetére vonatkozó általános kételyt.Bruce M. Metzger – Bart D. Ehrman: Az Újszövetség szövege. Hagyományozás – szövegromlás – helyreállítás. Harmat, Budapest, 2008.

A címzettek a korinthoszi közösség tagjai és Akhája keresztényei. Korinthosz Pál egyik legfontosabb görögországi missziós központja volt. A közösségben zsidó és pogány származású keresztények, vagyonosabb háztulajdonosok, kézművesek, felszabadítottak és alacsonyabb társadalmi helyzetű tagok egyaránt jelen voltak. A 2Kor már olyan közösséghez szól, amely Pál korábbi tanítását ismerte, de kapcsolatát az apostollal belső konfliktusok és kívülről érkező tanítók befolyásolták.

Keletkezési idő és hely

A levél megírásának helye valószínűleg Makedónia. Pál a levélben többször utal Makedóniára, Titusz visszatérésére, valamint arra, hogy az első korinthoszi levél után újabb híreket kapott Korinthoszról (2Kor 2,13; 7,5–16; 8,1; 9,2). A hagyományos feltevés szerint a levél Filippiből vagy Makedónia valamely más városából került Korinthoszba.

A keltezés Pál harmadik missziós útjához kapcsolódik. A Szent István Társulati Biblia jegyzetei szerint az 1Kor 57 húsvétja körül keletkezett, ezt követte a fájdalmas korinthoszi esemény, a „könnyek közt” írt levél és Titusz kedvező híre, majd Pál 57 végén írta meg a 2Kor-t. Murphy-O’Connor a korinthoszi eseménysort valamivel korábbra helyezi, és a levél törzsanyagát Kr. u. 55 tavaszára teszi. A különbség Pál útjainak és a korinthoszi levelezés egymásutánjának rekonstrukciójából fakad.

A tágabb történeti keret világosabb, mint a pontos év: a levél Pál efezusi működése után, a korinthoszi válság és Titusz közvetítő küldetése nyomán született, még Pál végleges korinthoszi látogatása előtt.

A korinthoszi válság és a levelezés háttere

A 2Kor megértéséhez a kánoni első korinthoszi levél utáni események lényegesek. Az 1Kor megírása után a feszültségek nem szűntek meg teljesen. Pál egyik útiterve szerint Efezusból Korinthoszba, onnan Makedóniába, majd ismét Korinthoszba ment volna, hogy a közösség „második kegyelemben” részesüljön (2Kor 1,15–16). Tervét azonban megváltoztatta, ami ellenfelei számára alkalmat adott arra, hogy ingadozással és megbízhatatlansággal vádolják.

A levél utal egy közbülső, fájdalmas látogatásra is (2Kor 2,1; 12,14; 13,1–2). A rekonstrukciók szerint Pál ekkor Korinthoszban nyílt sérelmet szenvedhetett, a közösség pedig nem állt ki mellette kellő egyértelműséggel. A látogatás után Pál nem tért vissza azonnal, hanem egy súlyos hangú, „sok könny között” írt levelet küldött (2Kor 2,3–4; 7,8). Ez a levél nem maradt fenn biztosan azonosítható formában.

Titusz fontos közvetítő szerepet játszott. Ő vitte vagy közvetítette Pál üzenetét, majd Makedóniában jó hírekkel tért vissza: a korinthosziak többsége elfogadta Pál intését, és a kapcsolat helyreállítása megindult (2Kor 7,6–16). A 2Kor első nagy egysége ennek a kiengesztelődésnek az örömét és teológiai értelmezését tükrözi.

Ugyanakkor a levél utolsó fejezetei újabb vagy tovább élő ellenállásra utalnak. Pál ellenfelei ajánlólevelekre, származásukra, retorikai képességeikre, látomásaikra vagy külső tekintélyükre hivatkozhattak, miközben Pál testi gyengeségét, anyagi önfenntartását, szenvedéseit és személyes megjelenését ellene fordították (2Kor 10–13).Jerome Murphy-O’Connor OP: „Második levél a korintusiaknak”, az ellenfelekről.

Irodalmi egység és szövegkritikai kérdések

A 2Kor egysége régóta vitatott. A kézirati hagyomány a levelet egységes iratként adja tovább, és az egyház kánoni használata is egységes levélként őrizte meg. A belső szerkezetben azonban több hirtelen hangnem- és témaváltás figyelhető meg, ezért több kutató feltételezi, hogy a mai levél különböző páli levelek vagy levéltöredékek szerkesztett együttese.

