Hernán Cortés de Monroy y Pizarro, Marqués del Valle de Oaxaca (1485 – 1547. december 2.) spanyol konkvisztádor, aki megdöntötte az Azték Birodalmat, létrehozta a mai Mexikó elődjének számító Új-Spanyolország gyarmatot és annak első kormányzója volt. Nevét Hernando vagy Fernando formában is használta.
Gyermekkora Cortés 1485-ben született a kasztíliai Medellínben (a mai Extremadura tájegység Spanyolországban). Apja Martín Cortés de Monroy gyalogoskapitány volt, aki 1449-ben született Rodrigo vagy Ruy Fernández de Monroy és María Cortés gyermekeként és előkelő származása ellenére anyagi lehetőségei meglehetősen szűkösek voltak. Hernán anyja Catalina Pizarro Altamirano volt.Machado, J. T. Montalvão, Dos Pizarros de Espanha aos de Portugal e Brasil, Author's Edition, 1st Edition, Lisbon, 1970.
Cortés anyja révén rokona volt az Inka Birodalmat meghódító Francisco Pizarrónak (volt egy másik Francisco Pizarro is, aki Cortés társa volt az aztékok elleni küzdelmeiben). Anyai nagyszülei Diego Altamirano és Leonor Sánchez Pizarro Altamirano voltak, nagyanyja pedig első unokatestvére volt Pizarro apjának. Apai vonalon távoli rokona volt Hispaniola harmadik kormányzójának, Nicolás de Ovandónak.
Életrajzírója, barátja és káplánja, Francisco López de Gómara sápadt beteges gyereknek írta le Cortést. Mikor 14 éves lett, Salamancába küldték nagynénje férjéhez, hogy latinul tanuljon.Hernán Cortés Két év alatt Hernánnak elege lett a tanulásból és hazatért, szülei elégedetlenségére, akik jól kereső jogászt szerettek volna faragni belőle. Salamancai tanulmányai, valamint azok az évek amit jegyzőként töltött Sevillában és Hispaniolán, megadták neki a kasztíliai jogrendszernek azt az ismeretét, hogy később törvényileg is indokolni tudta Mexikó meghódítását.Hernan Cortés
Ifjúként, Gómara leírása szerint nyugtalan, fennhéjázó és rosszindulatú volt, ami feltehetően jól illik egy csalódott, vidéki kisvárosba szüleihez visszakényszerült 16 éves kamaszfiúra. Ekkoriban már egész Spanyolországban elterjedtek a Kolumbusz által felfedezett Újvilág gazdagságának hírei.
Amerikai pályafutásának kezdetei Mikor távoli rokonát, Nicolás de Ovandót kinevezték Hispaniola kormányzójává, Cortés eldöntötte, hogy elkíséri az Újvilágba, de sérülése miatt (amit egy férjes asszony ágyából való sietős távozása közben szerzett) útitervei kútba estek. Ehelyett a következő évet azzal töltötte, hogy a déli kikötőkben – Cádizban, Palosban, Sanlucarban és Sevillában – csavargott és az utazók meséit hallgatta az Indiákról, aranyról és távoli idegen földekről. Végül 1504-ben hagyta el Kasztíliát és hajózott el Hispaniolára.Crow, John A. The Epic of Latin America. Los Angeles, California: University of California Press, 1992. 4th ed. p.73
A Cortést szállító hajó kapitánya Alonso Quintero volt, aki megpróbált parancsnokait kijátszva, saját haszna érdekében előbb érkezni meg az Újvilágba, mint ők. Lehetséges, hogy Quintero lázadást súroló magatartása később példaként szolgált Cortés számára is.
Miután megérkeztek Hispaniola fővárosába, Santo Domingóba, a 18 éves Cortés regisztráltatta magát, ezzel letelepedését és megélhetését biztosító építési és mezőgazdasági telket kapott. Ovando kormányzó indián munkásokat adott neki és rábízta Azua de Compostela városka jegyzői tisztét. A következő évek társadalmi helyzetének megalapozásával teltek; 1506-ban részt vett a Hispaniola és Kuba meghódítását végző expedíciókban, amiért a parancsnoktól nagy földbirtokot és indián rabszolgákat kapott.
Kuba (1511–1518) 1511-ben Cortés csatlakozott Diego Velázquez de Cuéllarhoz, a kormányzó szárnysegédjéhez, aki azt a feladatot kapta, hogy hódítsa meg Kubát. A 26 éves Cortés feladata az volt, hogy biztosítsa a kincstár egyötödös (quinto) részesedését a zsákmányból. Kuba kormányzója Velázquez lett, aki annyira megkedvelte Cortést, hogy megtette titkárának. Kétszer is kinevezték Santiago de Cuba városi tanácsába alcaldének. Cortés jelentős vagyont gyűjtött, nagy birtokai, marhacsordái és bányái voltak. Erősödő helyzetét politikai célra is használta, 1514-ben ő volt vezetője annak a csoportnak, amely több indián rabszolga kiutalását követelte a spanyol gyarmatosoknak.
