thumb|right|260px|Ékírásos levél, alján a boríték maradványaival, Kültepe, i. e. 19. század, 11,1 cm. Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD-û, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékírást használták lejegyzéséhez, amelyet a sumertől kölcsönzött.

A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.

Nyelvtörténeti korszakok Az akkád több változatba is besorolható a köztük fönnálló tér- és időbeli különbségek alapján: óakkád – i. e. 2600–1950 (a nyelv maga jóval korábbi, már i. e. 3000 körül jelen van, csak írásos emléke nincs); mári nyelv – i. e. 2800–1700, a Középső-Eufrátesz vidéke; óbabiloni – i. e. 2000–1400; óasszír – i. e. 2000–1500; középasszír – 1500–1000; középbabiloni – i. e. 1400–1000 (ezek nyelvemlékei óakkádul íródtak, a nyelvekről konkrét ismeret nincs, csak az ó és új változatuk közti átmenet alapján); újasszír – i. e. 1000–612; újbabiloni – i. e. 1000–600; későbabiloni – i. e. 600 – i. sz. 75.

Az asszír és babiloni nyelvek is akkád nyelvjárásokból alakultak ki, amelyek valószínűleg két sémi népcsoport különböző irányú és idejű bevándorlására vezethetők vissza. Az asszír nyelv a Tigris középső és felső szakaszán terjedt el, a babiloni pedig eredetileg az Eufrátesz alsó folyásának egy rövid szakaszára korlátozódott. Ezeket az átmeneti idiómákat szokás tigrisi és eufráteszi akkád nyelvjárásoknak nevezni. Az újbabiloni nyelv erős arámi hatást mutat. Az újasszír is más sémi nyelvek hatására alakult, de ezek inkább a kassú (kasszita), és más nyugati sémi (amorita), a levantei térségben elterjedt nyelvek lehettek.

Írása

Az akkád írástudók a nyelvet az ékírás módosított változatával írták, amit eredetileg a sumerek használtak. Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett (a) egy sumer szójelet, (b) egy sumer szótagot, (c) egy akkád szótagot, valamint (d) egy hangot is. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt. Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, továbbá a szótagírás jelleg alkalmatlan az akkádhoz hasonló nyelvek leírására, mivel azokban a szó egy hárommássalhangzós gyökből és a hozzáadott jelentéstöbblet-hordozó magánhangzókból áll. Azonban, még mindezek tudatában is, az akkád írott mivolta kiemelt szereppel bírt a történelem során.

Hangtana Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok, valamint a frikatívák. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen. Az interdentális és zöngétlen frikatívák () egybeolvadtak a szibliánsokkal, hogy végül csupán 19 mássalhangzó maradjon:

.

Mássalhangzók Zöngés Zöngétlen Emfat. Nazális Hiátushang Labiális plozívák Dentális plozívák , Szibliánsok , Palatális approximánsok Veláris plozívák Uvuláris frikatívák

Négy magánhangzó volt, mindegyik rövid és hosszú változattal:

Nyelvtan jobbra|bélyegkép|250px|A Gilgames-eposz, az akkád irodalom remekművének egyik táblája

Különbséget tett a nemek között (nőnem és hímnem); e tekintetben különböztek a személyes névmások és az igeragozások is. Három nyelvtani eset létezett a névszók számára (alanyeset, birtokoseset, tárgyeset), valamint minden személynek megvolt a maga igeragozása.

Az akkád névszókat nem, szám és eset szerint deklinálták. Két nemük volt, hím- és nőnem. A mellékneveket a főnevekkel egyformán ragozták.

Az igéknek volt egyes, kettes és többes számuk is.

Fő- és melléknévragozás rövidítések: hn = hímnem, nn = nőnem + fő és melléknévragozás szám eset főnév (hn) főnév (nn) melléknév (hn) melléknév (nn) egyes szám nominativus šarr-um šarr-at-um dann-um dann-at-um genitivus šarr-im šarr-at-im dann-im dann-at-im accusativus šarr-am šarr-at-am dann-am dann-at-am kettes szám nominativus šarr-ān šarr-at-ān accusativus–genitivus šarr-īn šarr-at-īn többes szám nominativus šarr-ū šarr-āt-um dann-ūt-um dann-āt-um accusativus–genitivus šarr-ī šarr-āt-im dann-ūt-im dann-āt-im

