bélyegkép|250px|A Willamette-meteorit
A meteorit olyan, a világűrből származó természetes objektum, ami egy nagyobb égitestbe (pl. Földbe, Holdba, Marsba stb.) való becsapódáskor nem semmisül meg a légkörben, hanem eljut a felszínig. (Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük, a légkörbe való belépés után meteornak, majd a becsapódás után kapja meg az ásványokra jellemző -it végződést.) Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt. A nagyobb meteoritok becsapódási krátert is létrehozhatnak.
Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.
A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)
A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmazzák mindkét anyagtípust. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.
Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek a becsapódás után azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.
A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása: hullások (falls), a felszínen megtaláltak (finds), párok (azonos eredetű töredékek), antarktiszi meteoritok (jégsivatag eredetűek), (forró sivatagi eredetűek).
A meteoritok élettörténete Meghatározható, hogy a meteoritok kőzetanyaga mikor keletkezett (magmás eredet esetén) (radioaktív kormeghatározással; ignious age), mikor csapódott ki az anyaégitestből (radioaktív kormeghatározással; shock age), mennyi időt töltött a világűrben (kozmikus sugárzásból; cosmic ray exposure age) és hogy mennyi időt tölthetett a Földön (terrestrial age). Ebből összeállítható az egyes meteoritok „élettörténete”.
A lezuhanás jelensége A legtöbb meteoroid a Föld légkörébe érve széthullik. Bár becslések szerint évente 500 darab eléri a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik, ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Ezen felül a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.
Nagyon nagy meteoritok a kozmikus sebességük jelentős hányadának megtartásával csapódhatnak a földbe, ezzel nagy méretű becsapódási krátereket létrehozva. A kráter típusa függ a mérettől, az összetételtől, a széthullás mértékétől és a becsapódás szögétől. Az ilyen ütközések ereje széles körű pusztítást képes előidézni. A leggyakoribb nagy sebességű becsapódásokat a Földön a vasmeteoritok okozzák, mert ezek tudnak a legnagyobb eséllyel széthullás nélkül áthatolni a légkörön.
Meteorit-hullások statisztikája bélyeg|A kaposfüredi vasmeteorit Mintegy 30-szor annyi meteoritot találnak, mint amennyi hullások megfigyelésével és az az utáni begyűjtéssel jut el a tudományos gyűjteményekbe. Ennek több oka van. Néhány meteoritot könnyebb megtalálni, míg másokat nehezebb. Néhányat az erózió gyorsan felismerhetetlenné tesz. A vasmeteoritokat azonban sokkal könnyebb felismerni, mint a többit, mert fémvas nem fordul elő másként a természetben, mint meteoritként. Amikor hullás történik és egy egész meteorit-gyűjteményre való kőzetmintát gyűjtenek be, akkor sokkal könnyebb az eseményhez kapcsolódó hasonló kőzetdarabokat összegyűjteni, mint később a magányosan megtaláltakat.
A következő statisztika 2012. június 9-én készült és az angol nyelvű Wikipédiáról származik.
