right|230px|thumb|Szentáldozás előtti úrfelmutatás egy rendkívüli formában tartott katolikus szentmisén (Tallinn, Észtország): „Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” („Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit!”)
A szentmise, rövidebben: mise () a római katolikus liturgia legszentebb és legfontosabb része (de nem az egyetlen istentisztelet),Mert van zsolozsma, szentségek, szentelmények, és paraliturgia is. katolikus értelemben az egész keresztény élet forrása és csúcsa, az Újszövetség tökéletes és örök áldozata, melyben Krisztus önmagát áldozza fel az Atyának a világ bűneiért a kenyér és bor színe alatt. A szentmise engesztelő, hálaadó, dicsőítő és kérő áldozat.
A mise szó eredete
A latin nyelvű miseordóban a diakónus (vagy az áldozópap) az istentisztelet végén így szól a gyülekezethez: Ite, missa est (Menjetek, [most] van az elbocsátás).A missa e szerint a missio küldés/küldetés középkori alakváltozata, vele nagyjából azonos jelentésben. A németben Messe, az angolban Mass néven ismeretes, a szlávban misa, omssa.Czuczor-Fogarasi-szótár A Czuczor-Fogarasi szótár szerint a mise szó nyelvünkbe a latinból került.
Nevei, jelentésük A szentmisét a korokon átívelve következőféleképpen nevezék vala. Az apostolok és az első keresztények kenyértörésnek nevezték. (ApCsel 2:42 - "Ők állhatatosan kitartottak... a kenyértörés közösségében.") A második neve megemlékezés, (görögül anamnesis, latinul commemoratio Domini), Jézus szavai nyomán: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.Magyar–latin misszále az év minden napjára a római misekönyv szerint. Ford., bev. és magyarázatokkal ell. Szunyogh Xavér Ferenc, Budapest, 1933. 27. old (továbbiakban: Szunyogh 1933) Ez nem egy múlt esemény puszta felidézése, hanem megjelenítése, jelenbe hozása, aktualizációja, hogy minden kor minden embere részesedhessen benne és az esemény kortársává váljon.Szunyogh 1933 uo. Misztérium, Tertullianus nevezi először így, ennek nyomán: frequentatio mysterii és celebratio mysterii.Szunyogh 1933, uo. Ez nem a "hitünk titkát" jelenti, hanem "valami isteni (ezért titokzatos) és a lélek mélyén végbemenő folyamatot, amelyben az isteni az emberhez leereszkedik, átjárja és átalakítja és így a földit, az emberit a maga isteni magasságába emeli". A misztérium végbemehet az isteni tanítás által, "mely titkos és mélyebb ismereteket ad az embernek", pl. hallás vagy olvasás útján; de végbemehet valamely cselekedet által, melyben az ember Istennel érintkezik és így az isteni élet részesévé lesz: ez történik a szentmisében.A szentmise tehát, mint misztérium, szent cselekedet ("Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre") mely üdvösségünk tényeit misztikusan, de valóssággal láthatóan, foghatóan, hallhatóan megjeleníti, elénk állítja és végbeviszi." Szunyogh 1933, uo. A tridenti zsinat tanítása szerint ez a misztérium Jézus engesztelő áldozata.Tridenti Zsinat 22. Can. 3. A második században terjedt el a negyedik elnevezés: Eukarisztia. Jelentése: hálaadás, és Jézusra megy vissza, aki hálaadó imádság keretében változtatta át a kenyeret és a bort. Ezért kezdték az egész misét Eucharistiának, hálaadásnak hívni. Később az átváltoztatott kenyeret és bort együtt hívták Eucharistiának. A mai szóhasználatban az Eukarisztia az Oltáriszentséget jelenti. Az első század vége óta használatos az áldozat elnevezés.Római Szent Kelemen: Didakhé, 14. fejezet A szentmise, mint áldozat a) ételáldozat b) hálaadó-áldozat c) áldozati cselekedet (misztérium) d) megemlékezés, misztériumos jelenlét és valóság.
Szunyogh Xavér Ferenc összefoglalásában:Szunyogh 1933, 27-28.old.