Igeragozás rövidítések: E1 = egyes szám első személy, E2 = egyes szám második személy, E3 = egyes szám harmadik személy, T1 = többes szám első személy, T2 = többes szám második személy, T3 = többes szám harmadik személy, hn = hímnem, nn = nőnem

Az akkád nyelv az ősi ragozó nyelvek többségéhez (és a magyarhoz) hasonlóan nem ismeri a jövő idejű igeragozást, a jövő idejűséget összetett szerkezetekkel fejezte ki.

múlt idő befejezett jelen idő felszólító mód összevont rag főnévi igenév aktív melléknévi igenév melléknévi igenév E1aprusaptarasaparras parsākuparāsum pārisum (hn) pāristum (nn) parsum (hn)paristum (nn) T1niprusniptarasniparrasparsānu E2 (hn)taprustaptarastaparraspurusparsāta E2 (nn)taprusītaptarsī (*taptarasī)taparrasīpursiparsāti T2taprusātaptarsātaparrasāpursaparsātunu (hn)parsātina(nn) E3iprusiptarasiparras paris T3 (hn)iprusūiptarsū (*iptarasū)iparrasūparsat T3 (nn)iprusāiptarsā''''(*iptarasā)iparrasāparsū (hn)parsā (nn)

Főnév, melléknév és melléknévi igenév állandó ragjai főnév (šarrum)melléknév (rapšum)melléknévi igenév (parsum) E1 šarr-āku rapš-āku pars-āku T1 šarr-ānu rapš-ānu pars-ānu E2 (hn) šarr-āta rapš-āta pars-āta E2 (nn) šarr-āti rapš-āti pars-āti T2 (hn) šarr-ātunu rapš-ātunu pars-ātunu T2 (nn) šarr-ātina rapš-ātina pars-ātina E3 (hn) šar-Ø rapaš-Ø paris-Ø E3 (nn) šarr-at rapš-at pars-at T3 (hn) šarr-ū rapš-ū pars-ū T3 (nn) šarr-ā rapš-ā pars-ā

Személyes névmások nominativus acc–gen dativusszemély egyes szám többes szám egyes szám többes szám egyes szám többes számén anāku nīnu yāti niāti yāšim niāšimtehn atta attunu kāti kunūti kāšim kunūšimnn atti attina kināti kināšimőhn šū šunu šātilu (šātilu) šunūti šuāšim (šāšim) šunūšimnn šī šina šiāti (šuāti;šāti) šināti šiāšim (šāšim, šāšim) šināšim

Számnevek #tőszámnév (hn)tőszámnév (nn)sorszámnév (hn)sorszámnév (nn) 1 ištēn išteʾatištāt ištēn išteʾat 2 šinā šittā šanûm šanītum 3 šalāš šalāšat šalšum šaluštum 4 erbē erbēt rebûm rebūtum 5 ḫamiš ḫamšat ḫamšum ḫamuštum 6 šediš šiššet šeššum šeduštum 7 sebē sebēt sebûm sebūtum 8 samānē samānat samnumsamnûm samuntum 9 tešē tišīt tišûmtešûm tišūtumtešūtum 10 ešer ešeret ešrum ešurtum 60 šūš 100 meʾat, māt 1000 līm

Forrásművek Bussmann, Hadumod (1996). Routledge Dictionary of Language and Linguistics. New York: Routledge. Caplice, Richard (1980). Introduction to Akkadian. Rome: Biblical Institute Press. (1983: ; 1988, 2002: ) (Az 1980-as kiadás elérhető a világhálón.) Huehnergard, John (2005). A Grammar of Akkadian (Second Edition). Eisenbrauns. Marcus, David (1978). A Manual of Akkadian. University Press of America. Mercer, Samuel A B (1961). Introductory Assyrian Grammar. New York: F Ungar. Soden, Wolfram von (1952). Grundriss der akkadischen Grammatik. Analecta Orientalia 33. Roma: Pontificium Institutum Biblicum. (3. kiad.: ) Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 65-94.

További információk Példa az akkád nyelvre Részletes bevezető az akkádhoz Akkád-angol-francia élő szótár Az ókori Mezopotámia történetének šumer és akkád nyelvű forrásai; ford., jegyz. Komoróczy Géza; Akadémiai Ny., Bp., 1965

Kategória:Holt nyelvek Kategória:Akkád Kategória:Természetes nyelvek Kategória:Keleti sémi nyelvek Kategória:Ókori nyelvek