Anyaguk szerinti statisztika
AnyagaDarabszáma%Vasmeteorit494,4%Kő-vas meteorit111,0%Kő-meteorit104294,6%Összesen1102100%
Statisztika a főbb meteoritkategóriák szerint
KategóriaDarabszám%Vasmeteorit494,6%Kő-vas meteorit111,0%Akondrit868,2%Kondrit91586,2%Összesen1062100%
Statisztika a meteoritcsoportok szerint
CsoportDarabszám%VasmeteoritokIAB complex101,0%IC00,0%IIAB60,6%IIC00,0%IID30,3%IIE20,2%IIF10,1%IIG00,0%IIIAB111,1%IIIE00,0%IIIF00,0%IVA40,4%IVB00,0%Ungrouped40,4%Kő-vas meteoritokMezoszideritek70,7%Pallasitok40,4% CsoportDarabszám%AkondritokAcapulcoit10,1%Lodranit10,1%Angrit10,1%Aubrit90,9%Diogenit111,2%Eukrit343,4%Howardit161,6%Brachinit00,0%Ureilit60,6%Winonait10,1%Rendhagyó20,2%Holdi00,0%Marsi50,5% CsoportDarabszám%ÖsszesenKondritokCB10,1%Szenes kondritok:4,4%CH00,0%CI50,5%CK20,2%CM151,5%CO60,6%CR20,2%CV70,7%C nem osztályozott60,6%EH80,8%Ensztatit:1,6%EL80,8%H33933,8%Rendes kondritok:80,0%H/L10,1%L37137,0%L/LL90,9%LL828,2%R10,1%Egyéb:0,2%K10,1%
Statisztika a jelenlegi országok szerint
OrszágDarabszámAfganisztán1Algéria7Angola3Argentína24Örményország2Ausztrália16Ausztria4Azerbajdzsán2Banglades8Belorusszia3Belgium3Bosznia-Hercegovina1Brazília22Bulgária6Burkina Faso8Burma3Kambodzsa2Kamerun3Kanada16Közép-Afrikai Közt.1Csád1Chile1Kína58Kolumbia1Kongo - Dem. Közt.5Costa Rica1Horvátország4 OrszágDarabszámCseh Közt.15Dánia4Ecuador1Egyiptom2Észtország3Etiópia5Finnország5Franciaország63Németország32Ghána1Görögország1Magyarország6India127Indonézia16Irán2Irak2Írország6Olaszország31Japán42Jordánia1Kazahsztán6Kenya4Lettország4Libanon1Lesotho1Líbia1Litvánia4Madagaszkár1 OrszágDarabszámMalawi5Mali2Mauritánia3Mauritius1Mexikó19Mongólia4Marokkó6Namíbia2Hollandia4Új Kaledónia1Új Zéland1Niger9Nigéria14Norvégia9Pakisztán15Pápua Új-Guinea2Paraguay1Peru1Fülöp-szigetek4Lengyelország11Portugália6Románia7Oroszország47Ruanda1Szaúd Arábia4Szerbia4Szlovákia3 OrszágDarabszámSzlovénia2Szomália2Dél-Afrika21Dél-Korea3Dél-Szudán3Spanyolország23Srí Lanka1Szudán7Szváziföld1Svédország9Svájc4Szíria1Tanzánia8Thaiföld3Tunézia5Törökország12Türkmenisztán2Uganda5Ukrajna32Egyesült Királyság18Egyesült Államok146Üzbegisztán2Venezuela2Vietnam3Nyugat-Szahara3Jemen2Zambia1Zimbabwe2
Összesen: 1103 meteorit
Statisztika kontinensek és időszakok szerint
IdőszakEurópaÁzsiaÉszak-AmerikaAfrikaDél-AmerikaÓceániaÖsszesen1400 előtt11215. század4416. század2217. század931218. század253281800–182031731421821–18402611911481841–18604215121701861–18804736146411081881–190036272072921901–192027552110421191921–1940385532171451611941–1960272718311231181961–198019422229831231981–200012491924421102001-111512167263Összesen35734612114453201102
Meteoritok a történelemben Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a dinoszauruszokat is elpusztító krétakori tömeges kihalás oka egy nagy meteoritbecsapódás volt. Arról is folyt tudományos vita, hogy más nagyobb kihalások, így a perm–triász kihalási esemény és a triász–jura kihalási esemény szintén egy nagy becsapódás következményei lehettek-e, bár a bizonyítékok ezekben az esetekben kevésbé meggyőzőek. bélyegkép|300px|A Willamette Meteorit, az Amerikai Egyesült Államokban valaha talált legnagyobb meteorit
Bennszülött törzsek gyakran úgy tekintettek a vasmeteoritokra, mint könnyen hozzáférhető, bár korlátozott mennyiségű fémforrásra. Inuitok (eszkimók) például a Cape York-meteorit darabjaiból szerszámokhoz való vágóéleket és dárdahegyeket készítettek. Feltehetően az ókori Mezopotámiában is készítettek eszközöket az „égi fémből”.
Az oroszországi Novij Urej városban 1886-ban lehullott ureilit meteoritot az azt megtaláló parasztok darabokban megették, talán illata vagy kenyérhez hasonló alakja miatt. (?)Novo Urei: The Stuff of Legends!
Az első ismert modern kori eset, amikor egy meteorit eltalált egy embert, 1954. november 30-án történt az alabamai Sylacaugában. Ott egy 4 kg tömegű kondrit átütötte a tetőt és a nappaliban ráesett Ann Hogdesre, aki komoly zúzódásokat szenvedett. Azóta többen állították, hogy meteoritok találták el őket, de az állítólagos meteoritok sosem kerültek elő.