Idővel Cortés és Velázquez viszonya egyre feszültebbé vált.Hassig, Ross. Mexico and the Spanish Conquest. Longman Group UK Limited, 1994, pp. 45–46 Ennek egyik oka az volt, hogy udvarolt a kormányzó sógornőjének, Catalina Xuáreznek, de nem volt hajlandó feleségül venni. Velázquez letartóztatta, de Cortés megszökött, majd miután újból elfogták, belement a házasságba.
Mikor híre jött, hogy Juan de Grijalva a kontinensen útja során ezüst- és aranybányákat talált, a gyarmati hatóságok segítséget küldtek neki; ennek vezetőjévé 1518 októberében Cortést nevezték ki. Olyan tanácsot is kapott, hogy siessen, mielőtt Velázquez meggondolja magát. Cortés tapasztalt szervező volt, sok kudarcba fulladt expedícióból vont le tanulságokat és meggyőző szónok is tudott lenni, így egy hónap alatt hat hajót és 300 embert gyűjtött össze.
Mexikó meghódítása (1518–1520)
Velázquez, aki az expedíció költségeinek felét állta, valóban megpróbálta leváltani Cortést az utolsó pillanatban, de hírnökét leszúrták, Cortés pedig semmibe véve a parancsát, gyakorlatilag fellázadt; elkobozta a santiagói mészárszék összes hústartalékát és lefoglalt egy utánpótlást szállító vitorlást. Végül 11 hajóval, 530 spanyol katonával, 16 lóval és 14 ágyúval indult útnak. Katonái közül 30 számszeríjjal, 12 muskétával volt felszerelve. Fémpáncélja csak a lovagoknak volt, többségük a kubai indián nők által varrt, gyapottal párnázott vértet viselt.Danderson beck: Cortes in Mexico 1519-28
Miután Cozumelnél kikötött a Yucatán-félszigeten, utasította a korábbi expedíció tagjait, hogy adják vissza a helybeli majáknak, amit elraboltak tőlük. A maják barátságosak voltak és átadtak neki két spanyol foglyot: egyikük Geronimo de Aguilar ferences pap volt, aki a fogságban megtanulta a chontal nyelvet és tolmácsolni tudott az európaiak és az őslakosok között.Crowe, John A. The Epic of Latin America. Los Angeles, California: University of California Press, 1992. 4th ed. p.75 1519 márciusában Cortés a spanyol korona nevében birtokba vette a földet, majd a Tabasco-folyóhoz indult. Az itteni maják ellenségesek voltak, nem akarták megengedni a spanyoloknak, hogy kiszálljanak csónakjaikból, de ők erőszakkal kiszorították a faluból a helybelieket. Néhány nappal később sok ezernyi indián gyűlt össze, hogy elűzzék a betolakodókat. Cortés a centlai csatában legyőzte őket, legalább 220-at megöltek az őslakosokból, akik között nagy rémületet keltett a puskák és ágyúk dörgése és a páncélos lovasok megjelenése. A maják megadták magukat, ajándékokat hoztak a spanyoloknak, többek között húsz fiatal lányt, akiket azok megkereszteltek. Egyikük, La Malinche (vagy Malitzin) a Marina nevet kapta és Cortés ágyasa lett; azonkívül – Aguilaron keresztül – tolmácsa is, mivel beszélte a chontal, a maja és a nahuatl nyelvet is.Diaz, B., 1963, The Conquest of New Spain, London: Penguin Books, A spanyolok ezután felvették a békés kapcsolatot a totonac indiánokkal és húsvét vasárnapján találkoztak az Azték Birodalom tartományi kormányzójával, Tendile-lel, aki hírt adott róluk az uralkodónak, II. Moctezumának.