Az áldozat fogalma, központisága, fejlődése Az áldozat alapvetősége Egyes elképzelések szerint teremtett világban élünk, aminek szerves része az áldozat fogalma. Ha pl. egy nyelvet szeretnénk tanulni, akkor erőt (megtanulni az idegen szavakat, nyelvtani összefüggéseket), időt (amíg megtanuljuk ezeket) és pénzt (tankönyvvásárlás, nyelvtanfolyamok) kell áldoznunk rá. A mindenütt jelenlévő áldozat hétköznapi valóság. Az áldozat az ókorban Az ókorban szokásos volt áldozatot bemutatni az isteneknek, ez minden kultusz legfőbb része."Az áldozat bemutatása a legfölségesebb és legnagyszerűbb istentiszteleti tény. Ezért minden kultusznak legfőbb része az áldozat bemutatása. Az áldozattal hódol az ember Istenének, mint teremtőjének és egyetlen urának és megvallja, hogy egész életével Isten rendelkezik, mert Isten adta, tehát Istené." - Szunyogh 1933, 28.old Az áldozat lényege, hogy az embernek önmagát kellene feláldoznia - mint legértékesebb dolgot, amit csak adhat - ezt váltja ki azzal, hogy a tulajdonából vagy munkája gyümölcséből a legjobbat adja oda, áldozza fel Istennek. Az embert egy jelkép helyettesíti: Káin maga helyett gabonát, Ábel bárányt, Melkizedek kenyeret és bort adott.Szunyogh 1933, 28.old.
A pogány népeknél szokásban volt, hogy a legértékesebb gyermeküket, az elsőszülöttet mutatták be áldozatként, erről a Biblia is megemlékezik. Keresztény tudással ez egy tragikus félreértés, Isten a lelket nézi és akiben megvan az áldozatos lelkület, mint Ábrahámban, akkor a tényleges áldozatot helyettesíteni lehet mással.
Az áldozatos lelkület lényege, hogy "önmagunkat kell mindig adni áldozatul Istennek", maga az áldozat pedig: "magunk helyett valamit adunk Istennek."
Az áldozat részei Minden adásban két elem van. Az egyik hogy magunkat megfosztjuk attól a tárgytól, a másik hogy azt másnak átadjuk. A köznyelv általában az első jelentést érti alatta, az egyház viszont a második elemet, az adomány Istennek való átadását hangsúlyozza."Mert mentől jobban szeretek valakit, annál kevésbé fogom érezni az adással járó lemondást és megfosztást és annál jobban örülök, hogy adhatok. Istennek boldogan, örömmel kel mindent odaadni, mert Ő a Szépség és Jóság." - Szunyogh 1933 uo.
Az áldozatul bemutatott dolog Isten céljaira megy, többé nem mi rendelkezünk vele. Ezt fejezi ki az áldozat latin neve: sacrificium. Eredeti jelentése (sacra facere): elkülöníteni.
Jézus keresztáldozata, mint engesztelő áldozat Noha az ember bemutatta áldozat sokmindenre lehet képes, az eredeti bűnt mégsem tudja kiengesztelni. Ezért kellett Jézusnak az önként vállalt kereszthalála útján a mi bűneinkért eleget tennie. Jézus nemcsak az eredeti bűn engesztelésére halt meg, hanem minden bűn engesztelésére, hiszen minden halálos bűn következménye a kárhozat, amit az ember önerőből nem tud elhárítani.
Jézus önként vállalta a halált, áldozatos lelkülettel, teljes engedelmességgel és önátadással, ezáltal kiengesztelte az első emberpár bűnét: az engedetlenséget és az önzést."Az ószövetségi áldozatok - melyek jórészben az Úr Jézus áldozatának előképei is voltak - sok áldást esdettek le az égből. De a végtelen felségű Isten megbántásáért, Ádámnak a bűnéért nem tudtak eleget tenni. Ezért kellett az Isten Fiának emberi alakot öltenie és mint második Ádámnak, az emberiség új képviselőjének és a természetfeletti rendben új ősatyjának a megváltás nagy áldozatát bemutatnia. Ez az Atyának örök végzéséből önként elvállalt keresztáldozattal történt. Az Isten Fiának teljes és maradéknélküli önátadásának kellett ugyanis kiengesztelnie az első emberpár bűnét: az engedetlenséget és önmaguknak felmagasztalását." Szunyogh 1933 uo. "Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tied!"Mt 26:39 Szent Péter: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért... hogy minket áldozatul adjon az Atyának."1 Pét 3:18
Jézus kereszthalála tehát helyettesítő áldozat (Jézus helyettünk halt meg), engesztelő áldozat (értünk, a bűneinkért halt meg), és valós áldozat (valóban meghalt).