Antarktiszi meteoritok
1969-ben japán kutatók az Antarktiszon egy alacsonyan szálló helikopterről fekete kőzetdarabokat vettek észre a fehér talajon. Leszálltak és a laboratóriumba szállítva megvizsgálták a begyűjtött 9 meteoritot. Mindegyik különböző volt. Ekkor jöttek rá arra, hogy valamilyen folyamat fölhalmozza a jeges kontinensre hulló meteoritokat. Programot indítottak az antarktiszi meteoritok begyűjtésére és 2008-ig mintegy 17 000 darab meteorit került a tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézetbe (National Institute of Polar Research - NIPR).
bélyegkép|250px|Az ALH84001 antarktiszi, marsi eredetű meteorit
Az Antarktiszt borító jégmező lassú mozgásban van a part felé és nagyságrendileg néhány centiméter per év sebességgel mozdul el. A ráhullott meteoritok beágyazódnak a frissen hullott hóba és együtt mozdulnak el a jégmezővel. Amikor azonban parti hegység útját állja e mozgásnak, a feltorlódó (centiméteres magasságú) jégtöbblet fokozatosan jobban elpárolog, ezért a kőzetdarabok ezeken a helyeken a felszínre bukkannak. Nem csak ott, ahol parti hegység van, hanem ott is, ahol a hóréteg alatt a talajszint jelentősen megemelkedik. Ezt a mechanizmust Yanai Keizo japán kutató ismerte föl.
Magyarországi kutatók is rendszeresen kölcsönzik a földkerekség egyik legnagyobb gyűjteményének kőzetmintáit tudományos vizsgálataikhoz. A fél évre kölcsön kapott kis gyűjteményben 30 meteorit vékonycsiszolata található. A mintakészletben van két holdi és egy marsi meteoritminta is.
A tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet évente rendez egy konferenciát az új vizsgálatok áttekintésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói már 1994 óta részt vesznek ezeken a konferenciákon és beszámolnak a hazai meteoritkutatásokról.
Eredetük felismerése Először az apollóniai Diogenész vetette fel, hogy a meteoritok a világűrből érkeznek, ám elmélete kétezer éves feledésbe merült. Ma róla nevezték el a vestai eredetű diogeniteket.
A meteoritika tudományának megalapozása Ernst Chladni nevéhez fűződik, aki a 18. század végén könyvben foglalta össze az addig hullott és talált meteoritokat és kimutatta azok kozmikus eredetét.
Jelentős meteoritok bélyegkép|260px|A cseljabinszki meteorit egy darabjának metszete Allan Hills 84001 – Mars-meteorit, melyről azt állították, hogy a marsi élet létezését bizonyítja Allan Hills 77005 – Mars-meteorit, az első shergottit, amelyet az Antarktiszon gyűjtöttek 1977-ben egy közös Japán-Amerikai Expedíción Canyon Diablo – vasmeteorit, amelyet amerikai őslakosok használtak Cape York – az egyik legnagyobb meteorit Ensisheim – a legrégebbi meteorit, amelynek becsapódási ideje pontosan meghatározható (1492. november 7.) Fekete kő – a Fekete kő az iszlám szent relikviája, kb. 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú kő, a geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja Magna Mater köve; II. Murszilisz hettita király tízéves évkönyvének 17. verse elmeséli, hogy a Viharisten „ledobta villámát” Arzavára, és ledöntötte Uhha-ziti seregét, lerombolta Apasza (Epheszosz) városát. Ezt az eseményt a kutatók annak a meteoritnak a becsapódásaként értelmezik, amely később isteni kultuszban részesült Epheszoszban, és a Magna Mater kultusza bontakozott ki belőle. Hoba – A legnagyobb ismert meteorit Kaidun – Valószínűleg a Mars Phobos nevű holdjáról származik Sayh al Uhaymir 169 – A Holdról származik; holdi meteoritbecsapódások révén került a földre. Az első, amelyről megállapították, hogy enyhén radioaktív. Sikhote-Alin – Egy nagy (nagyjából 100 tonnás) vasmeteorit, mely 1947. február 12-én csapódott be az oroszországi Szihote-Aliny területen