A fő vitapontok a következők:

a 6,14–7,1 szakasz helye és eredete; a 8. és 9. fejezet kapcsolata, mivel mindkettő a jeruzsálemi gyűjtésről szól, de eltérő címzetti és retorikai helyzetet is sejtethet; a 10–13. fejezetek hirtelen éles hangvétele, amely eltér az 1–9. fejezetek kiengesztelődőbb tónusától; a „könnyek között” írt levél azonosítása, amelyet egyesek elveszettnek tartanak, mások a 10–13. fejezetekkel hoznak kapcsolatba.

A 20. századi felosztási hipotézisek közül ismert Günther Bornkamm javaslata, amely a mai 2Kor-ban több különálló páli levelet különböztet meg. Murphy-O’Connor is úgy ítéli meg, hogy az 1–9. fejezetek és a 10–13. fejezetek között nehéz egyszerű folytatást feltételezni, de nem azonosítja automatikusan a 10–13. fejezeteket a „könnyek levelével”. Más kommentárok az egységes levél védelmében arra hivatkoznak, hogy Pál leveleiben előfordulnak hirtelen érzelmi és retorikai váltások, illetve a levél különböző részei ugyanazon konfliktus más-más oldalát tárgyalják.

A kérdésben óvatos megfogalmazás szükséges. Lehetséges, hogy a 2Kor több páli levél vagy levéltöredék összedolgozása, ezt azonban teljes bizonyossággal nem lehet kimutatni. A kompozíciós elméletek nem késői „hamisításként”, hanem az ókori levélgyűjtemények és apostoli irathagyományozás kérdéseként értelmezendők.

A levél szerkezete

A levél felosztása a kutatásban nem egységes. Az alábbi vázlat a mai kánoni szöveg fő egységeit követi:

Szakasz Tartalom 1,1–11 Üdvözlés és áldás; Pál hálaadása Isten vigasztalásáért a szenvedések között 1,12–2,13 Pál útiterveinek magyarázata; a fájdalmas látogatás és a megbocsátás kérdése 2,14–4,6 Az apostoli szolgálat méltósága; ajánlólevelek, régi és új szövetség, a Lélek szolgálata 4,7–5,10 „Kincs cserépedényben”; szenvedés, halandóság, remény és az ítélet előtti felelősség 5,11–6,10 Új teremtés Krisztusban; a kiengesztelődés szolgálata 6,11–7,16 Pál nyíltsága a korinthosziak felé; a 6,14–7,1 intő betét; Titusz hírei és a közösség megbánása 8,1–9,15 A jeruzsálemi szegények javára rendezett gyűjtés; a makedóniaiak példája és a nagylelkű adakozás 10,1–13,10 Pál apostoli tekintélyének védelme; ellenfelei bírálata; „oktalankodó” dicsekvés, szenvedéslista, látomások és a „tövis a testben” 13,11–13 Záró intelmek és áldás

Tartalom

Szenvedés, vigasztalás és bizalom

A levél nem a szokásos páli hálaadással, hanem áldással kezdődik: Isten „az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene” (2Kor 1,3). A vigasztalás nem pusztán érzelmi enyhület, hanem megerősítés a szenvedés elviselésére és a szolgálat folytatására. Pál saját ázsiai halálveszedelmét említi, amelyben nem önmagában, hanem „a halottakat feltámasztó Istenben” tanult bízni (2Kor 1,8–10).

Ez a bevezetés a levél egészének egyik kulcsa. Pál nem úgy értelmezi szenvedéseit, mint apostoli kudarcot, hanem mint Krisztus szenvedéseiben való részesedést, amely a közösség javára válik. Ez a gondolat kapcsolódik más páli szakaszokhoz is, amelyek szerint a hívő Krisztussal egyesülve hordozhatja a megpróbáltatásokat, és a szenvedés a dicsőség reményébe illeszkedik.Előd István: Katolikus dogmatika. A szenvedés és Krisztussal való közösség páli értelmezéséről.

Az útiterv megváltoztatása és a megbocsátás

Pál ellenfelei a megváltoztatott útitervből állhatatlanságra következtettek. Válaszában Pál saját megbízhatóságát Krisztus hűségével kapcsolja össze: Isten ígéretei Krisztusban váltak „igenné”, ezért az apostoli igehirdetés sem lehet egyszerre igen és nem (2Kor 1,18–20).