Az utolsó vacsora, mint hálaadó és dicsőítő áldozat Az utolsó vacsora a szentmise alapítása és a keresztáldozat elővételezése volt. Az átváltoztatásban Jézus szavai, melyek ma is elhangzanak a papok ajka által, megvalósítják amit mondanak és a kenyér és bor színe alatt valóságosan megjelenik Krisztus élő Teste és Vére. Ez az un. átlényegülés (latin transsubstantiatio) és valós jelenlét dogmája. Az áldozat is a kettős átváltoztatás által megy végbe, mert különválasztja a Testet és a Vért.
Jézus halála, mint liturgikus (istentiszteleti) tény Jézus a kereszthalálával, önfeláldozásával egy új liturgiát hozott létre. Az Újszövetség egyetlen főpapja Jézus, az Újszövetség egyetlen áldozata pedig Golgota.Szunyogh 1933 30. old
A szentmise mint keresztáldozat A szentmiseáldozat és a keresztáldozat között lényegi azonosság van."Ha megfontoljuk, hogy áldozatot bemutatni annyit tesz, mint magunktól valamit elvonni és az Isten egyedüli rendelkezésére átadni, továbbá hogy e kettős cselekedetben a legfontosabb és igazán döntő az áldozatos lelkület, akkor könnyű megtalálnunk e belső lényeget." Szunyogh 1933. 30-31.old Úgy a szentmisét mint a keresztáldozatot ugyanaz a főpap, Jézus Krisztus mutatja be; mindkettőben ugyanaz az áldozati tárgy: Jézus Krisztus; mindkettőben ugyanaz a lélek nyilvánul: Jézus Krisztus áldozatos lelke.
Előkészület a szentmisére A szentáldozáshoz járulás feltétele a katolikus hagyomány szerint a bűnöktől, legalábbis a halálos bűntől való mentesség, és a szentségi böjt megtartása. A szentségi böjt szabályai évszázados változatlanság után, 1953-ban változtak meg. 1953 előtt Az 1953 előtti szentségi böjt abból állt, hogy a szentmisét megelőző éjféltől sem élelmet, sem italt (beleértve vizet), de még gyógyszert sem volt szabad az illetőnek magához vennie.http://canonlawmadeeasy.com/2017/08/31/canon-law-changed-fasting-communion/ Az 1917-es Kánonjogi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) 858/1-es cikkelye megengedte a böjttől tartózkodást 1) életveszély esetén 2) az eucharisztia meggyalázásnak veszélye esetén. Ha pl egyházellenes rendszer katonái, akiknek szokása megszentségteleníteni a szent dolgokat, akarnak betörni az ajtón, akkor a papnak joga van az átváltoztatott ostyákat elfogyasztani szentségi böjt nélkül.
A teljes képhez tartozik, hogy 1953 előtt csak délelőtt voltak misék a katolikus egyházban, vagyis a szentségi böjt tartama legfeljebb 11-12 óra lehetett.
A testi böjtölés mellett a böjtnek szellemi (spirituális) jelentősége is van. Nagy Szent Vazul így fogalmazta meg:
1953 után 1953-tól vezették be azt, hogy délután is lehetett misézni, erre az ipari társadalom igényei kényszerítették az egyházat, így munkavégzés után a munkás el tudott menni misére, míg délelőtti mise esetén ez nehezen vagy egyáltalán nem ment volna neki. Ezzel párhuzamosan 1953-ban a szentségi böjti szabályozásból kivették a gyógyszerszedés és vízivás tilalmát. Pár évvel később a böjt időtartamát a szentáldozás előtti 3 órára csökkentették, és betegeknek megengedték hogy áldozás előtt igyanak valamit (nem feltétlenül vizet).
1964-ben VI. Pál ennél is tovább ment, a háromórás böjtöt egy órásra csökkentette. Valamint ezután a püspökök megengedhették a papjaiknak akik naponta több misét is tartottak, hogy még ezt az egy órát se kelljen betartani. Változatai a római katolikus liturgiában
A nyugati katolikus egyház domináns rítusának, a római rítusnak jelenleg két formája létezik: Novus ordo mise