thumb|250px|Cortés elsüllyeszti a hajóit Veracruznál 1519 júliusában Cortés megalapította Veracruzt. Felderítő expedícióra küldte Velázquez embereit, és amíg távol voltak, magát nyilvánította az új gyarmat vezetőjének, aki nem a kubai kormányzónak, hanem csak magának V. Károly császárnak tartozik felelősséggel.Bernard Grunberg, "La folle aventure d'Hernan Cortés", in L'Histoire n°322, July–August 2007 Egyik hajóját visszaküldte Európába; ezután kiderült hogy a kubai kormányzó hívei összeesküvést szőttek követe elfogására. Cortés két embert felakasztatott, majd tizenkét hajójából kilencet partra futtatott, hogy emberei ne is gondolhassanak a visszavonulásra. A hajók anyagából épületeket emeltek.Hassig, Ross. Mexico and the Spanish Conquest. Longman Group UK Limited, 1994, pp. 53–54
Út Tenochtitlanba Cortés többször is kérte az azték kormányzót, hogy találkozhasson Moctezumával, de kéréseit elutasították. Meggyőzte az aztékok által alávetett totonacokat, hogy spanyol segítséggel lázadjanak fel, majd 1519 augusztusában, mintegy száz embert Veracruz védelmére hagyva, elindult az azték főváros, Tenochtitlan felé. Miután a totonacok arról tájékoztatták, hogy Tlaxcala népe szívesen fellázadna Moctezuma ellen, először oda vonult. A tlaxcalaiak ellenségesen fogadták őket, szeptember 2. és 5. között három csatát is vívtak velük. Cortés később úgy nyilatkozott, hogy 149 ezer indiánt győztek le és közben hatvan embere megsebesült. A foglyokat visszaküldte azzal, hogy ő Moctezuma ellensége és békét akar Tlaxcalával. Az indiánok főnöke végül úgy döntött, hogy akkor járnak jobban, ha békét kötnek a betolakodókkal, és beengedte őket fővárosukba. Eközben Moctezuma követséget küldött hozzá ajándékokkal és megígérte, hogy a spanyol király vazallusa lesz, ha visszafordul.
1519 októberében a spanyolok és mintegy ezer tlaxcalai harcos (akik a totonacok helyét vették át) Mexikó második legnagyobb városába, Cholulába értek, ahol a világ legnagyobb piramisa épült Quetzalcoatl tiszteletére. A lakosok beengedték őket, de mikor a főtéren összegyűlt kb ezerfőnyi nemességhez értek, Cortés parancsot adott legyilkolásukra, majd felgyújtották a várost. A későbbi vizsgálat során Cortés azt állította, hogy azért ölette meg őket, mert csapdát akartak állítani neki. Az aztékok közül sokan azt hitték, hogy Cortés a visszatérő Quetzalcoatl, ez az incidens azonban meggyőzhette őket az ellenkezőjéről.
thumb|250px|Cortés és La Malinche találkozik Moctezumával Tenochtitlanban A spanyolok és indián szövetségeseik 1519. november 8-án érkeztek meg Tenochtitlanba, ahol Moctezuma békével fogadta őket.Hassig, Ross. Mexico and the Spanish Conquest. Longman Group UK Limited, 1994, pp. 82, 86 A nagy töltésen át bevezették őket a Texcoco-tó szigetén fekvő fővárosba, ahol az uralkodó apja palotájában szállásolta el őket, gazdag ajándékokat adott nekik és kinyilvánította, hogy aláveti magát a császáruknak. Cortés és társai ezután hónapokig a hatalmas, a legnagyobb európai városokkal vetekedő lélekszámú városban maradtak az uralkodó vendégeként, aki eközben folytatta birodalma igazgatását, még egy hódító háborút is indított egyik szomszédja ellen. Idővel - a pontos időpont nem ismert - a spanyolok saját palotájában foglyul ejtették Moctezumát, hogy őt irányítva maguk kormányozzák az Azték Birodalmat.Hassig, Ross. Mexico and the Spanish Conquest. Longman Group UK Limited, 1994, pp. 88–89
Eközben Velázquez újabb 1100 fős expedíciót küldött Pánfilo de Narváez vezetésével, hogy fékezze meg a függetlenedő Cortést. Narváez 1520 áprilisában kötött ki a mexikói parton. Cortés 200 embert Tenochtitlánban hagyott, a többi emberével pedig az érkezők fogadására indult. Küldöttei az aztékoktól szerzett arannyal titokban rávették Narváez embereit, hogy csatlakozzanak Cortéshez. Egy éjszaka megtámadták az alvó Narváezt, aki fél szemét elvesztette, és a csatában tizenheten elestek. Narváezt vasra verték, a többi foglyot pedig feleskették Cortésra. Eközben Tenochtitlánban a spanyolok rátámadtak egy emberáldozattal járó vallásos ünnep résztvevőire, mészárlást rendeztek közöttük, mire a fővárosban lázadás tört ki ellenük. A fogságban tartott Moctezuma sem tudta lecsillapítani alattvalóit, és a spanyolok beszorultak a szállásukra.Hassig, Ross. Mexico and the Spanish Conquest. Longman Group UK Limited, 1994, pp. 91–92